Nyaralás - Hortobágy

 Az Alföldön a Hortobágy az a hely, amit úgy gondoltam, hogy a gyerekeimnek feltétlenül látnia kell. Egyrészt, mert Alföld, és tudjátok, nekem ez a hely az, ami iránt lelkesedem, és nem véletlenül Petőfi az egyik kedvenc költőm. :) Kb. annyira szeretem az Alföldet, mint ő. Egyszerűen nem tudok betelni vele. Teljesen elérzékenyülök. Nem tehetek róla, ez van! Ezért minden alkalommal, amikor hazajövünk, a szívem repes és nagyon boldog. És nagyon elérzékenyülök. 

                                                        A Kilenclyukú híddal a háttérben

 

 Nimródnak a "kövér bácsik" nagyon tetszettek. Még akkor is, ha tudta, hogy pásztorok. :)

Sétára indultunk, felfedezni a környéket. Leginkább a Kilenclyukú-híd környékén bolyongtunk.

Ugye, hogy milyen nagyon szép az Alföld?

Kicsit játszótereztünk is, mert hát anélkül nincs nyaralás. Legalábbis nálunk. :)

 

 Persze Nagylány már ehhez komoly, ő az édesapját választotta. Mint általában. :)

 

 Én meg szokás szerint a hintát. :)

 

De amire mindenki felszállt, az a minden oldalról működő libikóka, vagy mérleghinta. Nagyon vicces volt. :)

Aztán meglátogattuk a Madárkórházat is. Hihetetlen, hogy mennyi madár szenvedett balesetet, vagy lett "szülőtlen". Mondjuk volt néhány kitömött állat is a bejáratnál. Én annyira nem lelkesedem a kitömésért, de megértem a szemléltetést, és hogy a felismerés szempontjából ez mennyire hasznos.

De kint már élő, igazi állatok voltak, akik gyógyulgattak. Pl. ezek a baglyok, 5-en voltak, együtt nevelkedtek.

Őt pedig, aki egy csóka volt, simán meg lehetett simogatni, teljesen emberbarát volt, és látványos fürdőzést is rendezett a látogatóknak. Teljes cukiság! :)

Zsófink nagyon nehezen viselte ezt a helyet. Nagyon érzékeny az ilyesmire, és nagyon sajnálta a madarakat. Erősen empatikus, és néha úgy érzem, hogy az állatok felé ez jobban megnyilvánul, mint az emberek felé. Lehet, hogy néha jobban jár. :)

De már a Mentett Gólyák között jobban érezte magát. Mindenki nagy örömére. 

 

 A két kicsi meg most sem hagyta ki a poénkodást. :)

 

 

 

Nagyon jól éreztük magunkat. Hazafelé még találtunk egy tankot, ami Férjnél nagy kedvenc. Meg Nimródnál is, és persze, hogy volt fotózkodás is.

Én pedig ide a végére, a csodálatos alföldi tájat hozom neked, amitől megdobban a szívem: