Hálás vagyok #11.

Sok jó dolog történt a héten. A legnagyobb élményem az volt, hogy Férj itthon volt, és anyukám is itt volt nálunk  néhány napig. 

Ennek következtében

- sétáltunk többször is Férjjel, ami nagyon romantikus volt és már nagyon hiányzott nekünk,

- délutánonként tudtam aludni néhány alkalommal (köszönöm Anya!)

- Anyukám láthatta Zsófiát balettezni és fitkidezni, és persze nagyon büszke volt az unokájára,

- újra van fóliasátor a kertben :)

- süt a nap, és a gyerekek sokat vannak kint az udvaron, főleg Nimród, ő szinte be sem jön. Bár ha enni hívom, azonnal :)

Anyukám és Kata - nem ebben a sorrendben :)

A mai szombatom nagyon jó volt.

Egyedül mentem el a gyerekkel gyülekezetbe, ami kicsit nehézzé tette az egészet, mert nagy Őm nem érezte túl jól magát, és nem akart vírust hordozni. Nem igazán szeretek Férj nélkül menni a gyülekezetbe, de már régen voltunk, és a gyerekek is nagyon vágytak menni, és én is. Ráadásul a kedvenc prédikátorom volt, őt szeretettel ajánlom mindenkinek, aki szereti a logikusan és jól levezetett előadásokat vagy igehirdetéseket.

A főiskolán Ő volt a kedvenc tanárom, Ő tanította a Megváltástörténet tantárgyat, amit nagyon szerettem és az egyik kedvencem volt. Ötösre is szigorlatoztam belőle, amire nagyon büszke vagyok :)

Hát, egyedül, három gyerekkel nem egyszerű elmenni bárhová is. De a gyülekezetben segítségemre voltak, és ezért hálás is vagyok. Amikor Katát altattam, a többiekre figyeltek, vagy elvitték hátra a játszószobába őket.

Ma délelőtt én voltam a gyermektanító, és Apostolok Cselekedeteiből vettük azt a részt, amikor Péter és János a Nagytanács előtt volt. Nagyon aranyosak és lelkesek voltak. Meg nagyon élvezték egymás társaságát, mert nagyon régen találkoztak a gyerekek, és ezt olyan aranyosan tudják kimutatni. Még a kisfiam is, aki először nem akart jönni, mondta, hogy vigyáz az apukájára itthon :), aztán mégis eljött, mert nagyon szeret jönni. 

Az istentisztelet alapigéje a János 3,16 volt.

Ebédre vittem egy kis mákos sütit, mert a gyülekezetben a férfiak többsége nagy mákrajongó. És ezt kérték :)

Aztán délután tartottam egy kb. 10 perces áhítatot. 

A gyerekek jól érezték magukat, én pedig úgy mentem haza, hogy egy újabb áldott szombaton vettem részt!

A hét képei a gyerekeimről:

Ezt érzem!

Azt gondolom, hogy kevés ember maradéktalanul elégedett magával. Mindig talál az ember olyat, ami nem tetszik önmagával, amivel baja van, amin változtatni szeretne.

De vajon miből fakad ez az egész elégedetlenség? 

Mindenki maximalista? Vagy ellenkezőleg? Nincs meg a kellő mérce?

Én azt tudom, hogy azóta vagyok elégedett az életemmel, amióta nagy Ő jelen van az életemben. Így tudom elfogadni, hogy olyan vagyok, amilyen. 

Nálam az szokott előfordulni a leginkább és a legtöbbször, hogy hatalmas lendülettel vetem bele magam egy feladatba. A lelkesedésem is hatalmas. Amikor egy feladatot  kell megcsinálni, akkor is magasra teszem a mércét. És amikor nem úgy történnek a dolgok, ahogy én elterveztem, akkor kicsit le tudok lombozódni. Mert magasra teszem a mércét. Munkában biztosan. 

Sokszor, ha nem sikerül elérni, amit szeretnék, akkor elégedetlen vagyok magammal. 

Én tudom, hogy ez hibás hozzáállás, mert mindig úgy érzem, hogy mégsem végzem úgy a dolgaimat és nem haladok úgy az itthoni teendőkkel, ahogy szeretném, vagy kellene, de rájöttem, hogy nem tudok maximálisan tervezni. 

Mostanában sok kritikát kapok pl. a gyermeknevelésemmel kapcsolatban, és mindennel, amit csinálok. (Természetesen a családon belül - honnan máshonnan?)

Aztán az élet - a jó Isten - rendre úgy alakítja a dolgokat, hogy kapok egy objektív mércét, ami által mindig bebizonyosodik, hogy mégsem vagyok rossz, mégsem csinálom annyira rosszul - mint állítják - pl. a gyereknevelést, vagy minden mást, amit mondanak és beszélnek rólam.

Aztán rájövök, hogy mit számít, hogy mit mond a család és bárki más, sokkal fontosabb a jókedv, a családon belül! 

"Imádnivaló a mosolyod! Többször kellene mosolyognod!"

forrás: pinterest.com

Én most azt döntöttem el, hogy nem fogom szívemre venni a dolgokat.
Eldöntöttem, hogy mindenki mondhat amit akar, gondolhat amit akar...
Megpróbálok mosolyogni! :) - És nem szívemre venni semmit!

Együnk csokit!

Már elég régen írtam heti egóságot, mert valahogy nem volt rá időm. Leginkább a betegségek miatt nem jutott rá idő. Meg melyik anya gondol először magára, amikor gyermekei betegek?

Gondolkoztam azon, hogy mi is volt az elmúlt 2 hét legnagyobb egósága az életemben, és ide jutottam:

Ennyi.
Nagyon szeretem.
Nem titkoltam soha, és csendben valahol tudom is, hogy függőségem van,méghozzá a rosszabbik fajtából. De szeretem, és nem is akarok magyarázkodni. Azoknak a barátaimnak sem, akik ezt már többször számon kérték, ti. hogy egy egészséges életmóddal foglalkozó ember miért eszik egészségtelen csokit.
Mert szeretem. - Ennyi.

Ui: Csak ezt a fajta sima Milkát szeretem. Semmilyen más ízesített nem. Régebben, amikor még nagyon-nagyon függő voltam, mindegy volt, csak csoki legyen. Az utóbbi időben már így leadtam :) Ez igazán nagy haladás!
Hajrá én!

Ui2: Aki nem szeretne csokit enni, az egyen valami más finomat. Szeretettel ajánlom a gyümölcsöket és az aszalmányokat!

Ötletek szerelmes napokra!

Nem szeretem a Valentin napot. 

Viszont szeretem a Férjemet, és mindig örülök, amikor Vele lehetek. 

Mi nem is "ünnepeljük" ezt a napot, mert meggyőződésem, hogy nem csak egy évben egyszer kell ünnepelni a SZERELMET. Hiszen a szerelem jó dolog! Szándékosan nem szoktunk ilyenkor venni egymásnak semmit, hiszen a másik a nap minden percében, a hét és az év minden másodpercében fontos a másiknak.

Mindenki a szerelemre vágyik, közben pedig minden műsor, na jó, a legtöbb film, reklám és hasonlók azt mutatják be, hogy mennyire jobb egyedül, vagy nem házastársként. De nekem sokszor eszembe jutnak azok a barátaim és barátnőim, akik egyedül vannak. Sokat gondolok rájuk, és imádkozom értük, hogy egyszer ők is megtalálják a társukat, és azt a Boldogságot, amiben nekem is részem van. Én hiszek a szerelemben és főleg hiszek a Házasságban. Ezért is örülök, hogy most a házasság hete volt mindenfelé.

Amikor ezt a képet láttam a Facebookon, és azt, hogy mindenki mennyire lájkolta, meg hozzászólt. Sajnos több keresztény is negatívan állt hozzá, és ez a véleménye. 

Meggyőződésem, hogy ez a kép hülyeség, és nem igaz! Miért csak szingliként lehet jól kinézni, és házasságban gondoljuk, hogy leamortizálódik az ember? Ez ellen mindig szót emelek! Igenis, meg kell megmutatni, hogy a házasság jó dolog!

Én szeretem, nagyon szeretem a Férjemet! Egy nap, ha kell ötvenszer elmondom neki, hogy Szeretem, és Ő is nekem. És mindent megteszünk azért, hogy ez így is maradjon. De ez kompromisszumról és kreativitásról is szól. Nemcsak február 14-én!!!!

Nekem a legnagyobb élményem az, amikor kettesben lehetünk együtt. Amikor a gyerekek alszanak, és megjön a munkából, és bár fáradt, de végighallgatja, hogy mennyi minden történt a gyerekekkel, és CSAK meghallgatja. Nem oldja meg, nem "osztja az észt", csak MEGHALLGAT. 

Van néhány ötletem, ami szerintem minden esetben megoldható, és a nőknek nem kell megvárni, amíg a Férj kezdeményez, mert nem mindig jut az eszébe ilyen kreatív gondolat. Nálunk is én vagyok az, aki kérdéseket tesz fel, vagy elmondja (csak elmondja és nem követeli ki!) a szeretném dolgokat. :)

Ezek az ötletek működnek akkor, amikor nincsenek a gyerekek, vagy alszanak. Minden csak KREATIVITÁS KÉRDÉSE!!!

• Reggelizzetek együtt! - Amikor a gyerekek nincsenek itthon, akkor kicsit tovább maradunk pizsamában, és bent a szobában reggelizünk. Amit egyébként nem szeretek :) De ha valaki szeret az ágyban enni, ezt is megteheti.
• Mesenézés! - Mi nagyon szeretjük a meséket. Ma például délelőtt a gyerekek mamánál voltak, és bekapcsoltuk az M2 mesetévét, és mesét néztünk együtt. És ez olyan jó volt.
• Játék együtt! - Amikor ketten voltunk, akkor is sokat társasoztunk, amit nagyon szeretünk. Különös tekintettel a Bibliai társasjátékokra. A gyerekekkel szoktunk kártyázni, Zsófival már lehet társasozni, Nimród még nem jó résztvevője ezeknek a játékoknak. Amit viszont nagyon szeretnek a gyerekek, az ez http://egyszervolt.hu/ Amire viszont nagyon várok, és vágyok, az egy jó bowling-parti. Lánykoromban, amikor még Nyíregyházán éltem, a női munkatársaimmal lánynapot tartottunk egy héten egyszer. Ilyenkor ezt a jó kis játékot játszottuk. Nagy élmény volt. A lánybúcsúm is itt volt :)
• Táncoljatok! - Egyikőnk sem táncos lábú alkat. Sőt! Mindig is vágytam arra, hogy elmenjünk egy Társastánc-tanfolyamra (na jó, kicsit hatással volt rám a Hölgyválasz is, meg gyerekkorom óta a Savaria Táncverseny), de Férjet nem lehet rábeszélni. Így néha otthon szoktunk kettesben táncolni. Amikor senki sem látja. És ez olyan jó.
• Kiránduljatok! - Mi ezt már közösen tesszük, de amikor még ketten voltunk akkor is sokat jártunk mindenféle. Beültünk az autónkba, és elmentünk mindenféle izgalmas kalandra. Ma már 3 gyermekkel szervezettebben működik, és a fix nap, amikor mindenhová elmegyünk együtt kirándulni, az a házassági évfordulónk!
• Romantikus este - És ebbe minden, ami belefér. Persze erre akkor érdemes sort keríteni, amikor senki sem túl fáradt. A lényeg a TÚL szó. De ha fáradtak vagytok, akkor is, vegyetek együtt forró fürdőt (nálunk sokáig ez volt A NAGY BESZÉLGETÉSEK színhelye), ma már nem igazán jut időnk arra, hogy együtt, de majd ha Kata nagyobb lesz :))) Mindenesetre belefér egy jó kis hátmasszázs, láb-.és talpmasszázs, és igen, ide belefér egy jó kis szex is! Hiszen a jó Isten erre találta ki ezt a jó dolgot. Nem tudom, hogy a keresztények miért szégyellnek erről beszélgetni, szerintem pedig nem kellene ezt szégyellni, sőt csak a házasságban népszerűsíteni!
• Klasszikus randi - Na, ez az, amire mostanság vágyom. Amikor elmegyünk kettesben vacsorázni és moziba. De remélem, ha Kata nagyobb lesz, akkor részese lesz a mi SZERELMES NAPUNKNAK!

Kinek van még ötlete?

A bárányok nem hallgatnak

Mostanában

nem nagyon volt erőm és energiám írni a blogra.
Amikor este lenne egy kis időm, akkor meg úgy esek bele az ágyba, mint a zsák krumpli. Ami azt jelenti, hogy eléggé elfáradok a nap végére.
Ez amúgy engem is meglep, mert azt hittem, hogy nekem aztán sok energiám van (és körülöttem is sokan azt hiszik), de már nincs így. Gyermekeim kiveszik az erőmet estére, és amikor eljön az az idő, amikor mindenki alszik, azaz: Kicsi, Nagy, Legnagyobb és az Apjuk is :), akkor lehetne olvasni, írni, rajzolni, alkotni, létrehozni, kitalálni, ... de nem megy.
Elfáradok, és ez tény.
De nem negatív élményként mondom, hanem ez amolyan "jól eső" fáradtság.

Mostanában a gyerekek is, főleg az én drága kisfiam is kiveszi az energiáimat, mert sokszor nyűgös, hisztis és nehéz időszakát éli meg, így én is. Ráadásul most meg is betegedett, magas lázzal fekszik (ül) itthon.
Kata pedig kezdi felfedezni maga körül a világot, és igen unatkozik, amikor nincs körülötte valaki. Őt is szórakoztatni kell néha.
Zsófia a legproblémamentesebb gyerekem, de azért vele pedig azért küzdünk, mert még mindig nem szeret enni és aludni.

