Könyvajánló - Lee Child: Bosszúvágy

 Azt terveztem nyárra, hogy sokat fogok olvasni, és ez megvalósulni is látszik. Főleg azután, hogy a telefonom teljesen felmondta a szolgálatot, és már vagy 2 hete nem működik. Vagyis elérhetetlen vagyok. :) Ez jól hangzik, bár így a tábor előtt nem túl praktikus, de mindegy. 

Szóval, amikor lehetőségünk nyílt arra, hogy könyvtárba menjünk, éltünk is vele. Kiválasztottam egy könyvet, ezt itt: 

Jack Reacher magányos farkas. Amióta elhagyta a hadsereget, egyedül járja az országot, amíg egyik nap hirdetést nem lát az újságban: „Reacher hívja fel Rick Shoemakert." A hadsereg visszavárja… A külügyminisztérium és a CIA az ő segítségére számít.
Egy ismeretlen merénylő ugyanis rálőtt a francia elnökre. Párizsban. Amerikai golyóval. A célpont és az orvlövész közötti távolság pedig olyan nagy, hogy a feladatra alig egy maroknyi ember lehet képes. Az egyikük John Kott, aki épp most szabadult tizenöt évnyi börtön után. És ezt a büntetést egyetlen embernek köszönhette – Jack Reachernek.
Miközben a lehetséges merénylő a G8-as találkozóra tart, hogy beteljesítse küldetését, Reacher a nyomába ered. Üldözőt és üldözöttjét egyetlen dolog hajtja: a bosszúvágy…

 Mert mondtam, hogy nagy Child-rajongó vagyok. "Ó! Ezt még nem olvastam felkiáltással!" hoztam ki, aztán kiderült, hogy tényleg nem olvastam, de a könyvespolcomon ott van. Sok Child van a könyvespolcomon, és a legtöbbet olvastam is, erről meg elfelejtkeztem. Nahát!

És azt kell mondjam, hogy ez is, mint a legtöbb Jack Reacher-krimi nagyon tetszett. Nem igazán tudtam letenni. Olvasmányos, izgalmas, és letehetetlen. Ahogy a könyv elején írták, Jack Reacher a mai James Bond. Noha én szeretem Bondot is (kizárólag Pierce Brosnannal volt jó!), Reacher a kedvencem. Jobban bírom. Ez a pasi igazi szuperhős, aki mindent mindig kiderít, kinyomoz, mindennek utána jár, és persze mindenkit megver. Egy olyan fickó, akivel szívesen kirándulna az ember bárhová, mert biztonságban érzi magát mellette. 

Lee Child pedig jól használja a szavakat. Olyan történetet kerít a közel 2 méter magas, robosztus katonafickó köré, hogy amikor olvassuk, az lerakhatatlan. Egy olyan katonai rendőrről van szó, aki már nem a seregnél van, a maga uraként járja a világot. Iszonyú mennyiségű kávét iszik, legtöbbször szalonnás rántottát eszik, és mindig magánál hordja az összecsukhatós fogkeféjét. Nagyon szeretem, és nagyon szeretem olvasni a kalandjait.

kép a netről

Lee Child 1997-ben jelentette meg első történetét „Elvarázsolt dollárok” címmel, és amelyek után a kortalan hős továbbra sem öregszik (de James Bond is örök fiatalos maradt, pedig már jó régóta menti meg a világot :) ), de nem igazán lehet tudni, hogy voltaképpen hány éves. De nem is fontos. Csak az fontos, hogy szükségünk van egy ex-katonai-rendőrre, aki móresre tanítsa a bajkeverőket. Nem mindig szelíden.

Reacher alakja azoknak is ismerős lehet, akik még nem találkoztak könyvben egy történetével sem, hiszen Tom Cruise főszereplésével, nem is olyan régen a moziban, manapság meg már a tévében is láthattuk a Csak egy lövés alapján készült filmet. Cruise csak egy törpe Reacher méreteihez képest, hiszen az amerikai filmbálvány – állítólag – 170 cm magasra nőtt, mégis hiszünk neki, hogy méretes pofonokra is képes. A Reacher-rajongók annak idején valósággal őrjöngtek, hogy a csöpp sztár kapta a főszerepet, ám a siker és a bevételek az alkotók döntését igazolta. (A film nekem is tetszik, de mindig zavart a méretkülönbség.)