2019. július 14., vasárnap

Life in colors - Zöldes fehéres

Ez a két szín így nagyon tetszik nekem. A zöld az egyik kedvenc színem, mert a természet színe, és nagyon szeretem a természetet nézni, főleg a zöld színű alkotásokat. A legnagyobb kedvenceim a fák, amikor lehetőségem adódik, fákat fotózok.
A zöldnek is vannak árnyalatai, amit vagy szeretünk, vagy nem. Ez az a színkombináció, amit nagyon kedvelek. Olyan nyugodt hangulatot árasztanak a képek, nem igaz?


2019. július 12., péntek

Az én Kossuth kiflim

Anyukáméknak a kertjében van egy hatalmas diófa, amin minden évben sok dió terem. A mi kertünkben is van, kettő is, de még nem igazán mutat semmire sem hajlandóságot. Mondjuk a többi gyümölcsfánk sem. :( Amikor hazamegyünk legtöbbször felpakolva jövünk haza, mert minden alkalommal jön velünk egy nagy adag dió.
Én szeretem, használom is. A diókolbászhoz pl.

Már egy ideje láttam a neten, és hogy sokan megsütötték a Kossuth kiflit, és gondoltam egyszer én is kipróbálom. Sajnos sokszor kell várnom ezekre az alkalmakra, de most eljött!

Így megsütöttem. 

Hozzávalók:c
20 dkg vaj, 18 dkg liszt, 20  dkg porcukor, 4 tojás,  1 késhegynyi sütőpor, 1 citrom héja, 10 dkg dió vagy mandula

Elkészítése:
1. A tepsit előkészítem. Kivajazom és kilisztezem. 
2. A vajat a cukorral habosra keverem, majd egyesével hozzáadjom a tojássárgákat, mindegyikkel jól kikeverve. A végén beletesszük a citromhéjat is.
3. A tojásfehérjéket kemény habbá verem, és óvatosan beleforgatom a vajas-cukor-tojásos masszába, vigyázva, hogy ne törjem össze.
4. Hozzáöntöm a sütőporos lisztet és elkeverem.
5. Aztán a kikent tepsibe belesimítom a tésztát. Kb. 1 centi magasan álljon a tészta a tepsiben.
6. A tészta tetejét megszórtam durvára vágott dióval vagy mandulával. (Én most őrölt diót tettem a tetejére, mert ez volt kéznél.)
7. Közepesnél kicsit erősebb tűzön kb. fél óra alatt megsütjük.
8. Miután kihűlt, pogácsaszaggatóval félholdakat, azaz kifliket szaggatunk belőle.
És megesszük. :)

2019. július 11., csütörtök

Ne engedd, hogy lehúzzanak!

Általában véve nem vagyok egy depresszív ember. Inkább azt mondanám magamról, hogy túlérzékeny, és ebből kifolyólag nagyon elszomorítanak bizonyos helyzetek és tettek. Nagyon nehezen viselem a lehúzást.

Én szeretem látni a jót a dolgokban, az emberekben, még mindig bízom és hiszek abban, hogy a rossz jóval legyőzhető. Tudom azt is, hogy rossz a világ és mindig ott van egy örökös harc a jó a rossz, Isten és Sátán között. Tudom, hogy az a célja, hogy elpusztítsa ezt a világot, és hogy minél több embernek ártson. Tudom én ezt.
Azt is tudom, hogy ott van az igében, hogy a gonoszt jóval győzd meg!

Az utóbbi időben úgy érzem, ezzel harcolok. Nagyon rossz érzés. Amikor Te lelkesen és örömmel készülsz valamire, amit szeretsz, és több hónapot szánsz rá, hogy elkészülj vele. Egyedül csinálod, mert ez a te feladatod, (én bevállaltam, mert szeretem) és közben a visszajelzések nem túl bátorítóak, sőt egyenesen fárasztóan szőrszálhasogatóak.
Nagyon erősen kontrollos típus vagyok. Ez tény. Szeretem, ha valami úgy van, ahogy kitalálom (pl. egy gyerekanyagnál, egy tábornál, egy szervezési feladatnál), mert ezekhez - úgy érzem - olyan ajándékot kaptam Istentől, amivel képes vagyok JÓL megcsinálni ezeket a feladatokat. Bár én sohasem tekintem annak.

De nagyon rossz érzés, amikor buta dolgok miatt kapsz kritikát. Nem maga a kritika zavar (bár kicsit mindannyian nehezen viseljük), hanem a kritika tálalása.
Tudom, hogy sokkal könnyebb lenne kiírni magamból, és ez lenne az őszinte hatása ennek a bejegyzésnek, de nem igazán akarom a másikat, a többieket kiírni és kibeszélni itt, a net világában, mert nyoma marad. Inkább csak magamról írok.

Tudjátok, én egy optimista, vidám embernek tartom magam. És egy nagyon naivnak. Egy olyan embernek, aki hisz abban, hogy a világ lehet jó, aki nem feltételezi az emberekről, hogy gonoszak (és persze megvisel, ha nincs így), aki igyekszik mindig a szépet felfedezni az életben és a lehetőségekben. Mindig is ilyen voltam. Nagyon könnyen barátkozok és barátkoztam is mindig. Igyekszem kedves lenni mindenkihez, bár tény és való, hogy van bennem egy kis "szabolcsi" nyersesség. A nyírségi ember őszinte. Ami a szívén az a száján. Nem vagyunk túl diplomatikusak, ha nem érezzük ennek szükségét. De nem vagyunk bunkók sem. Csak őszinték. :)
Engem így is neveltek. Kedvességre, odafigyelésre, konfliktusmentességre (hamar háttérbe húzódok egy problémánál, mert semmi kedvem vitába belekeveredni). Én mindenkit szeretek, de tényleg. Persze, van egy határ. (Jelenleg is van olyan, akivel most nem szívesen lennék egy szobában, mert nem lennék túl kedves vele.)

És nagyon lelomboz, amikor valaki a lelkesedésemet aláássa. Nekem a negatív kritika szó szerint fizikai fájdalommal jár. Érzékeny vagyok erősen. Az is tény, hogy van bennem egyfajta megfelelni vágyás, és szeretek mindent jól csinálni. Nem mindenben, de vannak dolgok, amiben maximalista vagyok. Ám most a lelkem kicsit maga alatt van. Apró dolog miatt fáj, aminek a helyzetet adódóan nem volt semmi értelme.
És nem tudok mit csinálni ebben a helyzetben.
Lehetne azt mondani, hogy akkor itt és most befejeztem, nem csinálom, de ez nem lenne helyes és etikus.
Lehetne azt mondani, hogy ezt ne tegyék! - mondtam is, vita alakult ki belőle, ami miatt én érzem magam kellemetlenül, noha nem én generáltam.
Lehetne lazán kezelni, elengedi ezt az egészet, ahogy Férj szerint kellene, de sajnos nem ilyen természetű ember vagyok.
Lehetne engedni is, de vannak helyzetek, amikor már nem lehet. Egyébként szoktam is.

Nem vagyok haragtartó. Nem szeretek haragudni. Azokra a személyekre sem haragszom, akikkel konfliktusba keveredtem, szimplán csak szomorú vagyok a történések miatt. Bocsánatot is kértek.

Most ott tartok, hogy Istenben bízom. Elmondtam neki azt, ami fáj. Tudom, hogy kell egy kis idő, de hiszem, hogy ez is megoldódik.

2019. július 10., szerda

Nyugi van! # Love owls

A kisfiam osztályában a tanító néni baglyokkal dekorált mindent. Elsőben baglyokat lehetett gyűjteni, és a dekoráció is baglyokról szól. Egyébként nagyon szépek, és nagyon ügyes is a tanító nénije. :) Hálás vagyok érte.
Tudom én, hogy  a bölcsesség jele, és vannak is cuki baglyok, de én nem nagyon szeretem a baglyokat. Idegesítenek. (Ha nekem osztályom lenne, valószínűleg macskás dekorációk lennének rajta vagy madarak. :) )

Ti hogy vagytok a baglyokkal?

2019. július 9., kedd

Kuszkusz és szója

Amikor egy nagyon gyors és nagyon egyszerű ételt szeretnék készíteni, akkor ez a két alapanyag mindig jól jön. A kuszkusz hántolt őröletlen, vagy durvára őrölt durumbúzából készült, egy berber eredetű étel. Főleg az arab gasztronómiában használják köretként, habár mára világszerte népszerűvé vált. Ma egyébként "divat" lett ezt enni.
Nálunk annyira nem népszerű, a családban Férjjel mi esszük (sajnos a gyerekeim nem szeretik az új dolgokat... sokszor úgy érzem, hogy ez az én hibám, de mit van mit tenni, így alakult), bár ő is inkább a bulgurt kedveli.

Mindenesetre azt szeretem a legjobban ebben az ételben, hogy gyorsan kész van. A szójával többet kell törődni, mint a kuszkusszal. Mert azt csak felöntöm forró vízzel, lehúzom a tűzről, állni hagyjuk, és egy kis idő után már kész is van.
De a szója elkészítése sem bonyolult.
Sós vízben megfőzöm. Amikor megfőtt, de nem szét, akkor leöntöm róla a forró vizet és hideg vízbe áztatom, legalább kétszer. Ez veszi el azt a jellegzetes szójaízt vagy "szagot", amivel sokan nem tudnak mit kezdeni. Aztán kinyomkodom belőle a vizet, és valamilyen fűszersót teszek rá. Én legjobban a Gyrosat szeretem. Többet kipróbáltam, ez jött be.
Hagyom állni ebben a sóban, de engedem, hogy jól átvegye az illatát, majd megszórom egy kis liszttel, és kisütöm olajban. Nem sokban.
Aztán egymásra teszem és már kész is.

2019. július 5., péntek

HázasPáros Kalandtúra - Menjetek el vacsorázni!

Most könnyen vagyunk, mert a gyerekek a szüleimnél vannak. Persze, ilyenkor az emberben vegyes érzelmek is vannak. Hiányoznak nagyon, de tudom, hogy jó helyen vannak, ritkán találkoznak velük, mégiscsak 350 km a távolság. Szeretnek ott lenni, mert falun nagy élményeket gyűjthet az ember.
Mi pedig ketten itthon vagyunk. Azaz Férj dolgozni fog, én meg itthon leszek, de akkor is más a helyzet. Nekem mondjuk nem változik semmi, ahogy szerintem Férjnek sem, csak egyszerűen az esték lesznek csendesebbek. :)

Mindenesetre, amikor hétfőn megjöttünk a szüleimtől, arra gondoltunk, hogy DE JÓ!, egy csomó randilehetőségben lesz részünk! Tervben van, csak nem biztos, hogy minden megvalósul.
De hétfőn az egyiket be is szerveztük. Étterembe mentünk.

Tudom. Kevés rá az idő, azaz nincs idő rá!
Pedig van! :)

Sokáig nekünk sem volt idő sok mindenre kettesben. Bár nagyon figyeltünk arra, hogy legyen. Nem kapattuk el a gyerekeket úgy, hogy ők legyenek a központban, és minden mondatukra ugrottunk. Meg kellett tanulniuk, hogy várniuk kell valameddig, és türelmesnek lenni. Ez persze nem mindig sikerül, de most látom, hogy az önállóság elég jó jeleit mutatják. 

Nemcsak most, amikor már "önjáróak" a gyerekeim, és nincsenek itt tettük meg ezt, hanem néha-néha évközben is. Volt pl. hogy Férj kivett egy nap szabadságot csak azért, hogy kettesben legyünk. Ilyenkor ebédelni vitt el. De nem is ez a lényeg, hanem hogy kettesben voltunk. És nem én főztem.
Ezt tettük most is, hogy hazajöttünk a szüleimtől.
Elmentünk vacsorázni, hiszen egy 3,5 autókázás után jól elfáradtunk, és én döntöttem, hogy nincs kedvem főzni. 
Van itt Móron egy étterem, ahova szoktunk menni. Általában húsos ételek vannak, de én már megoldottam. 

Általában ugyanazt eszem itt, ebben az étteremben, mert finom. Ugyan az étlap szerint hal is jár hozzá, de én azt nem szoktam kérni hozzá. Általában csak simán kérem,azaz nem kérek rá semmit, csak sok fokhagymát és paradicsomot, gondba szoktak lenni. Mint ahogy aznap este is. Á la natúr kértem, de mint később kiderült, megzavarta őket az, hogy nem kértem a halat, így gondolták, hogy ha halat nem, akkor sajtot... pedig azt sem kértem. Mindegy, már így esett...
Most is meg kellett állapítanom, hogy nem igazán tudnak az éttermek mit kezdeni a vegán helyzettel. Noha én nem vallom magam vegánnak, inkább vegetáriánusnak, azért szívesebben eszem vegán ételeket.
De ez az alkalom most nem is erről szólt, hanem kettőnkről. Elmentünk kettesben, és tudtunk 1,5 órát beszélgetni mindenféléről, amiben csak kicsit voltak benne a gyerekek. :)
Jó volt.

Higgyétek el, megéri. Ezek a 1,5-2 órás programok is csodát tudnak tenni a házassággal.
Én nagyon biztatlak benneteket!

