Nyaralás - Nyíregyháza

Szeretünk új helyeket felfedezni, szeretjük meglátogatni Magyarország szép tájait. Idén mégis úgy döntöttünk, hogy az én szűkebb hazámba megyünk, ahol szintén sok-sok különleges élményben volt részünk.

Hétfőn Nyíregyházára mentünk. Délelőtt Kriszti barátnőmhöz és az ikerlányaihoz. Sokszor írtam már róluk, őket nem hagyjuk ki sohasem. Krisztivel együtt dolgoztunk a nyíregyházi református iskolában. Nemcsak kollégák voltunk, hanem egymással szemben ültünk a tanáriban, és igazából együtt nőttünk fel a feladatokhoz. Ő angolt tanított, én meg hittant. Ültünk egymással szemben, és amikor volt egy kis időnk - pl. egyszerre lyukas óra (nem is tudom már mi az!) -, akkor az élet nagy kérdéseiről beszélgettünk. Irodalom (mert ő magyar tanár is), művészet, az ellenkező nem, de úgy általában mindenről. Együtt volt bérletünk színházba, még a menyasszonyi ruhám anyagát is vele vettem meg. Ott voltunk egymás esküvőjén, és azóta is tartjuk a kapcsolatot. Minden évben, amikor karácsonykor hazamegyünk, meglátogatjuk őket. Most úgy gondoltam, ha már Nyíregyházára megyünk, akkor hozzájuk is elmegyünk. A gyerekeink nagyon jól kijönnek. Neki két, Zsófival egyidős lánya van, és nagyon jól megvannak együtt. Zsófi is jól érzi magát, nem húzódik a sarokba, és nem vonul be a csigaházába. És mert Kriszti néninél lehet társasozni. (Nem mintha nálunk nem lenne itthon, de másnál mennyivel jobb. :) )

 

Van nekik tengeri malacuk is, és persze az én gyerekeim rendesen beindultak. Rögtön jött a "nekünk is lehet?" kérdés, de a válasz egyértelmű, nem. És nem azért, mert anya kegyetlen, hanem mert a macskával egy légtérben nem működne a dolog. Egyébként is kicsi a házunk. :)

            

Amikor mondtam a gyerekeknek, hogy Kriszti néniékhez megyünk, teljesen oda voltak, meg vissza. És végig azt hajtogatták: - Remélem, hogy krumplis tésztát főz nekünk! Nagyon remélem! - mondogatták. Mi meg már csak nevettünk. Van ugyanis egy "hagyomány" nálunk, hogy amikor megyünk hozzájuk vendégségbe, legtöbbször karácsony után, és már túl sok húst esznek, mindig ezt főz. Maguknak is, meg nekünk is. És ezt lett a mi "szent hagyományunk", hogy amikor mi megyünk, ezt kapjuk. Láttátok volna a gyerekeim szemét, amikor megtudták, hogy ez az ebéd. :)

A délutáni program kihagyhatatlan, ha az ember Nyíregyházán jár. Elég volt egy délutánt ott tölteni, így is annyit gyalogoltunk, hogy jól elfáradtunk, már  nem is kellett altatni minket. :)

 

Az állatkert bejáratánál - minden alkalommal készítünk egy ilyen képet. :)

Volt játszótér is. Nehezen is indultunk tovább.

Férj és a zsiráfok. Örök kedvenc. (Nekem mindkettő.)

                                        A Kürtős kalács, ami alapélelmiszer egy nyaralásnál.

                                                         A lányoknak meg a vattacukor.

                                        Csigát fogott. Csak mert ez volt a jele az oviban. :)

Hangos olvasás - még itt is!

                                                                        Udvarló páva

A képek elkapott pillanatfelvételek. 

Jó kis hely. És a legviccesebb az volt, hogy itt találkoztunk móri ismerősökkel is. Zsófi és Nimród osztálytársaival. Vicces volt. Móron egész nyári szünetben nem futottunk össze. Bezzeg 350 km-re igen! :)