Stressz ellen: Nyuszifül

Ma nagyon elfáradtam. Sok volt a tanulás és a tanulnivaló, és még maradt is, közben valahol az éterben (értsd: a házban) eltűnt egy angol könyv, amit kerestünk egy ideig, amiből lett is kis kiborulás. A legkisebb nehezen áll neki a tanulásnak, vele sokat kell küzdeni, a többiek persze meg haladnának, csinálják is, de néha összegyűlik. 

Ráadásul péntek van, ilyenkor szeretek elkészülni időben szombatra, de most ez is eltolódott. 

Maradt egy csomó házimunka és feladat vasárnapra, de ez van.

Szóval, stresszes voltam egy kicsit, úgyhogy bevetettem az egyik legjobb szert ellene: NYUSZIFÜL.

Nagy rajongója vagyok ennek a növénynek. Megnyugtató hatású, és olyan kedves növény.  Ha elmegyek a ház előtt, mindig megsimogatom. Ma tudatosan mentem ki az útra, a házunk elé, mert szükségem volt egy kis simogatásra.

Úgyhogy esetleg mondhatnám, hogy a mai Karantén Kihívás (nevezhetjük ennek, nem igaz) az legyen, hogy ha van otthon, vagy a közeledben ilyen növény, menj ki, és simogasd meg. Ha nincs, akkor kérjék valakitől tövet, ültesd el és simogasd. 

Panelben lakóknál nem tudom, hogy balkonládában megmarad-e (egy próbát mindenképpen megér), de nagyon ajánlom. :) Nyugtató hatása van.

Nyuszink nincs, de Nyuszifülünk van.

A változás jó dolog...

Ez egy régi kép. :)

Már sokszor mondtam, hogy nagyon szeretem a szóját. A rántott szója pedig mindig is a család kedvence. A gyerekeim természetesen krumplipürével szeretik, mert a gyerek az már csak ilyen. A húsevő emberek szerint is a legjobb párosítás a hús meg a krumpli együtt. Nos, nálunk nincs hús, helyette ez van.

Nos, az utóbbi időben észrevettem egy kis változást magamon. Mondjuk már jobb a helyzet, mint mondjuk egy évvel ezelőtt, mert változtattam sok mindenen, bár eddig is elég tudatosan próbáltam odafigyelni az étkezésre (mindig), a mozgásra (most kicsit nehezebb, hiszen az úszást abba kellett hagynom, pedig az volt a legjobb nekem), és kicsit mindenre. De próbálkozom. Tudatosan! :)

Már egy ideje kezdtem jobban odafigyelni arra, hogy mit és hogyan eszek. Szembesültem azzal, hogy kicsit kikerekedtem. Mondhatnám azt is, hogy a SZERELEMTŐL :), és ez jól is hangzik így, de akármennyire is szeretném szépíteni, kicsit összeszedtem magam. Nem tudok járni úszni, nem lehet elmenni sétálni, persze el lehet, de mégsem olyan érzés, így nehezebben is mozdul az ember.
Aztán jött néhány más probléma. Stresszevés pl. Mert az utóbbi időben volt néhány gond a szűk és a tág családban is, és bár nem vagyok egy nagy gourmand, néha jól esik enni. Így ettem. Meg aztán visszaszoktam arra is, hogy megegyem a gyerekeim után a maradékot, és mivel nem iszom kávét (mert az ízét sem szeretem meg egyébként sem), néha-néha egy kis kóla is lecsúszott. Pedig kb. 20 évig nem ittam kólát! Úgy gondoltam, hogy kell egy kis koffein, hogy pörögjek. Nos, rosszul gondoltam. Ténylegesen sokat szedtem fel, aminek nem annyira örültem.

Így úgy döntöttem, hogy változtatok az életemen és az életmódomon.

Ez abból áll, hogy:

1. nem eszem meg a gyerekeim után a maradékot,

2. bár nem vagyok nagy leveses, de rendszeres ételemmé vált, mert két nagy tányér leves remek egyszeri étkezésre,

3. sosem voltam nagy kenyeres, de most jobban figyelek arra, hogy a saját kenyeremet egyem, meg azt is mértékkel, (bár most, hogy nem lehet élesztőt kapni, nehezebb, mert én kovászos kenyeret nem sütök, nem szeretem).

4. nagyon szeretem a krumplit és a riszt, meg a tésztát (amelyek ugye hízlalnak), de azért eszek ebből, de nem annyit, hogy sok legyen,

5. és a legfontosabb döntésem az, hogy 6 óra után már nem eszem. Vagy legalábbis megpróbálom. Ez nekem is a legjobb döntés volt, bár az elején elég nehezen ment, mert hát ugye a megszokás... ez persze nem jelenti azt, hogy semmiképpen nem eszek, mert előfordul, hogy a napi rohanásban nem jut időm 6 előtt vacsorázni, de azért próbálok a rendszerességre odafigyelni,

6. sajnos a mozgás nem annyira rendszeres most az életemben, ahogy szeretném, de mindig igyekszem egy kicsit gyalogolni vagy lépcsőzni, vagy itthon egy kicsit tornázni.
7. Sok folyadékot iszok. Teát és vizet!

Nem fogyókúrázom, mert abban nem hiszek. 

Enni meg szeretek.

Rántott szója salátával

Ha majd végre vége lesz a karanténnak, kiderül, hogy sikerült-e nyernem. Magam ellen! :)

Ha egyszer festeni fogok...

Nagyon szeretnék festeni. Szeretném, ha lenne rá időm, de nincs. Még rajzolni sem. Eddig, amíg nem volt karantén-itthonlét, addig is csak rajzolni volt időm, néha-néha, de festeni... Pedig jó lenne...
Elkezdtünk járni Zsófival egy művész-festőkörre, de sajnos nem volt hosszú életű a vírus miatt. De remélem, hogy jövőre folytatódni fog. Mi legalábbis nagyon várjuk.

Régebben, amikor még Tiszavasváriban éltem, és Szorgalmatoson tanítottam, kaptam lehetőséget arra, hogy fél évig rajzot tanítsak. Én nagyon élveztem, bár mai fejemmel már máshogy csinálnám, akkor még nagyon fiatal és nagyon kezdő voltam. :) És akkor még volt időm a hobbijaimra, ami mostanában persze, hogy nincs. De remélem, hogy egyszer igen! 

Ha egyszer festeni fogok, mert mondjuk lesz rá időm, akkor mindenképpen ilyen jellegű képeket szeretnék majd alkotni. Mondjuk a madarak nem sikerülnének így, bár a többi sem valószínűleg, de ennek a képnek olyan, de olyan jó és kellemes hangulata van. És nekem nem a szomorúság jön le erről a képről, még az eső miatt sem, hanem a szeretet, a másikra figyelés, az el nem hagyás. Valahogy ilyen a szerelem. Nem? Hogy amikor nehézség van az életünkben, akkor is együtt vagyunk, bátorítjuk, támogatjuk egymást, és segítjük. Nekem ez a kép ezt jelenti. És neked?

Csapatmunka

Az az igazság, hogy én szeretem az ilyen "legyünk otthon, és örüljünk egymásnak" időszakot. 

Most persze komolyabban vesszük, mint általában, de én lelkesedem a családi programokért. Abban is hiszek, hogy a munka jót tesz a gyerekeknek. Nem visszük túlzásba, nem kérünk túl sokat tőlük, de azt, amit kérünk, azt meg KELL csinálniuk és részt kell benne vállalni. Ilyenkor, mikor még jó idő van, duplán élvezi mindenki a helyzetet. 

