Agatha Christie: A láthatatlan kéz

Még mindig tart a Christie-maraton. Rendületlenül. Viszonylag gyorsan haladok, mert sok könyvre emlékszem, de sokra nem, vagy alig, esetleg rosszul. Amit kevesebbszer olvastam el, arra nem annyira. Mint például ez a könyv. Abszolút nem emlékeztem erre a regényre. Vagyis arra igen (ahogy haladt a történet), hogy van benne levél, meg szerelem, meg mindenféle Christies dolog, de eltévesztettem, hogy ki a gyilkos. Tényleg nagyon régen olvastam. 

Ez is egy remek Agatha Christie krimi, bár Miss Marple kicsit későn kerül a képbe, de ez egyáltalán nem volt zavaró.  A szokásos kisvárosi hangulat, (amit annyira szeretek tőle, nála), szerethető karakterek, csavaros krimi szál, és a megszokottnál kicsit több romantika.

 

A csendes, vidéki kisvárosba érkező testvérpár egyetért abban, hogy egy olyan helyen, mint Lymstock, semmi rossz nem történhet. Egyikük sem sejti, hogy hamarosan különös, gonosz levelet kapnak… „Emlékszem, hogy a reggelinél érkezett. Megfordítottam. Ez olyan felesleges mozdulat volt, amelyet akkor tesz az ember, amikor az idő lassan telik, s minden eseményt a legteljesebb mértékig ki kell használnia. Láttam, hogy helyi levél, gépelt címzéssel… Belül újságokból kivágott, nyomtatott betűk és szavak voltak egy papírlapra ragasztva. Egy-két percig csak bámultam a szavakat anélkül, hogy felfogtam volna értelmüket. Majd a lélegzetem is elállt!…” A névtelen levelek először csak rémületet okoznak. De aztán csendesen lesújt a HALÁL. A kérdés csak az: KI LESZ A KÖVETKEZŐ ÁLDOZAT?

IDÉZET:

Amikor végre levették rólam a gipszet, és az orvosok abbahagyták kedvük szerinti irányítgatásomat, és a nővérek kedvesen rávettek, hogy óvatosan ugyan, de használjam a végtagjaimat, és már éppen megelégeltem, hogy mindig gügyögve beszélnek velem, akkor Marcus Kent azt ajánlotta, hogy költözzem vidékre.(első mondat)

„Nincsen füst tűz nélkül.”

Nem vagyok teljesen ostoba. Ezt csak az emberek hiszik. Nem tudják, hogy belül én pontosan tudom, milyenek ők...

A dolgok sohasem akkor történnek, amikor várunk rájuk.

A látszólag legvalószínűtlenebb emberek teszik a legrendkívülibb dolgokat.