Az elmúlt héten, vagyis a másfél hét alatt, amíg itthon voltam, sokat tudtam olvasni. Igaz, hogy esténként, amikorra már elfáradtam, de akkor is. Több könyvet is el/kiolvastam (ki hogy szereti ezt a szót), és jó érzés volt. Mert aztán nemsokára kezdődik a munka, a feladatok, és megint nem lesz rá időm. Pedig ez a hobbim, ezt szeretem a legjobban.
Az olvasás sokat formál az emberen, a jellemén és jobb emberré tesz. Mindig úgy élem meg, hogy ezer, meg ezer életet élek meg, teljesen mindegy, hogy krimit olvasok, vagy romantikus irodalmat, esetleg valami vicces könyvet, vagy komolyabbat. Az olvasás olyan világba visz el, ahová semmi más.
Kicsit aggódtam a nagylányomért az utóbbi időben, mert a tavalyi karantén alatt alig olvasott. Szeret könyvtárba járni, és rengeteg könyvet hoz ki, és olvassa el. De most, hogy nem lehetett, nem igazán láttam, hogy ül és olvas. Pedig nekünk is vannak itthon jó könyveink, de azokhoz nem igazán volt kedve. Sajnos a kötelezőt sem olvasta el, pedig nem is a Kőszívűt adta neki a tanára. Most, hogy az anyukáméknál vannak, viszont 3 nap alatt elolvasott egy vastag könyvet, és már kérte, hogy ha megyünk, vigyük a folytatást. Ilyenkor jól érzem magam. A kisfiam is elolvasott egy könyvet, sőt, Kata is minden nap olvas egy-egy oldalt egy általa választott meséből. És ez annyira cuki.
Az mondjuk biztos, hogy nem így olvasok, ahogy a hölgy a rajzon. De az olvasás testtartása mindegy, hogy milyen, csak könyv legyen az ember kezében. Hamarosan ezekről is írok majd. :)
De az tény, hogy Jane Austennel teljesen egyet értek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése