Babi néni örök!

  Vannak az életben igen nehéz pillanatok. És vannak, amivel nem tudsz mit kezdeni, és nem is érted. 

Amikor először találkoztam Babival tanító néniket kerestünk Nimródnak. A kisfiamból adódóan, aki már óvodában jobban adott össze, mint bárki más, tudtuk, hogy matek tagozat lesz, és annak rendje és módja szerint célirányosak voltunk. Ildi nénit választottuk. A párja, Babi néni volt a napközis tanító néni, és a gyerekek imádták. Szó szerint, és nem véletlenül írom le ezt a szót. És ahogy teltek az évek, egyre jobban látszódott, hogy jól döntöttünk. Nagy rajongója voltam ennek a párosnak, mert nagyon jól kezelték a gyerekeket, a helyzeteket, az egész osztályt nagyon jól összefogták.  

Akkor még nem tudtam, hogy egyszer kollégák leszünk, de mégsem fogunk együtt dolgozni. :( De nagyon sokat beszélgettünk és nagyon sokat lelkiztünk együtt. Nagyon jó embert ismertem meg Babiban. Soha egy hangos szó nem hagyta el a száját, nem lehetett kihozni a sodrából, nem volt ideges és türelmetlen, nem haragudott a gyerekekre sohasem, mindig mindent meg lehetett vele beszélni. A gyerekek is rajongtak érte. A kisfiam is. Ildi néni volt a "világ legjobb tanára", Babi néni pedig FOGALOM volt az iskolában. Mindenkihez volt egy kedves szava, mosolygott mindenkire, és szeretett mindenkit. Anyai gondoskodása volt bárki felé. És nagy rajongója volt a macskáknak.

Babi egész életében maximalista volt. Minden 100%-kal csinált. Amikor még anyukaként mentem és kísértem a gyerekeket az uszodába, hogy hajat szárítsak, olyan gyaloglási tempót  kellett tartani, hogy jobban elfáradtam, mint a gyerekek az uszodázás után. Edzett és fitt volt, spinning-edzéseket tartott, tömegek jártak hozzá. Komolyan vette ezt is, mint ahogy mást is. Emellett evangélikus hitoktató is volt, sok anyagot vittem neki, és ajándékoztam meg az általam készített füzetekkel is, és nagyon hálás volt érte. 

Amikor az iskolába kerültem, Babi már nem kezdte a tanévet. Kiderült, hogy rákos lett. Mindenki értetlenül állt a helyzet előtt, mert nem értette a miértet. Most sem értem a miértet. Persze, tudom, hogy nem is kell, de akkor is... Küzdött, győzni akart, kimondottan erős személyiség és jellem volt. 

Amikor májusban elmentünk a tantestületi vacsorára, kijött, azaz kihozták. Amikor megláttam, elmentem onnan. Mert nem akartam rá így emlékezni, hanem úgy akartam rá emlékezni, ahogy a képen. Nimródom tanító nénijeként. És amikor megláttam, tudtam, hogy hamarosan búcsút kell venni tőle. És még ha készülsz is ilyesmire, akkor is nehéz. 

Sokat gondolok a gyerekeire (3), akik itt maradtak egyedül. Nem tudom mi lesz velük.Az iskolánk tudom, hogy segíteni fog... A nyári táborunkban ott volt a nagy lánya segítőnek. Ránéztem, és teljesen Babit láttam benne. Ahogy kinéz, ahogy megszólalt, ahogy sugárzott. És tanító akar lenni... Vinni tovább az édesanyja örökségét. 

Zsófimat is tanította - tesiből, és azért szerettük nagyon, mert mindig a gyerekeknek önmagukhoz mérten kellett teljesíteni, nem a hatalmas nagy elvárásnak és megfelelésnek. Arra tanította a gyerekeket, hogy önmagukhoz képest győzzenek, és teljesítsenek. Szeretetre méltó ember volt. 

Hálás vagyok azért, hogy ismerhettem, hogy tanította a gyermekeimet, hogy példaértékű lehetett az élete, a gyerekekhez való viszonya, a türelme. Nimród nagyon szerette, és mindig mosolyog, ha rá gondol. Én sírok, de neki tele van a szíve Babi néni iránti szeretettel, és szép emlékkel. És szerintem ez mindennél fontosabb.

Babi néni örök!