Szeretem a lovakat, de nem vagyok nagy lórajongó. :)
Közelről. Távolról viszont annál inkább. Szívesen nézem a lovakat, ahogy legelnek, ahogy mozognak. De nem szeretem, amikor emberek ülnek rajta, és különféle ugratásokat végeznek velük, vagy ilyen pl. a fogathajtás. Apukám nagy rajongója a lovaknak, és amikor gyerek voltam, állandóan lovakat néztünk, a Hortobágyra jártunk, és míg ő mindenkivel megbeszélt mindent, mi unatkoztunk tesómmal a lókarámban. Ráülni sem ülök rá szívesen.
A gyerekeim szeretik őket, és nem félnek tőlünk. Félni én sem félek.
Szerintem nagyon szép és nagyon okos állatok. Mindig magával ragadnak. Az indiános könyvekben szerettem meg ezeket az okos állatokat. El voltam ájulva, ahogy az apacsok vezére, Winnetou a lovára ugrott és száguldott a lemenő napfényben.
A lovakról nekem a tágas terek és a falusi hangulat ugrik be. Nem tudom, hogy a két hölgy hogy került erre a képre, mert találtam. Mármint a képet. Ez is szokás már, úgy látszik, hogy mindig kell egy vagy két divatmodellt rárakni a képekre, hogy eladják vagy ők keressenek vele. Csak a lovakkal szebb lenne.
Egy távoli kis tanyán, ahol a lovak szabadon élnek és boldogok.
Apukám biztosan szívesen gondozná őket! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése