A múlt hét margójára

 A héten gyerekmentesek voltunk. Amikor hazajöttünk a szüleimtől, a gyerekek ott maradtak nagyszülőzni, és arra gondoltunk, hogy majd milyen sok mindent fogunk itthon csinálni. Az volt a terv, hogy rendbe tesszük a konyhát, mert hát mikor dolgozzon az ember, ha nem ilyenkor, de aztán semmi sem úgy jött össze. Pakolni kezdtünk, de dugulásunk lett, kétszer, a kertben kellett pótolni az elmaradásokat, 1 napig csak mostam és vasaltam, hogy próbáljam utolérni magam. 

Amit elhatároztam viszont, hogy idén nem fogom a nyáron túlhajtani magamat. Minden évben ezt csináljuk. De ilyenkor sohasem jut idő egymásra, a beszélgetésekre, a feltöltődésekre. És bár Férj dolgozik, egyedül vagyok itthon, ez igen jót tett nekem. Szükségem van arra, hogy felkészüljek. Egyrészt a nemsokára kezdőd táborra, másrészt pedig az iskolára, már ha lesz. Utálnám, ha nem lenne.

Most ez jó nekem így. Kettesben a macskámmal lenni igazán jót tesz a léleknek. Akár hiszitek, akár nem, a cicáknak gyógyító erejük van. :) Mondjuk ennyi macskával nem élnék egy házban, mert én most is úgy gondolom, hogy a macska éjszakai állat, és kint kellene lennie, de Ray élete úgy alakult, hogy muszáj bent élnie. Viszont azt a megállapítást tettem, hogy lehetnék, - és lehet, hogy leszek is :) - tipikus macskás néni. 

Igazából annyi mindent terveztem megcsinálni, elterveztem, hogy milyen sok mindenre haladok majd itthon, meg hogy mindenféle dolgot betervezek, de a legjobb az volt, hogy itthon lehettem. Egy hétig úgy, hogy nem kellett állandóan mozgásban lennem (így is abban vagyok, mert nem tudok megülni egy percre sem), alapszinten főztem, mert Férj egy fantasztikus pasi, és nem elégedetlen sohasem. Jó volt, hogy végre ki tudtam aludni magam, ami szintén nagyon ritka dolog. Nem vagyok jó alvó, nem alszom sokáig, de most azzal a tudattal pihenek, hogy a gyerekeim jó helyen vannak az anyukáméknál, és nekem nem kell fél 5-kor kelni. Azt nem tudom elhatározni, hogy délig alszom, soha nem is tudtam, de azt igen, hogy lazulni fogok, és fél 7-kor kelek. Az sem baj, ha fél 6-kor már fent vagyok, de akkor is! 

Hamarosan megyünk a gyerekekért, amit nagyon várok. Hiányoznak. Addig viszont itt van nekem Ray cica, meg a könyvek, amiket végre olvashatok. A többi meg jön magától!