Házasságos Advent 1.

Sokan kérdezik tőlem / tőlünk, hogy mi hogyan ünnepeljük a karácsonyt. Nos, azt kell mondjam, hogy  Ildikó cikke jobban kifejezi ezt, mint amit én el tudok mondani. A Talita magazinban jelent meg nem is olyan régen. 

Nem szeretnék ünneprontó lenni (nem is leszek), mert szeretem a karácsonynak azt a fajta hangulatát, amit a családdal tölthetek, bár megmondom őszintén egy idő után ez is teher, de ezt is túl lehet élni. 

Szóval, bibliai szempontból nem ünnepeljük a karácsonyt, mert ti. nem bibliai ünnep. Sehol a Szentírásban nem található meg a NAP, amikor Jézus született. 

Ennek ellenére mi is készülődünk, mézeskalácsot és finom süteményeket sütünk, veszünk ajándékot a gyerekeknek, örömet szerzünk egymásnak, kifejezzük azt, hogy szeretjük a másikat. Bár én megmondom őszintén, hogy az is a  problémám a karácsonnyal, hogy olyan érzése van tőle az embernek, hogy csak 2 nap a szeretet ünnepe, aztán vége. Utána már nem kell szeretni. 

Én fontosabbnak tartom azt, hogy ebben az időszakban többet legyünk együtt.

És nem, nekünk sem szokott lenni fenyőfánk. Több szempontból sem.

Egyrészt, mert sajnálom a kivágott fákat. Nem vagyok Green Peaces aktivista, de úgy gondolom, hogy ha lehet változtatni ezen, akkor tegyük. Anyukám például éppen ezért műfenyőt állít minden évben már évek óta. Anyósom pedig a legmagasabb fát veszi meg minden évben. 

Másrészt, mert sosem vagyunk itthon. Vagy anyukáméknál töltjük a karácsonyt, vagy anyósoméknál. Éppen ezért feleslegesnek érezzük, hogy még a mi kicsiny házunkat is megpakoljuk egy fenyőfával. Mondjuk egy alkalommal volt, amikor Nimród született, és nem tudtunk abban az évben hazamenni. Így vettünk egy olyan fenyőfát, amit aztán kiültettünk, mert ha vennék, csak ilyet vennék. De akkor meg lassan egy erdőnk lenne...

Így a gyerekeim nem érzik úgy, hogy nálunk nincs karácsonyfa, mert akárhová megyünk, mindenhol van. :)

Nálunk bizonyos szempontból amolyan házasságos Adventi naptár szokott lenni. 

Amióta Férjjel házasok voltunk minden évben igyekeztem meglepni bizonyos ötletekkel, apró kis ajándékokkal, feladatokkal. Ezeknek az el- és előkészítése sok időt vett igénybe. 

Idén úgy terveztem, hogy valami mással, lelki dolgokkal, cselekedetekkel fogok többet adni neki. Ez lesz az én kis ajándékom neki idén:

Magamnak kell változnom és változtatnom. Még akkor is, ha úgy tűnik, hogy tökéletes, jó, szerelmes a kapcsolatom a társammal. 

Mai feladat: 

Légy figyelmes!

Szerintem nincs olyan nő és férfi, aki ne vágyna arra, hogy a párja a társa figyelmes legyen vele. Rá figyeljen, Rá emelje a tekintetét, leüljön mellé egy kicsit, beszélgessen vele! Én pl. sokszor veszem észre magam, hogy csak beszélek és beszélek, mert egész nap a gyerekekkel vagyok itthon, és olyan jó érzés, amikor összetett mondatokat is használhatok!!! Persze arra figyelmesnek kell lenni, hogy a folyamatos beszéddel nem fárasztjuk-e a Férjünket. (Azért írom ezt, mert mi nők vagyunk erre hajlamosak.) De a Férfiaknak is érdemes kicsit hallgatni, figyelmesnek lenni a feleségül locsogására. Néha ez nekünk nagyon jól esik!!!!

Legyen ez ma a FELADAT! Amikor a Társad hazajön a munkából, akkor próbáld meg, hogy kedves vagy vele, nem "szólsz" be neki, hanem érdeklődőbb és kedvesebb vagy, amikor hazajön.

Este, amikor a gyerekek elalszanak, akkor Beszélgessetek arról, hogy mire figyeljetek a házasságotokban!

UI.: A gyerekeknek szóló részt itt találhatjátok!