Boldog Karácsonyt!

 

14.

Ma nem hoztam semmi bölcs gondolatot. Nem volt rá időm, hogy elmélkedjek, maximum csak azon, hogy jól koncentráljak arra, hogy a tervezett sütemnyeket, amelyeket anyukámékhoz viszek, jól megcsináljam. Közben sok minden történt. Cicát vittük vissza varratszedésre, és kontrollra, elég jól bírta, és nagyon ügyes volt. Közben készülni, pakolni az utazásra, amiben valami oknál fogva a családom nem mindig siet a segítségemre. Tudom, hogy valamit elrontottam, de sokszor úgy érzem, hogy lusta gyerekeket neveltem. Pedig tényleg megcisnálják, amit kérek, de nem tudom, hogy nem kértem eleget, vagy nem adtam nekik elég feladatot, esetleg nem tanítottam meg nekik a felelősséget... Nem tudom. Sokszor vagyok nagy dilemmában. 

De az is lehet, hogy csak nekem nagyok az elvárásaim. De nem hiszem. Vannak persze, de annyira nem nagyok. Mindenesetre ez az év azt értette meg velem, hogy kicsit több feladatot kell a gyerekeimre bíznom. Mert én az a típusú anyuka vagyok (aki nem tökéletes és hibátlan - persze), aki inkább megcsinálja, mert "gyorsabban" kész van, mint hogy újra meg újra elmagyarázzam. Mert nem vagyok ám én mindig türelmes. 

Mondanám, hogy irigylem a tökéletes anyákat, de nem teszem, mert jó nekik, már ha vannak, de én sem is vagyok az. Anya vagyok, aki szereti a gyerekeit, és alapvetően jól neveltek, szófogadóak, illemtudóak, kedvesek, nem beszélnek vissza (eltekintve egy-két helyzettől, de ez nem kezelhetetlen), elfogadják a szabályokat, be is tartják őket, és tényleg nagyon cukik. Boldog vagyok, hogy az ő anyukájuk lehetek.  A többit meg menetközben megoldjuk! 

Vagy valami... 

Néhány napig nem leszek itt, nem leszek elérhető, így itt és most kívánok mindenkinek

BOLDOG KARÁCSONYT!

Life in colors - tél és kötött zoknik

Mindjárt itt a Karácsony. Magát az ünnepi izgalmakat és készülődést nem szeretem, de egy-két hangulatát igen. Például ezeket. :)

Hálás vagyok #54.

Ez a hét volt az iskolában az utolsó. Sok minden történt, most jön a pihenés időszaka. Vagy legalábbis azt mondják, de ez nincs így. :)

Ám ezen a héten is sok jó és örömteli dolog történt.

♥ új sütikiszúró formák ♥ rajzoltam az osztályterembe ♥ Ray túlélte a hétvégét, és ennek nagyon örülünk ♥ sok-sok mandarin ♥ kakaó és kifli ♥ meleg csizma ♥ beszélgetni a gyerekeimmel, és lelkizni ♥ Ziva cicánk, aki 13 rendületlenül velünk van  ♥ ünnepi fények (csak a gyerekek miatt) ♥ takarítás ♥ a gyerekekkel fenyőfákat készíteni ♥ pizza Férjnek  ♥ érezni, hogy szeretnek  ♥ egy másik kisfiú, aki erősen problémásabb, mint Dávidom megfogta a kezem, és úgy mentünk fel a teremben (nem a mi osztályunkba jár, de velem tanul matek órán)  ♥ Ray szépen gyógyul  ♥ a tyúkok szépen tojnak, így sok tojás van ♥ megnéztem egy romantikus filmet, de annyira nem tetszett ♥ vettem egy Párizsos-Macskás kombinációs szatyrot ♥ Férj sütött almás pitét ♥ hajnali csendesség(ek) ♥ vettem muffinpapírokat :) ♥ megpróbálni elengedni a stresszt (bár ezen még dolgozom) ♥ Zsófival Husztot tanulni (nem is emlékeztem, hogy mennyire nem tetszik nekem ez a vers - bocsi!) ♥ Katával összebújni és kuncogni ♥ készülni hittan órára :) ♥ nevetni ♥ együtt dolgozni a iskolai párommal, nagyon örülök, hogy hozzá kerültem ♥ Kisfiam folyamatos szómenését hallgatni :) ♥ mogyorós csoki  ♥ megint ajándékot kaptam Dávidtól, annyira cuki ♥ iskolai karácsony ♥ megható, apró kis ajándékok ♥ amikor megdicsérnek ♥ Katával boltba menni, aki nem rakta tele a kocsit, de belecsempészik ezt-azt :) ♥ szeretem napok, de azért vége a tanévnek 2020-ra  ♥ reggel nem felkelni hajnal fél 5-kor ♥ a cicánk igazán gyógyul, már dorombol ♥ amikor a gyereked neked adja a maradék csokiját ♥Avonos habfürdő

 

A következő hétre további szép és örömteli élményeket kívánok nektek!

13.

Ma volt az utolsó nap. Nagyon megható és nagyon aranyos kis nap volt. Már régen éreztem ilyen karácsonyi hangulatban magamat, pedig én nem vagyok egy nagy karácsonyozó. 

Tegnap este sütöttem muffint, gondoltam viszek azoknak a kollégáknak, akikkel együtt dolgozunk, vagy meghittebb a kapcsolatunk (értsd: a gyerekeim osztályfőnöke volt pl.), és én is kaptam apró kis kedvességeket. Nagyon cuki volt. 

Aztán a gyerekek játszottak, majd az iskola karácsonyfájánál énekeltünk egyet, kaptak szaloncukrot és csináltunk egy osztályképet. 

Kicsit szomorú voltam, mert Dávidom már ma nem volt, de majd ha megjön, csinálunk egy újat. 

Összességében a háláról akartam írni, hogy szeretek itt dolgozni, jól is érzem magam. És szerintem el is fogadtak. Jó érzés.

Hálát akarok ma adni neked, Istenem, 

mert a hálában érezhetem meg közelségedet. 

Nem akarom elfelejteni a beszélgetés utáni ölelést, 

a hosszú veszekedés után odanyújtott kezet 

és a betegséget követő új kezdetet. 

Nem akarok többé rohanásban élni. 

Mutass nekem helyeket, ahol megerősödhet bennem a hála, 

még ha tovább is kell mennem. 

(H. Adolphsen)

 

12.

Őszinte leszek. Mert mindig az vagyok. A szünetet várom nagyon, mert végre találkozhatok a szüleimmel és a testvéremmel. Fél éve nem láttuk már őket, és a gyerekeknek is nagyon hiányoznak. Az Alföld teljesen más hangulatú számomra, mint a Dunántúl. 

Ne haragudjatok meg dunántúliak, és főleg móriak! Nagyon szeretek itt élni, és nagyon szeretem Mórt. De én a szívemnek egy bizonyos csücskében alföldi lány vagyok és maradok. És tudjátok, amikor a hegyek és dombok után a sík területre érünk (mindegy, hogy vonattal vagy autóval), máshogy érez a lelkem. Ezt nem tudom elmondani, se átadni. Kicsit olyan Petőfis ez nekem, mármint ahogy szeretem az Alföldet. 

Amikor meg ott vagyok, akkor vágyok vissza ide, a mostani kis hazámban. Furcsa keveréke ez az embernek. 

Tényleg, sohasem gondoltam volna, hogy én valaha dunántúli leszek. El sem tudtam képzelni, hogy elköltözzek a magyar hon kis széléről, és most itt lakom, szinte a közepében. 

De a honvágy, az honvágy. Mindegy, hol van az ember. 

A honvágy azt jelenti számomra, hogy azokkal szeretnél együtt lenni, akiket szeretsz, akik a családod, akik a legfontosabbak neked. És mindegy, hogy ki hol lakik, de valami összeköt. Lehet, hogy több száz kilométer az, de akkor is, azok a legfontosabbak, akik otthon vannak. Mindegy, hol van az otthon.

És én már nagyon várom, hogy találkozhassak a családommal, a barátaimmal.

Mindenkit szeretettel üdvözlök Mórron, erről a kis ékszerdobozból. 

De kedves Tiszavasvári és Nyíregyházi barátaim! Hamarosan érkezem! Érkezünk!

11

Mostanában sokat hallgatom a gyerekeimet, ahogy zenélnek. Néha döcög, néha gyakorlatlan, néha küzdelmes és veszekedéses, de aztán olyan aranyosak és olyan ügyesek. 

Én nem értek a zenéhez, nem is tanultam soha. Ha őszinte akarok lenni, nem is nagyon szeretem a komolyzenét. Vagyis nem értem. Bár van olyan zene, amit szeretek. Ilyen Vivaldi: Négy évszak című műve. De amióta a gyerekeim zenét tanulnak, azóta lettek kedvenc darabjaim. És azokat sokszor eljátszatom a gyerekeimmel csak magamnak. Igaz, ez még csak Elsőszülött és Kisfiam által lehetséges, mert Kata még csak most kezdte a hegedűt, de ők ketten már nagyon ügyesek. 

Sajnos nem túl szorgalmasak, és ezért sokszor érzem azt, hogy felesleges kiadás (mert ez Anya erre is gondol), de aztán hallom őket játszani, és tudom, hogy jól döntöttünk. 

A zene kimondottan jót tesz a léleknek. 

Ezért játszatom őket sokat, és hallgatom őket sokat. 

Mindenki jól jár vele.

Ui: Ez nem olyan karácsonyi hangulatú bejegyzés, de most eszembe jutott, ahogy a kisfiam Csajkovszkij: Régi francia dalát játszotta. 

Kisfiam nem vállalta, hogy levideózzam, ahogy zongorázik, de megtalálható a YouTubeon. 

Ugyan ez egy cselló-kar, amit ide raktam, de nekem ez is tetszik. :) 

A zene jó!

10.

Aranyosi Ervin: Mi lenne, ha a Karácsony...

Mi lenne, ha a Karácsony, a szeretetről szólna?
Ha minden ember szívében egy apró gyertya volna?
Mi lenne, ha meggyújtanánk, s fénye mást elérne?
Mi lenne, ha a fény körül mindenki elférne?

 

Mi lenne, ha így, közösen, őriznénk a lángot,
szeretettel beragyognánk az egész világot?
Az ajándék, a szeretet, s a kedvesség lenne,
ha világunk Karácsonykor, újjá is születne.

 

Mi lenne, ha a Karácsony sosem érne véget?
Szeretetben és békében kezdenénk új évet?
Mi lenne, ha megváltoznánk, s emberibbé válnánk?
Mi lenne, ha meg is tennénk, nem csak megpróbálnánk?

 

Mi lenne, ha nem vennénk el, s megpróbálnánk adni,
s mindenkit, ki emberré lett, el tudnánk fogadni?
Mi lenne, ha megélhetnénk, mind a boldogságot,
s szeretettel jobbá tennénk az egész világot?

 

9.

Mit nekem a karácsonyi készülődés (nem is készülődök), de akkor is! Az egész világ - állítólag-  várja Jézust, ami nem probléma, csak nem értem, hogy miért a kicsit, és miért nem a nagyot... , de ugyanakkor nem látom, hogy bármiféle változás is lenne az emberek szívében. Az ember alapvetően önző, és nem kedves a másikkal. 

Emberek sokasága tölti azzal az életét (a FB-on például), hogy kioktatja a másikat, hogy beszól a másiknak, hogy anyázza a másikat, és mindig mindenki mindent jobban tud. Közben meg karácsonyra készül. 

Mindenki megosztja, hogy mit fog főzni, ki mit sütött, és persze itt is van ám "észosztás", kritika és javítgatás. 

Nem értem én ezt. 

Abban hiszek, hogy Isten szabad akaratot adott, és azért adott eszet, hogy használjuk. Már bocsánat, de tényleg így gondolom. Nem mindig sikerül ezt tapasztalnom. 

Egyik nap, ami hétfő volt, vittem a kisfiamat zongora órára. Esett az eső, és én amúgy sem hajtok úgy, mint a meszes, ráadásul a városon belül mentem. Móron az egyik fő után legalább 4 bukkanó van. Az ember figyel rá. Erre azt láttam a visszapillantó tükrömben, hogy teljesen rám ragadt egy autó, de szinte a fenekében volt az én autómnak. És nyomult, jött utánam. Valószínűleg nem az az utca volt a cél, ahová én mentem, de folyamatosan követett, villogott és dudált. 

"Női sofőr" - gondolhatta, de igazából teljesen mindegy mit gondolt. A szabályokat be kell tartani, és engem egyáltalán nem zavar, ha ő sietni akar valahová, csak engem ne zavarjon a közlekedésben. 

Ha jól belegondolunk, mindenki arra vágyik, hogy vele kedvesek legyenek, megértésék őket, barátságosak legyenek, de mégis sokan úgy gondolják, hogy nekik ezt nem kell megtenni. Az ember nem tud kibújni magából, és sokszor nem is akar. És ez meg olyan szomorú. 

Ezért igyekszem arra tanítani a gyerekeimet, és az iskolai gyerekeket, hogy kedvesnek lenni menőbb, mint undoknak. Remélem, hogy sikerülni fog! 

Life in colors - Tél

Mert tetszik, és mert tél van. Elvileg. :)

Hálás vagyok #53.

Éppen arról beszélgettem valakivel a héten, hogy mostanában elég sok rossz történt a családban állatügyileg. Elvesztettük Pogót, Tekergőt (ő a mama kutyája, aki már nagyon öreg volt), elütötték az egyik befogadott cicánkat, aztán meghalt Red is. Már csak két macskánk maradt, plusz a tyúkok és Marci a kakas. Aztán egy héttel ezelőtt eltűnt Ray is. Nem szokott elmászkálni itthonról, noha kint étkezik és wc-re is kiment. Mindig a kazánházban volt, vagy az előkészített kis kosárkájában. Nem tudjuk mi történt, de eltűnt. Azt hittük, hogy valaki elvitte, mert olyan cuki és szelíd volt. Erre tegnap megjelent, és sérült volt. Nagyon megvisel ez mostanában engem.

Valaki azt mondta, hogy el kell altatni, de nem tenném meg. Hiszen nincs baja, és nem is tartom megoldásnak. EZ a könnyű része. Szeretni fogjuk. 

Én viszont nehezen küzdök meg a lelki terhekkel. E tekintetben. Elég maga alatt van most a lelkem. 

De azért volt a héten sok apró öröm.

♥ borsóleves ♥ Zsófival sokat tanulunk, és meglátszik a jegyein. Az is ha nem. :( ♥ színes falevelek ♥ Mikulásozás vagy mi...  ♥ Télapós-és karácsonyi dalokat énekelni a gyerekekkel az iskolában ♥ elkészítettünk egy kedves kis karácsonyfát ♥ amikor azt érzed, hogy szeretnek ♥ Dávidom kedves mondatai  ♥ 1 órát egyedül töltöttem, és boltba mentem  ♥ Kisfiammal egyiptomi lapbookot készítettünk történelem órára ♥ a Postán találkozni egy régi ismerőssel, és másokkal beszélgetni ♥ elfáradni  ♥ tanulni egy másik kisfiúval, aki nem Dávid, de akit nagyon szeretek  ♥ sokat nevetni a gyerekekkel (imádom, hogy van humorérzékük!)  ♥ rántott karfiol nagy mennyiségben! ♥ 1 óra csendes foglalkozás mindenkinek (szerdánként ez a kedvencem) ♥ Nagylányom és Kisfiam együtt jöttek haza kettesben az iskolából. ♥ azt érezni, hogy elfogadtak a tanárok is ♥ a német dolgozatom 100 %-os lett :) ♥ Csoki Milka Mikulás enni ♥ blogokat olvasni, mert nagyon elmaradtam vele, és olyan jó tudni, hogy másokkal mi történik... :)

  ♥ Zsófival Napoleonos lapbookot készíteni ♥ Nimród zongorázik ♥ vettem egy csomó kartont, remélem hamarosan alkotok belőle ♥ Dávidommal öröm tanulni ♥ Szívecskét kaptam tőle ♥ Zsófit boldognak látni ♥ Újra elkezdtem a hittant, de csak Katával az iskolában (pont akkor nincs órám!) ♥ német órára járni  ♥ hazajött az elveszett cicánk, bár csak 3 lába van már :( ♥ Túró Rudi ♥ Ziva cicánk, aki 13 éve velünk van ♥annyira szeretem a gyerekeimet, hogy csak na! ♥ hiányzik a gyülekezet ♥ chipset enni  ♥ a mi kis műtött cicánk hősiesen túlélte az éjszakát ♥ a gyerekeimmel bibliai történetekről beszélgetni ♥ színezni ♥Ray segít Katának hegedülni (még 4 lábbal) ♥online istentiszteleten részt venni ♥

 És nektek?