Nagyon szeretnék festeni. Szeretném, ha lenne rá időm, de nincs. Még rajzolni sem. Eddig, amíg nem volt karantén-itthonlét, addig is csak rajzolni volt időm, néha-néha, de festeni... Pedig jó lenne...Elkezdtünk járni Zsófival egy művész-festőkörre, de sajnos nem volt hosszú életű a vírus miatt. De remélem, hogy jövőre folytatódni fog. Mi legalábbis nagyon várjuk.
Régebben, amikor még Tiszavasváriban éltem, és Szorgalmatoson tanítottam, kaptam lehetőséget arra, hogy fél évig rajzot tanítsak. Én nagyon élveztem, bár mai fejemmel már máshogy csinálnám, akkor még nagyon fiatal és nagyon kezdő voltam. :) És akkor még volt időm a hobbijaimra, ami mostanában persze, hogy nincs. De remélem, hogy egyszer igen!
Ha egyszer festeni fogok, mert mondjuk lesz rá időm, akkor mindenképpen ilyen jellegű képeket szeretnék majd alkotni. Mondjuk a madarak nem sikerülnének így, bár a többi sem valószínűleg, de ennek a képnek olyan, de olyan jó és kellemes hangulata van. És nekem nem a szomorúság jön le erről a képről, még az eső miatt sem, hanem a szeretet, a másikra figyelés, az el nem hagyás. Valahogy ilyen a szerelem. Nem? Hogy amikor nehézség van az életünkben, akkor is együtt vagyunk, bátorítjuk, támogatjuk egymást, és segítjük. Nekem ez a kép ezt jelenti. És neked?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése