A változás (néha) jó

 Nem igazán szeretem a változásokat. Az a típusú ember vagyok, aki mindig a megszokottságban érzi magát biztonságban. Tudjátok, ugyanaz a mosópor, ugyanazon a helyen vásárolok, ugyanazokat a színű ruhákat szeretem, ugyanazt a Férjet :), és még sorolhatnám. Szeretem a megszokott dolgokat, nekem így biztonságos. De néha az ember ki kell, hogy lépjen a komfort zónájából, mert neki segít, és vele tesz jobbat. Én még ezt gyakorolom, mert azért félek az új helyzetektől, az új lehetőségektől. Nem igazán vagyok bátor, mármint minden tekintetben. 

Nem lesz változás az életemben semmi konkrét. 

Holnap kezdődik az új tanév, és talán ez az egyik, ami új változást hozhat. Az új (régi) izgalma, és az, hogy mi fog változni, mi lesz másképpen. Mert hát lesz.

Szeretnék változtatni egy-két dolgon az életemben, apróságok ezek ugyan, de nekem fontosak. Igyekszem megírni majd őket, beszámolni. Most, az egyik ilyen változás, ami nekem kellett, és ami nem nagy, hogy megváltoztattam a blog nevét, és a kinézetét. Mert most így érzem, hogy ez a blog az én életemről és az én érzelmeimről szólnak. Meg persze ez a bizonyítéka annak, hogy én szeretem Jane Austent, és nekem ez a kedvenc könyvem tőle. Az egyik. Nálam már ez is nagy változásnak számít. :)

Néha azzal bátorítom magam, hogy a változás jó dolog, de azért többször kell meggyőznöm magam arról, hogy higgyek is benne, mert jót tesz nekem. Nos, meglátjuk. :)