Tervek

Nos, Boldog Új Évet mindenkinek! Új tanév kezdődik. 

(Az az igazság, hogy én még mindig - pedig már 10 éve nem dolgozom iskolában - még mindig szeptember 1-től számítom az Új Évet. Ezzel sokakat össze is szoktam kavarni, amikor májusban azt mondom, hogy "jövőre". Mert énnálam szeptemberrel kezdődik az időszámítás. Rengeteg sorry!)

  

Én egykoron nagyon vártam ezeket a szeptember elsejéket, mert nagyon szerettem a gyerekeket és az iskolát is. Sokszor voltak nekem hosszúak a nyári szüneteket, akármilyen meglepő. Mindig szerettem a zajt, az eseményeket, a történéseket, és mindent, ami mozgással kapcsolatos. Lelkesen vártam, hogy kipróbáljuk az új órarendet, amit mindig lelkesedéssel készítettem. Nagyon vártam, hogy lássam mit és miben változtak a gyerekek a nyár során. Szóval én nemcsak iskolásként szerettem iskolába járni, hanem a másik oldalon élve is.

Úgyhogy minket ez érint:

Ma mi még nem kezdtük az ovit. Furcsa, hogy most már ketten is oviba fognak járni. Nimród is nagyon várja. Mivel mi elég rugalmasan kezeljük ezt a dolgot, és az óvónénik is tudják, egy héttel később jelentkeztünk be. Nem sürgős. De a gyerekeim nagyon várják, és néha itthon unatkoznak már, pedig sok minden programot szerveztünk nekik, de vágynak a gyerekek közé, ami bizonyos tekintetben normális is. 

Eléggé vegyes érzéseim vannak, majd meglátjuk...

Mindenesetre ezen a héten sok mindenre fel kell készülnöm, át kell gondolnom sok tekintetben. Néhány dolog, amiben változtatni szeretnék:

• Pár napja sóskát készítettem ebédre. Nálunk nagyon népszerű, a gyerekek nagyon szeretik. De általában a mamáé (anyósom) az, amit szeretnek. Mondjuk tényleg nagyon jót tud, de ő mindenben jót főz. Én pedig, ahogy említettem, azért főzök, mert kell, hogy ne halljon éhen a család. Amikor leültünk az asztalhoz, Zsófi csak úgy nyomta be az ételt, és azt mondta: "Anya, te olyan jól főzöl!" - Hát kell ennél nagyobb elismerés egy anyának? Főleg egy olyan gyerektől, aki ellenséges viszonyt folytat az evéssel (és az alvással, de ez itt jelenleg nem téma). Nagyon lelkes lettem, és elhatároztam, hogy MEGTANULOK JÓL FŐZNI. Hogy a gyerekeim örüljenek. Másmilyen hozzáállással kell megtennem ezeket. Igyekszem majd beszámolni ezekről a dolgokról.
• Át kell formálnom az időbeosztásomat. Hiszen 2-ről 3-ra nőtt a gyerekek száma, és ez jobb, nagyobb SZERVEZETTSÉGET, ÁTGONDOLTSÁGOT igényel. Főleg tőlem, aki eléggé szórakozott és szétszórt típus vagyok.
• Nemcsak az időbeosztást, hanem a LELKÜLETEMET is. Ezért igyekszem még többet foglalkozni a Bibliával, a tanításaival. És kicsit lehet, hogy most a gyermekmunkát hanyagolni fogom. Persze rajzolni valószínűleg fogok ezután is, de nem olyan mennyiségben, mint eddig. (Persze, ha az ihlet megszáll, nehéz lesz! :) )
• Szeretném a házasságomat még boldogabbá tenni. Úgy gondolom, hogy kevés az, hogy összeházasodtunk, van gyerekünk, dolgozik nagy Őm, és alapvetően keveset látjuk egymást. Ettől függetlenül a szerelem NAGY! De fontosnak érzem, hogy odafigyeljek erre. A saját boldogságunkra!
• És persze a GYEREKEK! Szeretnék jobb anya lenni, átgondoltabb, megfontoltabb, TÜRELMESEBB.

És még sorolhatnám...

Nem tudom, mi hogy fog sikerülni. De amire jutottam lassanként megosztom. Örülnék majd, ha ti is!