Lassan töltögetem fel azokat a sorozatokat, amiket évekkel ezelőtt, vagy mostanában néztem meg, de még nem írtam róla, vagy úgy alakult, hogy elkezdtem, de évek teltek el, mire végre befejeztem. Az idő hiánya miatt. Mivel még mindig az 1-2, maximum 3 évados sorozatokról beszélek - iskola idő alatt ezekre volt időm, de most jön a nyár, és talán a hosszabbakra is lesz, bár ahogy elnézem az utóbbi 2 hetemet pont semmire nincs időm, - szóval találtam egy régi sorozatot. Pár évvel ezelőtt láttam már, és azt hittem, hogy nem néztem meg, de aztán rájöttem, hogy de igen.
Szeretem a helyszínelős, patológusos filmeket, nem a hullák, hanem a nyomozás miatt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy számomra a legjobb patológus Ioan Gruffud, aki fantasztikus volt a Mindörökkében és most fantasztikus a Harrowban. Az első sorozatról már írtam, a második még tervben van, mert most nézem a 3. évadot, de még nem értem a végére. Ioan számomra nagy "szerelem", mármint színészileg, meg pasilag is, de ez más téma.
Éppen ezért voltam kíváncsi erre a sorozatra, de azt kell mondjam, nem tartozik a kedvenceim közé. Egy tele szájjal vigyorgó, mindig vidám és optimista fickó, aki koraszülött volt és sok betegsége volt, ennyire kigyúrva még nekem is sok. Tenyérbe mászóan boldog és vidám. Engem rettenetesen zavart, én nem bírom az ilyen típusú pasikat. Mindenben tökéletes és mindenhez Is ért. És ott van mellette egy Anya, aki mindenbe beleszól, mindenki életét akarja irányítani és szervezni, és megsértődik, ha nem úgy van, ahogy ő szeretné. Nem is beszélve a testvérről, aki leszbikus, és ezt a vonalat erősen erőltetik, és bár engem nem zavarnak a melegek, az ő dolguk, de alapvetően zavar, hogy mostanában mindenhol ott vannak, és el kell fogadni a másságot. Elfogadom, de van a bizonyos határ, ami után nem. Még ha nem is leszek népszerű, akkor is vállalom ezt. A rendőrnő meg a másik véglet. Az, aki senkiben sem bízik, bezárkózik és nehezen nyílik meg, mert elvesztette a férjét. Viszont a nő nagyon szép. (Jaina Lee Ortiz)
Persze, hogy végig a sorozatban érződik a feszültség a két főszereplő között, de nekem ez sem jött be.
Az egyetlen normális pasas a 2. évadban tűnt fel, Eddie Cibrian, akit már tinédzserkoromban megszerettem a Harmadik műszakban, és azóta is úgy gondolom, hogy helyes pasi és jó színész. De ez a sorozat akkor sem volt életképes és nem volt hihető számomra. Túl sok volt minden benne. Szó szerint. Túl sok volt a szeretet, a barátság, a megértés, a mosoly, az optimizmus, a fogsorok, az örök barátság és a remény, a távolságtartás, a harag, és még sorolhatnám. Én az ilyesmit nem szeretem, pedig javíthatatlanul optimistának tartom magam, de tudom, hogy az élet nem ilyen. Hiteltelen volt. Ennyi.
De megnéztem. Minden ellenére azt mondom, hogy inkább a Harrowt ajánlom nektek, amiről szintén fogok majd írni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése