Mindig is küzdöttem vele. Valahogy sohasem tudtam beosztani jól az időmet.
Most sem vagyok teljesen elégedett vele, de sokat javult. Gondoltam, megosztom veletek az élményemet és a tapasztalatomat.
Mivel nem szeretek aludni, viszonylag korán kelek. Azaz kelnék, de a kisfiamnak hihetetlen érzéke van ahhoz, hogy jelezze, "cicizni szeretnék". Ilyenkor nézem, ahogy alszik, hallgatom a szuszogását, és átgondolom a napomat.
Eddig mindig fáradtan ébredtem, olyan semmihez nem volt kedvem hangulatom volt. De ahogy megjött az ősz (a kedvenc évszakom), máshogy kelek. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy figyelek arra, hogy korán menjek aludni. Nem húzom el éjfélig a lefekvést, hanem 10-fél 11 és irány az ágy. Ezt is kitapasztaltam, hogy mennyire szükségem van az éjfél előtti alvásra. Sose hittem volna, mert én, aki éjféli bagoly vagyok ez ugye elvi kérdés... hittem ezt. De most azt vallom, hogy lehet tanítani magunkat arra, hogy lefeküdjünk időben. Ha a gyerekeinktől ezt várjuk, akkor magunktól is lehet. A kulcs a jó időbeosztás.
Sok-sok oldalt és írást elolvastam, sokat tanultam a ti blogjaitokból is, némelyikbe belefogtam, némelyiket lehetetlen küldetésnek érzek, persze ettől függetlenül nagyon jónak találom. Mindenesetre egy ideje már formálódik, alakul az életemben az, hogy mit hogyan csinálok.
Kényelmes lévén muszáj volt valamit tennem. Mert mindig elfolyt és kifolyt az idő a kezem közül, és azt láttam, hogy sehova nem érek oda. Ezért hadat üzentem magamnak.
A hadüzenet lényege a következőn alapult: óvoda.
Furcsa ez talán, és én is meglepődtem ezen, de nekem sokkal jobbat tett az ovi, mint hittem.
Alapvetően pártolom az otthonoktatást, és híve is vagyok. Kicsi lányom viszont nagyon-nagyon gyermekközpontú, és nagyon vágyott oviba. Hosszú elmélkedés, pro-kontra érvek és nagy Őm néhány érve meggyőzött arról, hogy próbáljuk meg. Zsófi már kb. 1 éve vágyik. Sokszor volt úgy, hogy állt az ovi kapujában és szomorúan nézte a gyerekeket. Máskor, amikor a Pávaparkban kint volt egy oviscsoport, beállt hozzájuk játszani. Nagyon szereti az embereket, gyerekeket, a társaságot. Bárkivel eljátszik, nem zavarja, hogy nem vagyunk ott. Nem egy szoknyába kapaszkodós gyerek. Soha nem volt az.
Már 1 nap alatt beszokott. Második nap már simán otthagytam, nem hiányolt, nem keresett, hanem élvezte, hogy játszhat és gyerekek között lehet. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy csak fél napot van. Vega család lévén nem eszünk ott. Bár ebben is rugalmasak és nyitottak voltak az óvónénik, mert megengedték, hogy bevigyük az ételt, ha úgy alakul. De én úgy döntöttem, hogy elég csak délig ott lenni. Ráadásul Nimródnak is nagyon hiányzik. Ő amúgy is egy látványosan unatkozó típus. Kb. 10 percig bír egy dologgal játszani, utána ki kell neki találni valamit. De amikor Zsófi itthon van, akkor nagyon jól elvannak, és nagyon aranyosan játszanak együtt. (Most is, hogy ezeket a sorokat írom, nem ám játszik, hanem áll mellettem, kapaszkodik a lábamba és néz rám az édes szemeivel: "Most mit csináljak? Unatkozom. Jó, akkor sírok." Ennyi.
Szóval, a gyerekek is korán kelnek. 7kor már általában fent vannak. Van idő a közös pizsamás reggeli játékra, a felöltözésre, a reggelire, mosogatásra (mert én nem tudok minden este felmosogatni, és kifényesíteni a mosogatót, ahogy a FlyLadyben kezdi az első nappal), és van idő arra is, hogy minden reggel megbeszéljünk egy-egy bibliai történetet. Ezt a könyvet használjuk:
Mindenki azt mondta, hogy semmire sem lesz időm ezalatt a 3 óra alatt. Ezalatt meg tudok főzni pl. Ugyan nem eszünk az oviban, de mindig megkapjuk a heti menütervet, mert ha egyszer valamiért mégis ott marad, akkor tudjam mire számítsunk. Megfőzöm ugyanazt, csak vegásan :) Egyébként mindig megvan a heti tervem.
Délre megyünk érte. Itthon ebéd és csendespihenő.
Délután aztán kézműveskedünk, biciklizünk, kint vagyunk az udvaron (kihasználjuk a jó időt), tanulunk, mert Zsófi igényli pl. a fejlesztő feladatokat, a betűk tanulását, vágást, színezést.
Persze a házimunkát ettől még be kell iktatni, és meg kell szervezni. Ez a nem könnyű, de ezzel is próbálkozom.
Mindenesetre most nagyon örülök, hogy szervezettebb lett az életem.