Én is, mert az ebédet nagyon jó étvággyal ették meg, és nekem volt értelme egész délelőtt a konyhában állni. :)

Azt hiszem, hogy a mostani napok arra is jók voltak, hogy a fahordással és a pakolással megértették, hogy milyen fontos dolog az, hogy ők is részesei legyenek valaminek, ami később mindenkinek jó. Tudniillik a meleg. :)

Nagyon aranyosak voltak, és nagyon büszke voltam rájuk.

Jobban is alszanak, de ez köztudott, hogy a jó levegő gyógyító és ha dolgoznak, még este altató hatású is. :)

Persze, sok minden történt az utóbbi napokban, jövök majd a karatén ötleteimmel, amit magamnak csináltam és találtam ki, de mostanában nem volt időm írni. Mármint erről. 

Mindenkinek nagy, virtuális ölelést küldök, és kitartást az otthon töltött napokra!

LIfe in colors - Húsvéti

Már elmondtam, hogy mi, mint család nem ünnepeljük a nyuszit meg a tojásokat, de a családunk tágabb tagjai igen. Így szoktak tojást és nyuszit kapni, amit általában én eszek meg. :)
A tavaszi hangulatú képeket nagyon szeretem, így most egy ilyet hoztam nektek. A tulipán miatt mindenképpen.

Boldog Igazi Húsvétot!

Vihar lecsendesítése - teljes anyag

  Amikor a Vihar lecsendesítése történetről beszélgettünk, a következő dolgokat csináltuk:

Először is meghallgattuk éneket:

Van a Jertek, énekeljünkben! egy ének, ami ehhez a történethez kapcsolódik, de mivel én ezt az éneket nem ismerem, és nem találtam meg fent a neten sem, ezért másikat kerestünk, ami a tengerrel és a hullámokkal kapcsolatos. (Fenti ének 2. versszaka, de közben a teremtésről is szól, meg Jézus teremtő hatalmáról is.)

Szívesen veszem, ha valaki jó hangú felénekli vagy egy család, ahol jól énekelnek, szintén elénekli. A mi családunknak nem ez az erőssége. :)

Miután megbeszéltük a történetet, jött a KÉZMŰVES RÉSZE:

Színezzétek ki a rajzot, majd vágjátok ki!
Ezután egy A5-ös kemény lapot hajtsatok ketté, és helyezzétek el a fenti képen látható módon. Először a felhőket és viharzó hátsó tengert ragasszátok fel, aztán az árbócot és a vitorlát, majd a hajó testét. A hajó elé pedig a viharosabb tengert.
Igyekeztem úgy fotózni, hogy érhető és látható legyen a hogyan!

A felhőket és a tengert lehet tépéstechnikával is készíteni.
Jó munkát!

Kihívás - Fesd ki a körmeidet!

A magam szórakoztatására elkezdtem Karantén Kihívásokat csinálni. Magamnak, a magam kedvéért. :) Csak azért, hogy ne csak fáradtnak és kimerültnek érezzem magam, hanem legyen egy pár perc, aminek én is örülök. ❤
 
Aki ismer, tudja, hogy én alapvetően nem használok szépségápolási termékeket. Mármint persze, fürdök meg mosok fogat, meg ilyesmi... :), csak nem festem magam.  

Emlékszem, hogy egyszer, még középiskolás voltam, és az osztálytársaim (csupa lány voltunk - gépírós osztály, persze, hogy csupa lány). Nekem soha nem volt fontos a smink, meg az aktuális divat, de persze ők próbálkoztak. Egyszer kifestették a szememet, de én elfelejtkeztem róla, így megdörzsöltem a szemem és akkora monoklit csináltam magamnak, hogy csak na... :) Aztán megtanították, hogy kell kirúzsozni a szám, de egy idő után azt is lenyaltam vagy letöröltem, mert idegesített.

Aztán eltelt egy pár év. Mivel erősen körömrágós voltam, nagyon csúnyák voltak a körmeim. A stressz miatt persze. Aztán valahogy leszoktam róla, és már egy ideje nagyon figyelek arra, hogy szépen nézzen ki a kezem. Nem mondom, hogy ehhez a körömfestésnek hozzá kell járulnia, de néha kedvem van hozzá. És ilyenkor a gyerekekét is ki szoktam. Szigorúan csak szünetben! De szoktunk, és én megszoktam engedni a gyerekeimnek, hogy szünetekben ők is megtegyék.
Alapvetően nem vagyok híve az egész szépségápolásnak abban a formában, hogy több a vakolat, mint a látvány. Nekem egyszerűen nem jön be a túl sok smink, ennyi.
De azért szeretem, ha néha ki van festve a körmöm.

Volt egy kolléganőm, még a régi időkben, akiről tudtam már a tanáriba érve, hogy milyen hangulatban van. A körömlakkja színe megmondta, hogy aznap milyen a lelke, és milyen hangulat jár hozzá. :) Ennek ellenére nagyon kedves volt és én nagyon szerettem vele dolgozni.
Én ebben is az észrevehetetlen színeket szeretem. A barnát és a fehéret, vagy a nagyon világos rózsaszínt, ami szinte nem látszik, de leginkább a barna a fő kedvencem. Ha lehet, ezt az árnyalatot használom.
Persze, tudom, nem olyan szép, mintha egy profi csinálta volna, erre még nem szántam rá magam, kicsit sajnálom rá a pénzt. Mondom ezt úgy, hogy egy igazi MAGYAR BAJNOK A BARÁTNŐM. De attól, hogy mi ég és föld vagyunk, barátok is. :)

Szóval: Fesd ki a körmeidet akkor is, ha tudod, hogy lepattog holnapra, vagy még ma a mosogatástól vagy a takarítástól.
Ez velem megtörtént, nem sokáig bírja az ilyesmit, de akkor is jól éreztem magam, legalábbis egy kis ideig.
Régebben az anyukám körömlakkjai beszáradtak, pedig neki volt néhány. Anyakönyvezetőként dolgozott, és minden hétvégén szépen kisminkelte magát, hogy jól mutasson az ifjú pár előtt.
Most azt tervezem - bár még nem volt bátorságom hozzá -, hogy kilépek a komfortzónámból, és veszek valami más színt, mint ami én vagyok.
Egyszer, amikor Zsófi még kisebb volt, elmentünk Anita barátnőmhöz (ő a magyar bajnok), és ő persze, hogy kék körmöt kért. :) Én maradtam a barnánál. :)

Ti hogy vagytok ezzel a kérdéssel? 

Life in colors - Jó reggelt!

Egyszerűen nem érem utol magam. Rohanásban vagyunk, mindig történik valamit, zajlik az élet, és olyan jó egy nap, amikor az ember leülhet és pihenhet. Ehhez küldöm nektek ezeket a nyugtató, kedves, hangulatos képeket. Legyen szép napotok!

Ádám és Éva és A bűnbeesés

A közösségben, ahová járok, létezik egy gyermekújság, Mosoly a neve. Nagyon aranyos és kedves kis újság, ami a gyerekeket szólítja meg, és igyekszik egy-egy történetet megismertetni, majd feladatok formájában megismertetni a gyerekekkel. Ennek az újságnak a megjelenésében én is benne vagyok kicsit, mert a rajzaim belekerülnek (szeretek rajzolni, noha nem tartom magam jó rajzosnak, ugyanakkor azt mondom: bár több időm lenne rá). De nagyon szeretek kitalálni ilyen jellegű feladatokat. A rejtvényeket hozzá nem én csináltam, de a rajzokat igen. Használjátok!

Lemaradásban vagyok

Be kell valljam, hogy azért ez az otthon tanulás lefárasztott. Az elején legalábbis. Kellett legalább két hét, mire igazán belelendültünk, és megtanultuk, hogy melyik gyerek mit hova küld, melyik tanárnak, mikorra. Szóval, nem unatkoztunk, mire rájöttünk mindennek a nyitjára, csínjára és bínjára. A számítás technikával még hadilábon állunk, azzal, ha nem lenne Férj, én nem boldogulnék. 

