Helló Október!

Szeptemberi összegzésem

Hát, eltelt egy hónap.
Az iskolából és az óvodából, és én kicsit (na jó, inkább nagyon ) úgy érzem magam, mint akinek kiszívta az összes energiáját ez a 30 nap. Elfáradtam. Minden tekintetben.
Egészen augusztus közepe óta izgatottan készültünk az iskolára, leginkább Zsófia, aki nagyon vágyott. Aztán elkezdtük, és tényleg nagyon gyorsan kezdtek pörögni az események. És hipp-hopp, eltelt 1 hónap.
Ami igazából arról szólt, hogy korán keltünk (ami miatt nagyon sajnálom őket és húzom is az időt, amennyire lehetséges), de persze ez nem zavarja őket abban, hogy hétvégén még korábban keljenek, ahelyett, hogy aludnának... De szerintem a legtöbb gyerek így működik...
Persze, ez a tényen nem változtat, sajnálom őket a korai kelés miatt. Ami nem feltétlenül rossz, mert mi eddig is korán feküdtünk le. Sosem volt gondom azzal, hogy későn feküdtek le. Sok ismerősöm és barátom járt úgy, hogy nem fektette le se oviban, se nyáron a gyerekeit, és 11-kor még fent ugráltak, játszottak, és reggel pedig nem tudtak felkelni, elindulni időben. De mivel én a pontosság híve vagyok...
Meg egyébként is.

Nálunk az alvás idő 8-tól van. Van, hogy fél 8-tól. Amikor nyár volt, néha-néha megengedtem Zsófinak, hogy fél 9-ig, esetleg 9-ig fent maradjon, de aztán mennie kellett. Magától.
Egyik ismerősöm azt mondta, hogy nincs szíve vitatkozni vele. Hát, nekem van.
Bocsánat, ha kemény szavakat fogok mondani, és lehet velem vitatkozni (nem mondom, hogy én vagyok a jó anya, mert dehogy!), csak én így gondolom. És a Biblia is azt értette meg számomra, hogy a felelősség, amit a gyermeknevelésben kaptam nem arról szól, hogy kiszolgáljam, ugráljak körülötte, lessem minden kívánságát, és a gyerek cserébe "hülyének" néz és kihasznál. Én azt tanultam meg, hogy önállóságra és jó döntésekre kell nevelünk a gyermekeinket. Az alvás tekintetében is. És ez igen sok vitával és csatával jár. De meggyőződésem, hogy nem lehet engedni!
Nem mellérendeltség van, hanem alá-felé rendeltség!
Ezt szokták összekeverni sokszor és sokan a házastárssal. Sokan a férjüket vagy feleségüket gondolják alárendeltnek, és a gyerekekkel beszélnek meg mindent, sőt feljebb helyezik maguknál is.
Szerintem ez helytelen.
Nagyon szeretem a gyerekeimet, és nagyon hálás vagyok Istennek azért, hogy őket adta nekem. De ha kell, komoly csatákat vívok velük. Az ő érdekükben!


Zsófia elég ügyes az iskolában, bár már most látszik, hogy két dolgot szeret igazán. A matekot (ami miatt ideírattuk) és az angolt. Írni nem szeret, és küzdünk is a szépírással. Kicsit szétszórt, kicsit szórakozott, de az enyém :)


Nimród sokat változott, az hogy egyedül van az oviban és nincs ott mellette a Zsófi javított a helyzetén. Önállósodott, barátokat szerzett és kommunikatívabb lett.


Kata pedig Kata. :)

Az a nagy igazság azonban, hogy én voltam az, aki túlvállaltam magam. Úgy gondoltam, hogy "ó, én sokat bírok", még ez is meg az is belefér! De nem! Fel kellett ismernem.
Jártunk úszni egy héten kétszer, de mivel Katát nem vállalta el estére a mama (jogosan, hiszen 7-kor már fürdeni szoktunk aludni készülni), nyűgösebb és anyásabb az átlagtól.
Nekem is húzósabb volt, mert szinte mindig mentem, alig voltam itthon, megjöttem valahonnan, már menni kellett a másik gyerekért, aztán a harmadikat cipelni.
Így abbahagytuk, és visszatértünk a vasárnap délutánhoz, ahonnan kezdtük, mert abba Férj is be tud segíteni. ..

Apropó Férj...
Ugye mondtam, hogy iskolába jár? És hogy én nagyon büszke vagyok rá, mert nagyon lelkes és nagyon szorgalmas. És mivel egy héten 3x megy, alig látjuk, így minden egyes percét a gyerekekkel tölti, és velem :)
Annyira szeretem!!!
És büszke vagyok rá, mert már kapott egy ÖTÖST! :)

Szóval így állunk. Rendesen be van táblázva a napom és az időm.
Viszont, tényleg INNEN SZÉP GYŐZNI!
Izgalmas és kalandos 2 év vár ránk!

Igazi Love

Ahová te mégy...

Nos, én az a típusú ember vagyok, aki mindig eltéved és aki ha bárhová utazik, azon görcsöl, hogy vajon el fog-e tévedni, lesz-e ideje átszállni a vonattal, odaér-e idejében a kezdésre, mindenhol minden körülmények között listát és cetliket készít, mindenhova felírja (legalább 5x) a vonat indulásokat és érkezéseket, és határozottan izgatottan rohan mindig mindenhova.

Ez régen tényleg így volt. 

Amikor még "egyke" voltam, úgy értem, nem volt férjem, segítő-és házastársam, mindig ezt éreztem. Magabiztos ember nem lévén, sok kudarc és nehézség volt a szívemben (az életemben nem sok, mert igyekeztem megóvni magam mindenféle negatív élménytől - ma már tudom, hogy Isten melletti HELYES döntésem következménye), de azt tudom, hogy bár szerettem utazni, és hála Istennek sokat is utaztam, mindig volt bennem egyfajta görcsös kényszer. 

Szeretem a pontosságot, és szeretem, ha én várok, mintha rám várnának. Ez mindig is elvem volt, meg édesanyám is erre nevelt. Ez így van most is. Képes vagyok fél órával előtte felkelteni mindenkit, én magam még korábban kelek, hogy minden rendben legyen, és persze elkészülünk, aztán meg várunk :)

De ilyen vagyok! Inkább én várok, mint rám várjanak! - ez az egyik jelszóm.

Tájékozódni természetesen még most sem tudok. Nem megy jól.

Viszont kaptam az Úrtól egy csodaklassz Férjet, aki egy két lábon járó GPS. Hihetetlenül tudja, hogy merre kell menni és hova és hogyan, és én teljesen bízom benne, rábízom az életemet és elmennék vele a világ végére is. Mert az a típusú FÉRFI, aki kis túlzással, de egy "gyufából is képes házat építeni". És én nagyon szeretem ezt benne. 

Mellette sosem aggódom, sosem félek, sosem mondom neki, hogy merre menjünk. Néha megkérdezem, hogy "nem erre kell menni?" és olyankor kedvesen rám néz, és elmondja, hogy már kb. 10-20x jártunk erre, és akkor sem arra kellett.

Akik ismernek, azt hiszik, hogy egy kemény, határozott véleménnyel bíró ember vagyok (ami alapvetően igaz), de a Férjemet sosem irányítom és sosem fogom. Nem is olyan típus és alkat. Éppen ettől olyan különleges nekem ő. Mert nem nekem kell meghatároznom az útirányt, hiszen én nagyon rosszul tájékozódom, ráadásul autót sem szeretek vezetni. Azért vezetek, mert el kell vinnem a gyerekeket ide-oda. Főzni is azért főzök, mert ennie kell a családnak, bár az utóbbi időben megfigyeltem, hogy egyre jobban élvezem a főzést, mint feladatot. :)

Éppen ezért nagyon hálás vagyok az Úrnak a Férjemért. 

Nagyon szeretem. És én ezt sokszor elmondom neki. 

Persze, tudom, hogy erre inkább nekünk, nőknek van szükségünk, de én minden nap elmondom neki, hogy mennyire szeretem és hogy milyen fontos Ő nekem.

Gyermektanulmányok

Szeretettel ajánlom az Apostolok életét bemutató gyermektanulmányt, amelyet egy negyed éven keresztül lehet feldolgozni és átvenni a gyermekeinkkel.
Az apostolok élete amúgy is egy különlegesen érdekes és izgalmas fejezete a Szentírásnak.
Megrendelhetők: www.bikkiado.hu
Folytatása lesz ennek a sorozatnak, hiszen nagyon sok történet vár feldolgozásra, megírásra, amellyel nemcsak a gyermekeink, hanem mi is növekedhetünk a hitben és a JÓ Isten megismerésében.

Ovisoknak:

 Kisiskolásoknak:

Bevezetés 2.

"....én azonban és az én házam

az Úrnak szolgálunk." (Józsué 24,15)

Ha a gyerekeket olyan szülők nevelik, akik erősen állnak Krisztus-központú értékrendjükben, de mégis gyengédek maradnak, amikor a gyermek lelkéről van szó, az ilyen gyerekek általában hasonló jellemvonásokkal nőnek fel. Előbb-utóbb ők is ugyanabban a szemléletben fogják nevelni gyermekeiket, amilyenben őket is nevelték. De ha szidások, megfélemlítések és ostorozások által formálódtak, a legtöbb esetben ez az egyetlen modell, amit megismertek, válik a saját nevelési módszerükké is.

Isten olyan alapvető szükségletekkel alkotta meg a gyerekeket, amiket ki kell elégíteni ahhoz, hogy egészséges felnőttekké váljanak. Ez a könyv végigveszi azokat az alapelveket, melyekre szükséged van ahhoz, hogy kielégíthesd gyermeked szükségleteit a következő területeken: életcél, szeretet, egyéniség, érzelmek, fegyelem, kognitív tanulás, erkölcsi jellem és személyes értékrend. Ha szeretetteljesen és hűségesen kielégíted ezeket a szükségleteket, olyan gyerekeket fogsz formálni, akik nyitottak lesznek Isten szeretetére és korlátozásaira.

Mivel a gyerekek Istent a szüleik kiterjesztésének tekintik, azok, akiknek otthonában a szülők a szilárd értékrendet gyengéd hozzáállással képviselték, vonzódni fognak ahhoz, hogy közeli és mély kapcsolatot alakítsanak ki Mennyei Atyjukkal is. Amint megtapasztalják a Krisztussal való üdvözítő kapcsolatot, az Ő útmutatásai alapján kívánnak majd élni,másokat szeretve - még azokat is, akik rosszul bánnak velük. A Mindenható lesz erősségük, hogy ezt az utat járhassák. Krisztussal együtt lehetséges a győzedelmes élet! Mennyire megalapozza ez a reménységet,a  bizonyságérzetet, a békességet és az örömet a felcseperedés évei alatt, amikor a félelem, a kudarc és az elutasítás olyan gyakran lesben áll.

Nos, már csak ennyi elolvasása elgondolkodóvá tett. Az az igazság, hogy tudom, hogy valamit valahol valahogy nem csinálok jól, csak szeretném, vágyom rá...
Remélem, hogy ez változni fog!

FOLYT. KÖV.

Piros kocsi és Almababa

Szeretem az őszt és az almát is :)

A piros kocsiról pedig az Eperke című mese 1. része jut az eszembe, amikor is Eperke megismerkedett Epreskert minden különleges lakójával, és közben Almababa kis kocsiját elvesztették egy izgalmas kaland során. 

Régebben több Eperkét néztünk, de az utóbbi időben már "kinőttük". Én mondjuk szerettem, aranyos volt, és bár kicsit idegesítőek a csajos dolgok benne, de sok-sok aranyos történet szolgál tanulságul a gyerekeknek.

Csokis bukta

Tegnap vendégségbe voltunk hivatalosak Csilláékhoz, a http://wholeliving.blog.hu/ írójához. Bár szegénynek nagyon kevés ideje van írni, én nagyon lelkesítem, mert nagyon szeretem a stílusát, az életmódjukat, és ahogy gondolkodnak. Szeretem azt a lazaságot, amiben és amivel élnek. Én aggodalmakodóbb vagyok.
Jó barátságot ápolunk, a gyerekeink is egykorúak, és meg szoktuk látogatni egymást.
Gondoltam, meglepem őket valami finommal.
Így készült el a csokis bukta.
A bukta tésztájának receptjét itt olvashatjátok.
És mivel kisfiam nem szereti a lekváros dolgokat, a csokisat viszont igen, úgy gondoltam, kipróbálom.
A Sparban találtam ezt a sütőcsokit.
Finom lett :)

Legboldogabbság

Ezzel egyet tudok érteni.

Szerintem sok minden fejben dől el. 

Én erről erősen meg vagyok győződve.

J'adore France

Még mindig oda vagyok Franciaországért.
Mostanában újra elővettem a régi nyelvkönyveimet és cd-jeimet, arra gondolva, hogy kicsit felelevenítem a régi nyelvtudásomat, ami valljuk be, berozsdásodott...
És én is...

Barna ősz

Szeretem az őszt. És az ősszel járó hangulatot.
És az sem zavar, hogy barna :)