Azt is tudom, hogy sok házaspárnak nehéz megoldani, mert nincs aki vigyázzon rá, de én szurkolok, hogy tudjatok megoldást találni. Egy testvér (igazi), egy testvér (gyülekezeti), egy barát, ismerős, nagymama, szomszéd... De ha kell babyszitter is lehet. Érdemes adni magunknak időt! A kapcsolatunk és az örök életünk is ezen múlik!
Én ebben hiszek!

2019. július 4., csütörtök

Ruhacsipesz, de máshogy

Emlékszem, hogy a gyerekeim mennyire szerették a ruhacsipeszeket. Szívesen segítettek kiteregetni a ruhákat, én pedig örültem neki, mert ezzel a kézügyességüket is fejlesztettük. De a legjobb és legviccesebb élmény Nagylányhoz és egy régi cicánkhoz, Horikához fűződik. Ő is egy vörös cicánk volt, sajnos nem sokáig élt velünk. De ő az a típusú macska volt, akivel bármit meg lehetett tenni, és Nagylány ki is használta ezeket a lehetőségeket. 
Egyszer arra mentem ki, hogy Horatio fel van csipeszelve. Teleaggatta a gyerek csipeszekkel és a macska tűrte. Sajnos képet nem készítettem, de higgyétek el nekem, tényleg vicces volt az egész helyzet.

Egyébként ha nyaralni megyünk, mindig viszek magammal ruhacsipeszeket, mert hát ki tudja, mikor van szükség rá. :)

A ruhacsipesz egyébként is annyi mindenre jó, és olyan egyszerű, hogy megérdemel egy külön bejegyzést, itt a kreatív oldalon. Találtam néhány jó ötletet, szinte varázslatos dolgokat lehet összehozni, és még kézügyesség sem kell hozzá!
Kiválóan alkalmazható képtartóként különböző formákban:
Egyszerűen elkészíthető belőle egy-egy jópofa kaspó:


Lehet gyakorolni a betűket, a szavakat csipeszek segítségével: (Azt hiszem Virág szokott ilyesmit csinálni.) De nagyon jó játék.

A bejárati ajtó dísze is lehet:

A szekrényben tárolhatod így is a kesztyűket. Mindet párosával, és vége a keresgélésnek! Én a zokniknál szoktam felhasználni, mert nálunk soha nincs meg valaminek a párja. Nem is értem!

Egy vonalzóra ragasztva, a falra erősítve pedig irodába, vagy tanulósarokba különleges irattartót gyárthatsz. Ez mondjuk remek ötlet, szerintem itthon meg is valósítom!
És, ha még mindig maradt pár, akkor esetleg teregess ki! :)

(forrás: pinterest.com, indulgy.com) 

2019. július 2., kedd

Scott Pratt: Egy ártatlan ügyfél

Jó pár hónapja, amikor bementem Fehérvárra, vásároltam néhány könyvet. Valahogy nem tudok úgy hazajönni onnan, hogy egy könyvesboltba be ne térjek. :) Egy kisebb táskát vittem magammal, és abba belefért, amit vettem. A lányomnak is, meg magamnak is. Nagyon szeretünk olvasni. Nagylányom elvitt 3 könyvet a nagyszülőkhöz, hogy elolvassa a két hét alatt, de már 2 nap alatt végzett vele, így nem tudom, hogy mit fog csinálni, ha "unatkozni" kezd. Bár ígéretet kapott a szomszédból, hogy onnan vihet könyvet.
Nos, egy ideje ezek a könyvek már a polcomon voltak, de mivel könyvtáriakat hozok ki, és azt is rendszeresen olvasom, ezért a sajátjaimra nem volt időm.
 
Most viszont úgy döntöttem, hogy anyukámékhoz elviszek egyet a sajátjaim közül, mert ezt a könyvet már el akartam olvasni egy ideje. Ahogy mondani szoktam, már birizgálta a fantáziámat, és kíváncsi is voltam...
Úgyhogy vasárnap reggel nekiálltam és estére el is olvastam. :) Ilyen is ritkán történik, hogy volt egy teljes napom arra, hogy a szenvedélyemnek éljek, és nagyon élveztem.
Tudjátok, hogy lelkesedem a jogi krimikért (nem mintha a joghoz értenék), de nagyon élvezem az ilyen jellegű könyveket és írásokat. És bár Grisham- és Gardner-rajongó vagyok elsősorban, mindig szívesen olvasok más ilyen jellegű írásokat is. Más tollából is. Ezért örültem, amikor megtaláltam Scott Pratt regényét.
És élveztem. Nehezen tudtam letenni.
Jó kis könyv volt.

Még nem találtam több könyvet tőle magyarul. De megtaláltam Scott Pratt honlapját, és láttam, hogy van néhány könyve, amit nagyon várok.
  

Tartalom:
Egy bűntény, amire a bulvárlapok ráharapnak…
Egy ügy, amiről a legtöbb ügyvéd álmodik…
Egy bírósági tárgyalás, ami több életet pusztít el, mint amennyit megment…
Egy prédikátort brutálisan meggyilkolnak egy Tennessee motelszobában. Egy gyönyörű, titokzatos fiatal lányt vádolnak. Ő lenne az az „ártatlan ügyfél”, akire a kiábrándult, pályaelhagyásra készülő ügyvéd vágyik?

Nagy kérdéseket feszeget ez a könyv. Sokszor foglalkoznak azzal, hogy a lelkészek, papok, prédikátorok mennyire kétszínűek tudnak lenni, és hogy mennyire jellemző ez azokra, akik Isten szolgájának tartják magukat, de közben mást képviselnek.
Én alapvetően igazat adok neki, mert tényleg vannak olyanok, akiknek semmi köze ehhez a remek hivatáshoz. Mindig Stendal Vörös és Feketéjéből Julien Sorel jut az eszembe, az a fiatal pap, aki remekül tudta szó szerint idézni a Bibliát, közben pedig nőcsábász volt és gyilkos is.
Szóval én, aki alapvetően Isten és Biblia-párti vagyok, sokszor gondolom úgy, hogy felhígult ez a "szakma", és hogy bárki lehet prédikátor. Amerikában pedig főleg így van. Mindenki lehet lelkész és alapíthat egyházat. Ezzel nem tudok teljesen azonosulni.
De azt tudom, hogy nagyon sok - bocs a kifejezésért - szemétláda létezik, aki ezzel visszaél. A hatalmával és Isten nevével.

Amikor egy ilyen könyv megjelenik, ebben a témában, nagy kérdéseket vet fel, az biztos.
De sajnos léteznek ilyen dolgok, és valahogy mondhatom ezt ugye, hogy végig a gyilkosnak szurkoltam. :)

A könyv főszereplője Joe Dillard ügyvéd, aki mindig rosszfiúkat véd, mert néhány bíró, aki nem kedveli őt rosszfiúkat oszt ki neki. Ám ő nem szereti ezt a munkát, és azt tervezi, hogy visszavonul. Elhagyja a pályát. Csak arra vágyik, hogy végre legyen egy Ártatlan ügyfele.

Jó könyv, én nagyon élveztem. :)

Kakaós csiga

Amikor van itthon egy kis bolti leveles tészta, és nem kell begyúrni, de a gyerekek gyorsan megeszik. Nincs is ennél jobb. :)
Kinyújt, megken kakaóval, megszór cukorral, összeteker, szétvág és megsüt.
Gyorsan elfogy. :)

2019. július 1., hétfő

Hangulatok - Lovak

Szeretem a lovakat, de nem vagyok nagy lórajongó. :)
Közelről. Távolról viszont annál inkább. Szívesen nézem a lovakat, ahogy legelnek, ahogy mozognak. De nem szeretem, amikor emberek ülnek rajta, és különféle ugratásokat végeznek velük, vagy ilyen pl. a fogathajtás. Apukám nagy rajongója a lovaknak, és amikor gyerek voltam, állandóan lovakat néztünk, a Hortobágyra jártunk, és míg ő mindenkivel megbeszélt mindent, mi unatkoztunk tesómmal a lókarámban. Ráülni sem ülök rá szívesen.
A gyerekeim szeretik őket, és nem félnek tőlünk. Félni én sem félek.
Szerintem nagyon szép és nagyon okos állatok. Mindig magával ragadnak. Az indiános könyvekben szerettem meg ezeket az okos állatokat. El voltam ájulva, ahogy az apacsok vezére, Winnetou a lovára ugrott és száguldott a lemenő napfényben.

A lovakról nekem a tágas terek és a falusi hangulat ugrik be. Nem tudom, hogy a két hölgy hogy került erre a képre, mert találtam. Mármint a képet. Ez is szokás már, úgy látszik, hogy mindig kell egy vagy két divatmodellt rárakni a képekre, hogy eladják vagy ők keressenek vele. Csak a lovakkal szebb lenne.

Egy távoli kis tanyán, ahol a lovak szabadon élnek és boldogok.
Apukám biztosan szívesen gondozná őket! :)