Gyermeki hitről

(Már megírtam csütörtökön, csak azóta nem volt időm közzétenni, de aktualitását nem vesztette el :) )

Tegnap egy nagyon érdekes jelenetnek voltam tanúja, és elgondolkodtam a bibliai igén, hogy "Ne légy személyválogató".

Az oviban, a mi csoportunkba jár egy kisfiú, akiről van egy általános nézet, ti. hogy rossz gyerek. Ez van valahogy tudatosítva mindenkiben. Amiben egyébként tényleg van valami. Ennek leginkább az lehet az oka, hogy keveset foglalkozhatnak vele otthon, vagy túlságosan megengednek neki dolgokat, nem tudom. Nem ismerem a családot. Apuka rendszeresen jár szülői értekezletre pl. és a nagymama is türelmes vele. A gyermek mégis kicsit nehezebben kezelhető az átlagnál.

A gyerekek is tudják és mondják, hogy "Zolika nagyon rossz".

Ami nagyon érdekes, hogy az én kicsi lányomtól, amikor megkérdezem, hogy kivel játszottál, sokszor említi Zolikát. Persze mi nem erősítettük benne azt, hogy kerülni kell a rossz gyerekeket, vagy azokat, akikkel gond van. Éppen ellenkezőleg. Azt mondtuk Zsófinak, hogy mindenkit ugyanúgy szeret a jó Isten. Ő legyen az, aki figyel rájuk. Annyit kértünk tőle, hogy ne hozza haza a rossz tulajdonságokat. És itt felsoroltunk néhány dolgot. Ez eddig úgy néz ki, hogy rendben van. Persze azért az is benne van, hogy 5 évesen már van elképzelése a világról, és néha előfordulnak "csaták" otthon, de ezt nem fognám Zolikára, vagy bárki másra az oviban.

Szóval, mentem tegnap délben érte. És azt vettem észre, hogy amikor kijöttünk az oviból, és mentünk az autó felé, Zolika a kapu mellett szaladt, és kiabálta: "Szia Zsófi! Szia Zsófi!"

És akkor elgondolkodtam azon, hogy nem a gyerekeket kell megbélyegezni, mert olyanok, amilyenek. Hogy milyenek az életkörülményeik, családi helyzetünk, arról nem tehetnek. Arról a felnőttek döntenek. De lehetőséget kell adnunk nekik arra, hogy szeressék őket, és ne csak azt hallgassák állandóan, hogy ők milyen rosszak. Mert úgy is fog viszonyulni másokhoz.
Zsófi nem beszél neki Jézusról, a megváltásról, a kegyelemről - mert ő még gyerek. Ezt csak mi felnőttek szoktuk tenni, hogyha jól meg akarunk evangelizálni valakit, hogy lássa meg, VÁLTOZNIA KELL! A gyerekek csak játszanak egymással. És hatással vannak egymásra!

Itt a tavasz...

és a családunk apraja-nagyja kibontakozik a kertben.
Kivéve engem, de nekem felmentésem van :)
Nagy Őm nem szereti, amikor a fényképezőgéppel "rohangálok" - jelenleg gurulok - mindenfelé, de a gyerekeim kimondottan szeretik, ha fényképezem őket.
Zsófia még mosolyogni is tud, Nimród leginkább úgy csinál, mintha komoly lenne, pedig nem az. Leginkább beszél és beszél és beszél - hogy egy klasszikust idézzek: "az a csoda, ha elhallgat".

Már tavaly szerettek volna kiskertet, de akkor még úgy gondoltuk, kicsik. Segítettek ugyan fent, de az arról szólt, hogy kigereblyézték és kikapálták, amit apa elvetett. Ezért arra gondoltunk, hogy KEZDJÜK KICSIBEN! Ha ebben megnőnek a dolgok, akkor később kaphatnak egy részt a nagy kertben is! Most mindenesetre nagyon lelkesen locsolják. Kíváncsi leszek, hogy a gyomlálásnál is ilyen lelkesek lesznek, mint amikor "vizeskedni" lehet.

Közben ezt a dalt tanuljuk vele - igaz, még csak az első versszakot!

Beültettem kiskertemet a tavasszal

Beültettem kiskertemet a tavasszal,
Rózsa szegfű, liliom és rezedával,
Ki is nyíltak egyenkint, el szeretném adni mind,
De most mindjárt!

– Én megveszem virágodat, ha eladod,
Ha az árát te magad is nem sokallod,
– Versenyfutás az ára! – Uccu, fussunk utána,
De most mindjárt!

Zsófia nagyon szereti, még úgy is, hogy én éneklem :)

Persze az is tény, hogy amint Nagy Őm felmegy a kertbe, a két gyerek rögtön utána megy. Szeretnek vele lenni, és mindenfélét csinálni mellette,a társaságában.

Idén nem lesz fóliánk, kicsit hagyjuk pihenni a helyét, de azért fel kellett ásni és meggereblyézni. Ezt a munkát vállalták a gyerekek.

Ja, és én még egyben vagyok. Napok, hetek kérdése...

Egyszerű rajzok mindenkinek 2.

Helyzetjelentés

Már nem nagyon van erőm, energiám és hangulatom az írásra.
A finisben járunk. 36. hét...
Legtöbbször fáradt vagyok és erő nélküli.
A délelőttök még csak-csak megvannak, mert a baba délelőtt nagyokat alszik. De tényleg délelőtt sok mindenre képes vagyok, sokra tudok haladni. Ám - mintha csak atomórája lenne - délután 1-kor beindul és este 8-ig meg sem áll. Mozog, pörög, furakszik, tolakszik...
És mindezt persze két olyan "szupernyugodt" gyerek mellett, mint Zsófia és Nimród. :)
Ráadásul az utóbbi hetekben nagy Őm délutánra járt dolgozni, így estére rám maradt minden, és elhihetitek, nem egyszerű. Még úgy sem, hogy az én két drága gyermekem már egyedül fürdik és száll ki a kádból, Zsófi egyedül törölközik és mindketten egyedül öltöznek fel. Nem mondom, kell egy kis "lelkesítés" és segítség is, de alapvetően nem vagyok elégedetlen velük.

Természetesen vívunk csatákat, főleg Zsófival, aki most 5 évesen eldöntötte, hogy néhány világmegváltó dologgal segíti a 90/60-as vérnyomásomat kicsit feljebb jutni.
Nimród nagyon sokat ügyesedett és önállósodott. Most úgy érzem, hogy vele könnyebb, bár ő pedig az a típusú gyerek, aki nagyon akaratos és fiú létére hisztisebb is. Mégis jobban kijövünk egymással.
Nagyon hálás vagyok értük a jó Istennek. És azért is, mert örömmel várják a kistesó érkezését. Igaz a kicsi fiam most ebben a véghajrában anyásabb, mint volt.

De az az igazság, hogy ez csak egy ideiglenes állapot.
Most én is türelmetlenebb és ingerültebb vagyok. Szegények, elég jól kezelik, bár néha nem értik, hogy anya miért van kiakadva apróságokon. Nekik az, anyának nem annyira. Tény, hogy idegesebb és türelmetlenebb vagyok. Próbálom kezelni és nem felhúzni magam olyan apróságokon, mint az alvás, ami mint köztudott nálunk nagy csatákat jelent. De az az igazság, hogy amióta jó idő lett, ez is megoldódott. Még Zsófia lányom is fél 9-kor teljesen magától elalszik, ami hatalmas ünnepléssel szokott járni. Főleg másnap reggel, amikor fél 8-kor még nem bírom őket felkelteni!

Meglepő módon - én, aki olyan vagyok, mint a lányom, ti. hogy sajnálja az időt az alvásra - mostanában délben hihetetlen nagyokat alszom a kisfiammal. Persze, ha Zsófia itthon van, és nem oviban, akkor ez elmarad, mert ő ugyan nem engedi kibontakozni eme vágyat bennem. De most már kezdem felfedezni az alvás apró és nem apró örömeit.

Szóval ez a helyzet. Lassulok, fáradok, főzni sem olyan lendülettel főzök, mint egykor, itthon sem érem utol magam, de azért az a nagy Igazság, hogy inkább most már a baba érkezésére koncentrálok. Már nagyon várjuk :)

Öltöztetős baba

Zsófi nagyon szereti az öltöztetős babákat. Rajzoltam már neki kislányt és ruhákat is, ki is vágtuk, ki is színeztük és öltöztettük őt, aztán persze jött az én kisfiam, aki annak rendje és módja szerint leamortizálta a baba ruhatárát.
De ezt egyszer találtam valahol (sajnos nem tudom megmondani hol), és olyan aranyos. Nekünk nincs színes nyomtatónk, így maradunk mindig a hagyományos színezésnél, de arra gondoltam, mégis megosztom. Hátha...

Ennyi.

Ezért nem ünneplem én a húsvétot! Már régen elvesztette igazi jelentőségét és jelentését!

Úszni voltam!!!

Tegnap végre eljutottam úszni! 1,5 év után. Nagyon szeretek úszni, ez az egyik sport, amit rendszeresen űzni szoktam. A másik meg a gyaloglás. Gyalogolni volt időm és lehetőségem, de úszni nem. Vagy pocaklakóm volt, vagy szültem, vagy picibabáztam, így nem jutott lehetőségem az egyik kedvenc időtöltésemnek.
Tegnap igen! Nagyon jó volt, de elfáradtam. Azért látszik, hogy nem vagyok formában, hogy kimaradt egy kis idő. 
Zsófiával mentem el úszni, mert Nimród kicsit megfázott, folyik az orra és köhög. Így, gondoltam, összekötöm a kellemest a hasznossal, és én is úszni megyek. Hogy csak kettesben voltunk, könnyebben vagyok! Nagyon élveztem, de elfáradtam. 
Ez lehet egoság is, nem igaz? De jó!

