A költészet napjáról ez a vers jut eszembe. Mert hogy József Attila.
1994. december 2. óta ez egy meghatározó vers számomra.Akkor vesztettem el a szajoli tragédiában a fiatalkori barátnőmet. Akivel nagyon szerettem beszélgetni, akivel együtt jártunk templomba és ifjúsági alkalmakra, aki művész volt, és akiben sok lehetőség rejlett még. De egyedül a jó Isten tudja, hogy mi miért történik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése