HázasPáros Kalandtúra - Menjetek el vacsorázni!

Most könnyen vagyunk, mert a gyerekek a szüleimnél vannak. Persze, ilyenkor az emberben vegyes érzelmek is vannak. Hiányoznak nagyon, de tudom, hogy jó helyen vannak, ritkán találkoznak velük, mégiscsak 350 km a távolság. Szeretnek ott lenni, mert falun nagy élményeket gyűjthet az ember.

Mi pedig ketten itthon vagyunk. Azaz Férj dolgozni fog, én meg itthon leszek, de akkor is más a helyzet. Nekem mondjuk nem változik semmi, ahogy szerintem Férjnek sem, csak egyszerűen az esték lesznek csendesebbek. :)

Mindenesetre, amikor hétfőn megjöttünk a szüleimtől, arra gondoltunk, hogy DE JÓ!, egy csomó randilehetőségben lesz részünk! Tervben van, csak nem biztos, hogy minden megvalósul.

De hétfőn az egyiket be is szerveztük. Étterembe mentünk.

Tudom. Kevés rá az idő, azaz nincs idő rá!

Pedig van! :)

Sokáig nekünk sem volt idő sok mindenre kettesben. Bár nagyon figyeltünk arra, hogy legyen. Nem kapattuk el a gyerekeket úgy, hogy ők legyenek a központban, és minden mondatukra ugrottunk. Meg kellett tanulniuk, hogy várniuk kell valameddig, és türelmesnek lenni. Ez persze nem mindig sikerül, de most látom, hogy az önállóság elég jó jeleit mutatják. 

Nemcsak most, amikor már "önjáróak" a gyerekeim, és nincsenek itt tettük meg ezt, hanem néha-néha évközben is. Volt pl. hogy Férj kivett egy nap szabadságot csak azért, hogy kettesben legyünk. Ilyenkor ebédelni vitt el. De nem is ez a lényeg, hanem hogy kettesben voltunk. És nem én főztem.

Ezt tettük most is, hogy hazajöttünk a szüleimtől.

Elmentünk vacsorázni, hiszen egy 3,5 autókázás után jól elfáradtunk, és én döntöttem, hogy nincs kedvem főzni. 

Van itt Móron egy étterem, ahova szoktunk menni. Általában húsos ételek vannak, de én már megoldottam. 

Általában ugyanazt eszem itt, ebben az étteremben, mert finom. Ugyan az étlap szerint hal is jár hozzá, de én azt nem szoktam kérni hozzá. Általában csak simán kérem,azaz nem kérek rá semmit, csak sok fokhagymát és paradicsomot, gondba szoktak lenni. Mint ahogy aznap este is. Á la natúr kértem, de mint később kiderült, megzavarta őket az, hogy nem kértem a halat, így gondolták, hogy ha halat nem, akkor sajtot... pedig azt sem kértem. Mindegy, már így esett...

Most is meg kellett állapítanom, hogy nem igazán tudnak az éttermek mit kezdeni a vegán helyzettel. Noha én nem vallom magam vegánnak, inkább vegetáriánusnak, azért szívesebben eszem vegán ételeket.

De ez az alkalom most nem is erről szólt, hanem kettőnkről. Elmentünk kettesben, és tudtunk 1,5 órát beszélgetni mindenféléről, amiben csak kicsit voltak benne a gyerekek. :)

Jó volt.

Higgyétek el, megéri. Ezek a 1,5-2 órás programok is csodát tudnak tenni a házassággal.
Én nagyon biztatlak benneteket!

Azt is tudom, hogy sok házaspárnak nehéz megoldani, mert nincs aki vigyázzon rá, de én szurkolok, hogy tudjatok megoldást találni. Egy testvér (igazi), egy testvér (gyülekezeti), egy barát, ismerős, nagymama, szomszéd... De ha kell babyszitter is lehet. Érdemes adni magunknak időt! A kapcsolatunk és az örök életünk is ezen múlik!
Én ebben hiszek!