Agatha Christie: A Bertam szálló

 Már régen, tényleg nagyon régen olvastam, és emlékeztem, hogy noha szinte minden benne van, amit szeretek, de nem annyira szerettem Christie-nek ezt a könyvét, noha szerintem nagyszerűen van megírva. De valahogy mégis... Nem tudom...

Tartalom:

Van ​egy nagyszerű hely Londonban. Bertram Szállónak hívják. Mintha csak száz évet visszaforgott volna az idő. Csupa olyan ember, akikkel máshol nem lehet találkozni Csodálatos öreg hercegnők. És valamennyi régi angol étel szerepel az étlapon, és remek régi angol bifsztek, pudingjuk van! Olyat még nem kóstoltál! És hatalmas hátszínszeletek, és micsoda ürüborda, és békebeli angol tea, és tüneményes angol reggelik! És meleg is van. Hatalmas kandallók…
Történhet vajon ilyen hamisítatlan, békebeli környezetben – bűntény?
Történhet?
Ön kitalálta!
A hamisítatlan békebeli környezet (ami külön¬ben nem is olyan egészen hamisítatlan) – sötét üzelmeket takar „Igyekszünk vendégeink minden óhaját teljesíteni” – mondja a tökéletes szálloda tökéletes üzletvezetője. Ám némely vendégnek különös óhajai vannak… És a bájos, törékeny, vidéki öregkisasszony, Miss Marple, eltűnődik… És amikor már ő is, az olvasó is úgy érzi minden rejtély megoldódott – a szerző még az utolsó lapra is tartogat egy kis meglepetést!

 Idézetek:

* Megtanultam (amit egyébként, azt hiszem eddig is tudtam), hogy az ember sose mehet vissza, és nem is szabad soha megpróbálni, és hogy az élet lényege az, hogy tovább halad előre. Az életben csak egyirányú közlekedés van, nem igaz?

* Ne beszéljen Sherlock Holmesül.

* Ha valami nagyon egyszerű, sokszor túl szép is ahhoz, hogy igaz legyen.

* A kíváncsiság, vagy ahogy ő maga szerette nevezni, az „érdeklődés” más emberek dolgai iránt kétségkívül Miss Marple jellemző tulajdonsági közé tartozott.

* Az embernek bele kell törődnie a változásokba.

* Sajnálatos módon meg kell jegyeznünk, hogy Miss Marple nem használta ki a kulturális élet kínálta tág lehetőségeket.