A Férjem nevében az a vicces, hogy Magyarországon létezik két település, amelyik az ő nevét viseli. Létezik egy Kánya nevű falu, és egy Szabolcs nevű is. Kányán sok-sok éve jártunk már, de idén, mivel szabolcsi túra volt tervben, persze, hogy nem hagytuk ki Szabolcsot.
Szabolcs Szabolcsban. :)
Mint később kiderült számomra, vagy amire nem emlékeztem, pedig kellett volna, hogy egy régi kolléganőm idevalósi. Még a nyíregyházi iskolában dolgoztunk együtt, és nagyon szerettem őt. Jó fej igazgatóhelyettes volt.
Természetesen a Földvárat nem hagytuk ki. Ez a kép a magasból készült, és nem mi készítettük, de így lehet teljesen tájékozódni, hogy is nézhetett ki egykoron ez a hely. A többi képet mi készítettük. :)
Szóval, Szabolcs a magyarság egyik legrégebbi települése a Tisza mellett. Állítólag a régészeti kutatások sok aranyveretes szablyát meg aranyozott tarsolyokat talált, meg persze sok turulmadárral díszített hajfonatokat. Azt mondják, hogy Szabolcsban volt - pont ezért - az első ötvösműhelyek egyike, és a nagyfejedelme szállása is.
A Földvár bejáratánál figyel Szabolcs vezér szobra. Még szép, hogy melléállítottam az én Szabolcsomat is. :)
Persze, mindenhol ott vannak a magyarkodó jellegzetességek, de ez így rendben is van.
Aztán felmentünk a Földvárhoz is. A Szabolcsi földvár a 9-10. században épült. Falai hatalmas területet zárnak körül, melynek növényzete védett.Volt is egy fa, amit imádtam. Igen, így. Mert nagy fa-rajongó vagyok.
Túra indul...
Rayt magunkkal vittük. Nem hagyjuk a kocsiba az állatokat, és most nem volt, aki vigyázzon rá. Így kicsit megijedve, de velünk jött. Mondjuk sok választása nem igazán volt.
Míg mi fel, Nimród le. Többször is egymás után.
Bent a Földvár belsejében találtam ezt a fát, ami a kedvencem lett. Katával le is fotózkodtunk vele.
És készült rólunk egy romantikus fotó is. Mert ez mindenhol kell, és mindenhol szoktunk is. :) Ezek a mi pillanataink.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése