Agatha Christie: Szunnyadó gyilkosság

Újra itt vagyok! Mármint ami a Christie-könyveket illeti. (Mostanában más könyveket olvastam, majd szintén beszámolok róla.)

Erre a könyvre alapvetően már nem emlékeztem, de aztán ahogy ment a történet, igen. És rájöttem, hogy ez egy nagyon jó kis Agatha könyv volt. Érdekes, izgalmas, szerethető karakterekkel és csavaros történettel, mely egy múltbéli gyilkosság felderítése köré épül. 

Tetszett, hogy Miss Marple ebben a könyvben szinte a legelejétől fogva jelen van, és örültem, amikor felismertem korábbi Miss Marple történetekre való utalást is.
A történet tulajdonképpen több emberrel való beszélgetés, levelezés láncolata, mely során mindenki egyszerre tűnik gyanúsnak és ártatlannak is. A gyilkos személyének felfedésében szokás szerint Miss Marple nagy szerepet kap.

Történet:

E könyv Agatha Christie utolsó Miss Marple regénye. A kedves, idős, kotnyeles hölgy búcsúzóul is kitesz magáért: nem mindennapi pszichológiai érzékkel derít fényt egy olyan bűntényre, amelynek létéről nincs is tudomása senkinek.
Gwenda Reed esküvője után házat keres, ahol férjével nyugodt boldogságban élhetne. És megtalálja azt a villát, amelyről álmodott. Azt a házat, amelyet keresett…
De az öröm, ami a költözködéssel és berendezkedéssel jár, hamar szertefoszlik. Gwendát nyugtalan, furcsa rémképek gyötrik, de nem talál rájuk magyarázatot.
A hihetetlen és véletlen események egybeesése Miss Marple figyelmét is felkelti, s kitartó szívóssággal addig nyomoz, amíg fény nem derül a dél-angol udvarház rejtélyeire.
Az olvasót mindvégig izgalomban tartó cselekmény feszültségét Agatha Christie páratlan hangulatot, atmoszférát teremtő előadása csak tovább fokozza.

Idézetek: 

* Ez valóban nagyon veszélyes… hinni az embereknek. Én már évek óta nem hiszek.

* Nincsen gyilkosság hulla nélkül

* Végső soron mégiscsak azt reméljük, hogy az emberek jók, nem?

* – Hö – válaszolt Mr. Kimble diplomatikusan.

* Az ember mindig reménykedik az emberi természetet illetően.

* Mondja, hölgyem, nem fordulhatna elő, hogy ön egyetlenegyszer nem üti bele az orrát egy gyilkosságba?

* A csontvázakat okosabb szekrényben tartani.

* Nem okos dolog siettetni a dolgokat.

* Nos, én természetemnél fogva is meglehetősen gyanakvó vagyok, de ami egy gyilkosságot illet, itt az egyik fő szabály az, hogy semmit, amit mondanak, nem hiszek el, amíg nem ellenőriztem a dolgot.