Móri uszoda

Szóval, jó volt, jól éreztük magunkat. Kicsit lazítottam, kevesen is voltak az uszodába, és míg én jókat úsztam a nagy medencében, addig Zsófia:

Éppen az úszást oktató Zsuzsa nénivel alkudozik :)

Mindenesetre ma reggelre az összes gyerekemnek sikerült lebetegednie. Így itthon vagyunk.
Abban versenyeznek, hogy ki a "taknyosabb". Eddig Kata vezet.
Azt hiszem ma egy kicsit nehezebb napom lesz, mert szegény Kata babám egész éjszaka nem aludt, ölben kellett altatnom, és óránként.
Még jó, hogy főztem tegnap, mert az energiám és az erőm nem bírná :)

Végre,

újra tudom használni a fényképezőgépemet. Már úgy hiányzott. Nem lett jobb, de használható :)
Időnk legjavát kint töltjük. A kerti munkákkal.
Ezt szeretném egy kis képes beszámolóval szemléltetni.


A gyerekek nagyon szeretnek kint lenni, alig lehet őket becsalogatni. Nimróddal szinte egész nap kint vagyunk, Zsófinak meg kimondottan jót tesz az ovi után egy kis testmozgás. Persze néha nagyobb gondot okoznak, de a lelkesedésük határtalan. Ez látszik is a képen.

Jó munkásemberek - nagy segítségek! 

Nagy Őm szó szerint KOMPOSZT - ÁLL :)

A birodalom őrzője, Ziva. Ő helyszínel nálunk állandóan, és nagyon figyel. Most is éppen valamiféle ellenfél, ellenség macskát látott. 

Ziva, a helyszínelő macska.

A gereblyézés művészete - bemutatja: Nimród

Hogyan ássunk kemény földet - á la Zsófia.

Ez pedig itt én vagyok. Drága nagy Őm megörökített munka közben. A komposztot vittem fel talicskával a dombtetőre. Meg kell hagyjam nem volt könnyű menet. De sikerült 

Talicskázás parasztosan.

Úgy szeretnék egy jó kis gumicsizmát! A gond az, hogy 35-ös méretben elég nehéz találni. De nem adom fel, próbálkozom!

Az apával készült kép. Ez nélkülözhetetlen. Mindent kipróbálnak, mindenhová utána mennek. Igazán jó kis parasztgyerekek lesznek. Mert mint szoktuk mondani, azaz nagy Őm szokta mondani: "Nekem a foglalkozásom paraszt, nem a viselkedésem." 

A mi kis házunk és a fóliánk. 

Szőlőnk és a cseresznyefa, amit nagy Őm ültetett nekem, mert tudja, mennyire szeretem.

Idén egy almafát kaptam. Hát nem édes?

De ahogy meg én szoktam mondani, egy szabolcsi lánynak almafa dukál.

Várjuk a tavaszt - legalábbis feladatokban

Ma amolyan pihenős nap volt. Lazítottunk.
Nagy Őm nem volt ma dolgozni, vért adott. Ám az egész nap a lazítás és nyugalom jegyében zajlott... volna, ha csak kettesben vagyunk itthon, no de természetesen mit sem ér az egész nyugalom gyermekzsivaly nélkül. Ráadásul most Zsófi mászik minden lehetséges és lehetetlen helyre, Nimród pedig utána.
Próbáltuk lekötni őket, mert azért a nagy hó és hideg ellenére, reméljük, hogy hamarosan itt a tavasz.
Ilyen jellegű feladatokat is kerestem neki.
Hátha tényleg jön a tavasz...

 

 

Unalmas ovis feladatok

Szóval, ezek az úgymond ovis feladatok, amelyeket a Zsófi korosztályának meg kellene tudni csinálni.
Azt kell, hogy mondjam, hogy túl könnyű, még Nimródnak is, aki a maga majdnem 3 évével simán megcsinálja ezeket a feladatokat.
Zsófi már szinte mindent tud, amit a korosztályának tudnia kell. Az óvodában azt mondták, hogy "rajzolni nem tud". Na, gondoltam, üsse kavics! Nem lehet mindenhez érteni! Egyébként tényleg nem tud, nincs hozzá érzéke, de na és? Van máshoz!
Azt gondolom, hogy a kézügyesség fejleszthető. Én sem voltam sosem egy nagy rajzos az iskolában, és felnőttként jöttem rá, hogy milyen jó is rajzolni! De nem ehhez adatott nekem tehetség! És nem is matematikához! De van más!

Ilyenkor mondom én azt, hogy milyen jó dolog is otthon oktatni a gyermeket! Én ezt szeretném továbbra is. Persze, nagy Őm akaratát is tiszteletben tartom, mert mégis Ő a családfő, és ha Ő azt szeretném, hogy iskolába járjon, nem fogok vitába szállni vele. Mindenesetre eldöntöttem, hogy jövőre már elkezdem vele az elsős anyagot venni. Nem Férjjel :), hanem Zsófival.
Mert hogy érdeklődő, szeret tanulni, de már az ilyen egyszerű dolgokat pillanatok alatt megcsinál, és unatkozik. Szerintem az iskolában is fog, de majd meglátjuk.

Nem akarok én keresztbe tenni senkinek, csak azt szeretném, ami a gyereknek jó. És neki az, hogy lassan haladnak, nem jó!
Meglátjuk!
Nehezen hozok meg bizonyos döntéseket, de majd meglátjuk!