8. nap

Túlzás nélkül állíthatom, hogy jó kis hétvégém volt. Mindent összevetve, még akkor is, ha ezerszer jobban lennék az iskolában, és csörtéket vívnék néhány gyerekekkel, ennek a karanténnak most sok pozitív hatása van. Egyrészt, amit leírtam, hogy a gyerekeim elég önállóan kezelik az egész helyzetet, lelkiismeretesen ülnek és végzik a feladatukat. Nagyon büszke vagyok rájuk. 

Másrészt elég jól sikerült beosztani az időt arra is, hogy főzzek. Ez az első online időszak alatt nem volt ennyire egyszerű, mert Kata akkor volt elsős, és vele ott kellett lenni. Most, hogy már másodikos :), most is sokat kell mellette lenni, de valamivel önállóbban végzi el a feladatait, és ez nekem is könnyebbség. Talán nem hat nagyképűen a dolog, de ilyenkor örülök, hogy az önállóságra neveltük őket. 

Harmadrészt, jut időm olyan apró dolgokra, amikre eddig nem. Itt áll egy csomó papírhalom, amivel igazából bármit kezdeni  nem tudok, de sok apró értékes dolog, ötlet van benne, így most arról szól az időm, hogy beszkennelgetem a dolgokat, hogy azért meg legyen, de közben meg ne foglaljon nagy helyet. Szeretem, bár elég lassú művelet. 

Negyedrészt pedig rengeteget olvasok. Újra. 

Tudjátok, már sokszor írtam, hogy nagy rajongója vagyok a 18. század romantikájának, és a kosztümös filmeknek. Mindig is javíthatatlanul romantikus voltam, és ez gyerekkorom óta nem változott semmit. Nem mintha terveznék rajta változtatni. Mindenesetre - és ezt nem titkoltam - ilyen téren hatással van rám egy-két új regény és írás. Persze, továbbra is igaz számomra az állítás, miszerint: JANE AUSTEN FOREVER, de megszereztem a könyveket, és 3 könyvet 3 nap alatt el is olvastam. Mondtam, hogy gyorsan meg is jött, én pedig még akkor nekiálltam. Éjszaka is olvastam.  És nagyon élveztem, szerintem teljesen cuki kis romantikus regény-sorozat. 

A képet a neten találtam. :)

A könyv így kezdődik:

"A Bridgerton család messze a legtermékenyebb a társadalom felsőbb köreiben. A vikomtesz és a néhai vikomt e téren való igyekezete igen dicséretes, bár gyermekeik névválasztásában meglehetős közönségességet lehet felfedezni. Anthony, Benedict, Colin, Daphne, Eloise, Francesca, Gregory és Hyacinth; természetesen rend a lelke mindennek, de azt gondolhatnánk, hogy intelligens emberek úgy is rendre tudják nevelni gyermekeiket, ha nem ábécé sorrendben nevezik el őket.
És ha ez még nem lenne elég, a vikomteszt és nyolc gyermekét egy helyiségbe terelve aggódni kezdhetünk, nem látunk-e duplán, triplán, sőt dupla-duplán. Ezen cikk szerzője soha nem látott még testi valóságukban egymásra ennyire hasonlító gyermekeket; mind a nyolcuknak hasonló a testalkata, és ugyanolyan dús, gesztenyebarna a hajuk. Csak sajnálni lehet szegény vikomteszt, aki előnyös házasságot kíván szerezni gyermekeinek, de sajnálatos módon nem sikerült divatosabb haj- és szemszínű utódokat szülnie. Az ilyen egyöntetű külső megjelenésnek azonban előnyei is vannak, nevezetesen, hogy kétség sem férhet hozzá, mind a nyolcan azonos szülőktől származnak.
Ó, kedves olvasó, a lelkes szerző azt kívánja, bárcsak minden nagycsaládban így lenne ez!"
 
LADY WHISTLEDOWN TÁRSASÁGI LAPJA,
1813.április 26.

A sorozat első részét még nem olvastam el, hiszen a sorozatot láttam, és sokkal, de sokkal izgatottabb voltam a folytatásért. 

1. rész: 

Simon Basett egy olyan herceg, akibe mindenki beleszeretne. De tényleg. Még úgy is, hogy nem akar megházasodni, nem akarja továbbvinni a nevet, mert az apja nagyon megalázóan bánt vele, és megvetette beszédhiájáért (amikért persze az apa a felelős, mert nagy elvárásai voltak). Ám Simon legyőzi ezt segítséggel. Aztán persze elhatározása és terve máshogy alakul, mert megismeri legjobb barátja hugát, Daphne-t, akivel egy remek megállapodást köt.

2. rész: 

Nekem az egyik legizgalmasabb karakter a legidősebb Bridgerton fiú volt. Nehéz helyzetbe kerül, hiszen apjuk halála után neki kell irányítania egy nem kis családot, és közben azért küzd az elvárásokkal is. 

Ezért elhatározza, hogy enged a társadalmi elvárásoknak, és megházasodik, de ezt semmiképpen sem szerelemből teszi. 

Na, erre mondom azt, hogy cuki és aranyos.

3. rész:

 

Alapjáratban nem szeretem a Disney-s meséket, és nem szerettem sohasem egyetlen mesét sem. Sem a Hófehérkét, sem a Hamupipőket, sem semelyik történetet. Elég gyengének és ostobának éreztem őket. Bocsánat, ha valakit ezzel megsértek, de romantikus énemnek sohasem felelt meg, mert bár mindig jött a herceg meg minden, de közben meg mindenki tele volt túl sok sérüléssel és élethelyzettel, amiben aztán biztosan nem lehet tökéletesnek maradni.

Na, amikor kezembe vettem ezt a részt volt hasonló érzésem. Mert ez kicsit Hamupipőkés történet. Benedict, a művész fiú az első részben, a sorozatban nem kapott túl sok figyelmet. De valahogy mégis érdekelt, mert hát művész, és én bírom a művész típusokat. :)

Aztán persze lett benne szerelem és romantika is. Sophie egy gróf törénytelen lánya, akit elviselnek a családban. Amikor az apa megnősül, és jön a mostoha meg a két lánytestvér, akkor persze, hogy minden megváltozik. De aztán egy csoda folytán Sophie elmegy a Bridgerton bálba... 

4. rész: 

Már az első részben - én legalábbis így voltam vele - nagyon megkedveltem és persze kicsit sajnáltam is Penelopet, mert nem könnyű élete volt az édesanyja mellett. Mégis megpróbált vidám és jókedvű maradni. 

Ez az a rész, amikor kiderül, hogy ki is igazából Lady Whisledown.

Rövidesen megismerhetővé válik Penelope, ahogy korához illően vénkisasszonnyá vált, mert nem kelt el hamar, és mert mindig petrezselymet árult a bálokon. De közben már az első résztől kezdve tudjuk, hogy mennyire szerelmes Colin Bridgertonba. És végig szurkolunk neki. Én legalábbis így tettem. 

 

Nos, biztos van még ebben a napban több is, de most ez foglalkoztatott, és erről szerettem volna írni. Hamarosan jön a folytatás, mert persze, hogy érdekel, hogy a többi Bridgerton gyerekkel mi lesz... 

 

Nem is tehetnék mást, mert HISZEK A ROMANTIKÁBAN.