Kézírás vagy gépírás?

Nagyon szeretek írni. Kézzel. Persze géppel sokkal, de sokkal gyorsabban megy, hiszen az az egyik szakmám :), és egyre többet használom is. Azonban én grafomán vagyok, erős kényszert érzek arra, hogy kézzel is írjak. 

Nem én írtam, de jó, nem? :)

Mindig, amikor készülök valamilyen projektre (tábor vagy gyerekanyag) írogatok kézzel vázlatot, ötleteket, jegyzeteket készítek, de sajnos nem vagyok annyira összeszedett. Észrevettem, hogy csúnyulni kezdett az írásom, és kapkodok is. 
Tudjátok, inkább kreatív és szétszórt, művészi és kaotikus vagyok. Tényleg így jellemezném önmagamat. Sokszor nem értem, hogy a káoszban a fejemben és a gondolkodásomban hogy forrja ki magát egyszerre csak valami átláthatóvá és jóvá. Mert - szerényen mondom csak - tényleg jól szoktak sikerülni a gondolatok a fejemben. :)

Arra jöttem rá egyébként, hogy minden ellenére egyre jobban fáj a kézírás. Régebben annyit, de annyit leveleztem, mindent kézzel írtam, a munkahelyeimen, ha kézzel kellett írni, akkor engem kértek meg, mert tudták, hogy nagyon szeretem csinálni. Most is szeretem, de már úgy elszokott tőle a kezem, hogy tényleg fáj. Mert állandóan gépelek, háttérbe szorul a kézírás. Van ugyan egy jegyzetfüzet-szerűségem, de azt meg inkább hagyjuk. Egyetlen naptáram van, amibe beírok mindent, hogy képben legyek, és ne felejtsek el dolgokat, bár nálam ez sem működik mindig, pedig igyekszem. :) Nem hiszek a zseni és a káosz - típusú mondásban, mert szerintem ez hülyeség. A rend fontos. Csak az a kérdés, hogy abban a rendben megtalálok-e mindent, amit szeretnék... :) :)

Emlékszem, amikor főiskolára jártam, nagyon sok mindent leírtam. Volt, hogy duplán. Volt egy ott-jegyzetelős füzetem, és aztán itthon szépen bemásoltam, hogy olvasható legyen. Ráadásul én így tanultam, hogy ha sokszor leírtam, hittem, hogy megmarad. Egyébként most is hiszem.     Meg az is az igazság, hogy én gyorsírást is tanultam, amit persze már nagyon elfelejtettem. Szerettem nagyon, de már az is régmúlté. Ott is nagyon kellett használni a kezet. És jó is volt a tanárom, de gépelni akkor is jobban szerettem. Ennek is megvannak a maga szépségei.

Én most is rajongok a szépírásért.
A gyerekeim sajnos nem írnak szépen, és ez az én szívfájdalmam. Persze, tudom, hogy ez valakinek nem fontos, de nekem személy szerint igen. És úgy szeretem, amikor én írhatom rá a gyerekeim füzetére a nevüket! :) Szeretek szépen írni. Megnyugtat és jól esik a lelkemnek. Ha megyek, és aláírok valahol (pedig milyen rövid nevem van!), mindig mondják, hogy milyen szép az írásom. Ilyenkor megköszönöm, jól is esik. 

Sajnálom, hogy nem divat ma már szépen írni. Mondom ezt úgy, hogy tudom, hogy divat lett a calligráfia. Ami nekem is tetszik, csak időm nincs a művelésére. 

Emlékszem, hogy a nagymamámnak is különleges írása volt, valami ilyesmi.

Ez meg egyszerűen csodálatos!

Általános iskolában a rajz órákon a tanárom (én egyébként szerettem rajzolni) egyik mániája az volt, hogy mindig tussal betűket rajzoltunk. Akkor sem láttam értelmét, és ma sem látom. Jobban szerettem volna, ha többet rajzolunk. Mondjuk ma többet rajzolok, mint akkor. És ma már van értelme a rajzaimnak... :)

Szeretem a jó ceruzákat. Vettem is egy rajzkészletet, amivel alkothatok. És nagyon élvezem. :)

Ti hogy vagytok egyébként a kézírással? Mennyire szoktatok kézzel írni? Pl. küldtök még képeslapokat, vagy írtok kézzel leveleket bárkinek is?