Erre vágyom...

Valahol a neten bóklászva találtam rá erre a képre és erre az idézetre. 

Most ezt érzem.
Még akkor is, ha én alapvetően, szangvinikus ember lévén, nagyon bírom a közösséget, társaságot, tömeget és zajt. De az utóbbi időben (értsd: amióta 3 gyerekem van, lett) nem vágyom annyira közösségbe, társaságba, tömegbe. A Barátokra, ismerősökre igen, de szívesebben vagyok itthon egyedül és csendben.
Furcsa érzés, mert sosem gondoltam, hogy egyszer elfáraszt a pörgés, mozgás, zsongás, az élet.
Egyre jobban vágyom a csendre és a szemlélésre.

"Sokkal jobb időnként csendességbe visszavonulni, mint e világ zajától mentes élet után szentimentálisan sóvárogni."  

(C. H. Spurgeon)

Ti hogy vagytok vele, és hogy élitek ezt meg?

Egyszer eljött hozzánk egy nagyon kedves házaspár. Nagyon szeretem őket, mindketten tanárok és az egészséges életmód elkötelezett hívei. Előadásokat tartanak az országot járva, főleg a férfi.
Szabó Attilának hívják, (egyszer már utaltam rá, egy előadás tekintetében), és ezt a könyvét szeretettel ajánlom osztályfőnöki, vagy hit- és erkölcstan tanításához felsősöknek:

                                                         

Szóval a felesége gyakran járt hozzám, mert a közösségünkben Ő a gyermekosztály vezetője, és amikor Nimród még baba volt, sokszor nálunk voltak a megbeszélések, osztályülések.
Ha már itt voltak, összekötöttük a kellemest a hasznossal, ahogy mondani szokták, és vettek mustot, és közben pedig megnézték a mi kis birtokunkat. Ahogy felvittem őket a harmadik dombra, ahogy én hívom, csak ámultak. Egyébként csodálatos látvány nálunk lenni :)

"És gondolom, minden hajnalban feljöttök ide családi áhítatot tartani. Én biztosan feljönnék ide olyan fél 5 körül." - mondta Attila.

Én persze kedvesen mosolyogtam. Mondtam neki, hogy nagy Őm fél 5-kor már általában úton van dolgozni, (mert akkor még 1 szakba járt), én pedig 3 gyerekkel nem vonulok fel ilyen korán, mert én magam is örülök, hogy csendben vannak, még én is tudok aludni, és egyébként is...

De ettől függetlenül sokat felmegyünk a mi 3. dombunkra, és rácsodálkozunk a látványra.

Tényleg találóak Spurgeon szavai: Sokkal jobb időnként csendességbe visszavonulni, mint e világ zajától mentes élet után szentimentálisan sóvárogni."  

A csend gyógyít!