De ahogy telnek a napok, a gyerekek egyre ügyesebbek. Első- és Másodszülött megtanulták kezelni a kütyüjeiket és elküldeni a feladataikat. A legkisebbnek kevés a feladat, úgyhogy elég jól állunk. Persze, van hogy összetorlódnak a feladatok és, mint pl. ma este fél 6-kor még házit küldtünk el. 

Én adok nekik szünetet. Többször is. 

Van olyan család, ahol reggel 8-tól 12-ig megcsinálnak mindent, de az én gyerekeim (és ezért hálás vagyok) mindegyik szeret jó munkát kiadni a kezéből. Ez nem jelenti azt, hogy nem csúszik be valami, vagy nem ront el valamit, de időt szán rá, foglalkozik vele, és szerintem ez a lényeg. Persze, ők inkább iskolába járnának, csak én élvezem az itthoni napokat, ami nem meglepő, hiszen 12 éve itthon vagyok velük. Eddig külön-külön, most egyszerre mindenkivel. Én nem érzem a különbséget.

És azt sem szeretem, amikor valaki összehasonlítja magát másokkal. Benne vagyok a Nagycsaládosok Facebookos oldalába, na ott aztán osztják az észt. Mondjuk mindenhol osztják, mert mindenki rettenetesen okos(kodó) és mindenki mindent tud. Ki végez több munkát, aki mellette dolgozik, és aztán tanul, vagy aki otthon van és sok a gyereke (mintha csak verseny lenne ez). Ilyenkor elfog ám engem a harci ideg, hogy mennyi sok értetlen ember van. 

Nem verseny ez kérem! (Persze, tudom nem olvassák sokan a blogomat, így kevés emberhez jut el, de akkor is leírom.) NEM VERSENY EZ!

Én például hivatásos anyaként vagyok itthon már 12 éve. Pont most terveztem, hogy dolgozni szeretnék újra. El is kezdtem nézelődni, a lelkemet felkészíteni, aztán tessék, most meg itthon vagyok, azaz itthon maradtam. Nem mintha eddig is unatkoztam volna. Valaki azt írta a Nagycsaládos oldalon, hogy amióta otthon van, nála ragyog a ház. Nem is ismerem ezt a fogalmat. DE tényleg! Én meg rohanok a dolgaim és után és fogalmam sincs, hol a vége. 

Ha nem a mosogató van tele, akkor a mosógép, és a ruhás kosár (majdnem minden nap ruhát váltunk, plusz a törölközők, amiről tegnap írtam), főzni kellene, mivel öten vagyunk, sok étel fogy, tehát többet vagy többfélét, de ugye ez is idő. De nem tettem szóvá még senkinek, főleg a Facebookon nem, hogy sajnáljanak már, mert van, hogy este 7-8-kor még főzök vagy sütök. 

De hisz otthon vagy! - hallgattam mindig, amikor nem volt még karantén és tényleg itthon voltam. - Nálad rend lehetne! - mondta egy közeli ismerősöm. Ja, lehetne.De nincs, és én ezt vállalom. 

Állandóan felmosok, pakolok, pókhálót szedek le, vasalok, főzök, takarítok, elpakolok dolgokat A-ból B-be, aztán estére nincs változás. Mert megjöttek a gyerekek mondjuk, vagy mert most itthon vannak. De tényleg ez számít? Hogy kinél milyen rend van?

Nekem nem volt időm írni a szokásos negyedéves anyagaimat, a nyári tábori anyagot le kellett mondanom, mert nem tudom megírni, nincs rá időm. Közben kell a hittanosaimnak (akik nincsenek sokan) feladatokat küldeni és kitalálni, mert ugye ez meg kötelező. És még sorolhatnám. 

De nem számít. Sokkal jobban számít, hogy a gyerekeimmel lehetek, velük tölthetem az időmet. Mindegy, hogy hogy. De velük.