Zsuzsánál láttam ezt a képet, és akkor éreztem, hogy így  pakolnék össze most :)

Tényleg fáradt vagyok, és szívesen elmennék egy kis szabadságra.

Bár meggyőződésem, hogy ha szabadságon lennék, már egy fél nap múlva hiányoznának, ez tuti biztos!

Rocker kutyánk: Pogó

Igen, ő a mi Rocker-kutyánk, Pogó. Már említettem, hogy tavaly július környékén bővült a családunk egy új taggal, aki azóta megnőtt, de be kell valljam, elég rendetlen.
Persze nagyon cuki meg minden, de ahogy fogalmazni szoktam, Lett még egy gyermekem.
Puliból van.
Szeretem, mert és nagyon éber, mindent és mindenkit észrevesz, és bejárja az egész kertet, szóval, helye van neki. Szeretem, mert van végre valaki, aki a maradékot megeszi. Szeretem, mert nagyon lelkes, és örül a gyerekeknek. Mostanában sokat unatkozik szegény, mert keveset találkozik velük, a tél és a hamar sötét miatt csak este látják egymást, és elég társasági lény, így szeretne többet ugrándozni, de nyugtatom, hogy lesz még erre ideje...

Mindenesetre tény, hogy én vagyok a legszigorúbb vele - mint általában mindenkivel a családban, mivel én vagyok mindenkivel a legtöbb ideig és ezért sok konfliktusba kerülünk. Pogóval is.


Viszont nem szeretem, mert mindent a bejárat elé hord, így bejutni a lakásba nem kis meló. Nem szeretem, hogy állandóan ugrál és a lábunk alá mászik. Nem szeretem, hogy mindenhová odakakil, és nem olyan, mint az én okos és aranyos cicám, aki feljár a kertbe elintézni a dolgát.
Ő csak egy kutya. De a macskám, okos!

Persze, tényleg kedvelem Pogót, mert olyan feje van, mint egy igazi rockkernek, és ahogy mondani szoktuk nagy Őmmel, ha nem keresztények lennénk, akkor rockkerek lennénk. :)
Így Pogó képviseli ezt az irányzatot a családban.

És bocsánat mindenkitől, én azért maradok a macskáknál!

Január hónapunk képekben

Szóval, annyi minden történt és történik mostanában velünk.
Az új fényképezőgépről is sikerült letölteni a képeket, így most néhány hangulatképet szeretnék megosztani Veletek :)
Nem történési sorrendben, csak HANGULATBAN.

Férj kezében elaludt Kata baba.

Zsófia balett bemutatón merengően néz - nem mindig van képben az én édes kislányom, de nagyon jól áll neki :)

Reggeli közös ébredés után, irány a járóka, itt kezdik közösen a napot.

Huncut gyermekeim.

Zsófia és Nimród éppen mesét néznek.

Kisfiamról egy átlagos, mindennapi kép. Nagyon-nagyon szeretem Őt,

Zsófia éppen úszásoktatáson vesz részt. Éppen rábeszéli Zsuzsa nénit, hogy menjenek a nagy vízbe :)

Amolyan John Travoltás megmozdulás

Zsófi mint babysitter, Nimród meg csak szimplán viccelődik.

Fiókáimról

A héten:

- Zsófia ügyesen balettozott és tornázott. Megkapta a 6 éves korra járó szuriját, amitől rendesen belázasodott (oviból haza kellett hozni), de ettől függetlenül sziporkázott, jókedvű volt, kedves, mosolygós, barátságos, aranyos, és szófogadó. Jelenlegi állás szerint :) - éppen az a gyermek, akire minden szülő vágyik. Persze, néha lázad és ellenszegül, és nem ért velünk egyet, néha máshogy látja a világot (kicsit szétszórt és szórakozott a lelkem), de nagyon élvezi a művésznői szerepet.

És azt, hogy 6 éves lett. 

Már a HETEDIKRE készül.

:) - Örök optimista.

- Ellenben Nimród, akivel azt a bizonyos örök drámai, szerelmes harcot vívjuk, ami legtöbbször összeveszésből, vitából és a végén sírásból áll. És igen, néha kikapásból is (nyugodtan kövezzetek meg, de én hiszek abban, - bibliai elvek alapján -, hogy kell fenyíték a gyermeknek). 

Nimród életem legnehezebb férfija.

El tudjátok képzelni úgy a napotokat, hogy minden reggelt hisztivel és üvöltéssel kezd, és minden estét így fejez be. Ez amolyan semmiségeken való kiborulás, amitől én is kiborulok, és elfáradtok, és nem bírom tovább. Tehetetlennek érzem magam, miközben azt látom, hogy van egy okos, logikailag remekül gondolkozó, jó meglátásokkal élő gyermekem, aki nyitott a hitre, de aki érzelmileg hatalmas viharokat él meg és ad át. És akivel az ember - még a számomra a világ legtürelmesebb embere (Férj) sem tud sokszor mit kezdeni.

Ő a család Hangulatrombolója.

És minden mellett, vagy ezek ellenére is hatalmas a szerelem köztünk.

Éppen, mint azokban a nagyon hosszú szappanoperákban, ahol mindig mindenféle érzelmek megjelennek: sírás, ölelkezés, összeborulás, hiszti, csapkodás, puszilkózás, sugdolózás, nevetgélés... stb. Azt hiszem, elég hosszú fejezetre számíthatok.

- Kata pedig Kata.

Nagyon megfontolt és meggondolja, hogy mikor enged el egy mosolyt. Nagy szemekkel néz a világra, hatalmas felfedezéseket tesz. Nagyon aranyos, és nagyon tud puszit adni, de azért már nála is megjelentek az akarat jelei. 

Egy darabig jól elvan, eljátszik magában, de egy idő után szóvá teszi (dünnyögi) elégedetlenségét, mondván: "Ne hagyjanak ki a társalgásból!" (Idézet: Büszkeség és balítélet)

Ja, és a héten kijött egy foga, amit elég hősiesen megküzdött, úgyhogy 5 édes kis foggal büszkélkedhetünk.

Ja, és ő nagyon édes!

6 éves lett kis(nagy)lányom

Kislányom 6 éves szülinapi "bulija" a családban.
Minden anyósomat dicséri, mert ő nagyon ügyes.
Igazából a torta a lényeg, mert tényleg nagyon finom volt, és nagylányom nagyon örült neki :)
Csak élvezzük a látványt!

Ma van a napja...

Ugyan a hétvégén már megünnepeltük Zsófiát, itthon reggel ölelgettük meg.
Meséltünk neki arról, hogy mennyire vártuk, és milyen öröm volt, amikor megszületett.
Íme Ő, születése után 1 nappal.
Nagyon gyors szülés volt a miénk.
Hajnal fél 2-kor elment a magzatvizem, és fél 3-ra már a kezemben tarthattam az én Drágaságomat! Ebben benne volt egy Mór-Székesfehérvár fél órás út is. :)
Amikor beértünk a szülészetre, mondtam, hogy szülni jöttünk, és a nővérkék teljes nyugalommal mondták, hogy felveszik az adataimat, csak legyek nyugodt. Én persze nem voltam annyira nyugodt, mert nagyon azt éreztem, hogy ez fáj, és ki akar jönni.
És tényleg! Egy vizsgálat után azt mondták: "Gyorsan hívjatok egy orvost!" Nagy Őmnek pedig azt mondták: "Apuka, 1 perce van átöltözni!"
Így érkezett meg az én édes kicsi lányom. Már akkor is sietett. 38. hétre érkezett, és fél óra alatt megszületett. Nos, azóta sem állt meg. Mindig siet, mindig rohan, pörög, soha nem áll le. De nem az a fárasztó fajta - olyan van nekem egy másik :) -, hanem az, akivel mindent meg lehet beszélni, aki szófogadó, akinek mindent meg lehet magyarázni, aki kedves és türelmes és nagyon közvetlen mindenkivel. Aki tele van szeretettel és figyelemmel mások felé.

1 naposan

6 évesen

És hihetetlen élményekkel gazdagította, szépítette az életemet. Persze jelen esetben is beszélhetek, mert ma is így van. Nagyon boldog vagyok, hogy Ő az én gyermekem, és Isten őt adta nekem. 

Küzdelmek is vannak, de egy ilyen szép és örömteli napon ezekre most nem gondolok, meg nem is nagyon sok van, de tényleg!

És, ahogy megígértem, sorsoltunk is. 

Képeket nem készítettem, mert a mai napom rohanásból állt, de mielőtt lefekszik az ünnepelt, sorsoltunk. Higgyétek el, hitelesen!

És a nyertes.......

RÉKA

(Kérlek, küldd el a címedet az email-címemre, hogy elküldhessem a tanulmányt!)

Köszönöm Nektek, többieknek is a részvételt, és hogy jelentkeztek a játékra. 

Reményeim szerint, hamarosan folytatódik - ugyanez a kisiskolásoknak!

Készüljetek!