Újra kötök!!!

Úgy gondolom, nincs olyan ember, akinek legalább egy hobbija ne lenne. A gyermekanyagok írása mellett nekem  a kötés az az ún. hobbi, amit szívesen csinálok, azaz csinálnék. :) Évek óta nincs rá időm. Pedig jó, ha van valamihez visszatérni, ami kikapcsolja a rohanásokban az ember lányát vagy fiát. 
Én mindig is irigyeltem azokat (szent irigységgel!!!), akik tudnak varrni, én ehhez antitalentum vagyok, vagy horgolni, vagy bármilyen más kézművességben jártasak. Engem nagymamám megtanított kötni, és nagyon sokáig ezt is tettem. Kötöttem. Iszonyú mennyiségű mellényt és pulóvert kötöttem ajándékba is. 
Aztán megházasodtam, és azóta se... Pedig többször próbálkoztam. Nagy Őm úgy gondolja, hogy a 6 éve elkezdett pulóvere sohasem lesz kész. Lehetséges... :(

Kb. 2 éve karácsonyra készítettem egy mellényt Zsófiának, és azóta sem. Senkinek.

Egészen a múlt hétig, amikor is újra belelkesedtem, és elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, most már befejezem legalább a saját pulóveremet, vagy valami...

Aztán, amikor meg belejövök, nem tudom abbahagyni. Egyik nap hajnal 3-ig kötöttem, de olyan jó volt. Aludni kellett volna, de nagy volt a kedvem, a lelkesedésem, és akkor nem szabad abbahagyni. Tudom, hogy így van!

Remélem, hogy a lelkesedésem megmarad.

Szurkoljatok nekem!