Az a helyzet, hogy ez a hét nagyon kimerítő számomra, és még nincs vége.
- Nimród szombaton megfázott, mert úgy gondolta, hogy nem kell pulóver a kintléthez, az udvaron játszáshoz. Estére már folyt is az orra. És mivel Nimród NAGYON ERŐSEN hangulatember az egész hetünkre rátelepedett az ő erős érzékenysége, sértődékenysége és sírása. Nagyon fárasztó.
- Vasárnap Zsófit elvittem úszni (újra elkezdtük, vagyis folytatjuk), és nagyon jó volt. Vittem Katát is, aki ugyanannyi idős barátnőjével a babahordozóból szemlélte az eseményeket.
Ajánlottam már Csilla
oldalát nektek. Nagyon bírom őt, őket, azt ahogy élnek. Van bennük
egyfajta lazaság, amit én valószínűleg soha nem tudok átvenni, részese
lenni. Nagyon szeretem azt, ahogy élnek (kicsit művész-család ők), és
valahogy úgy működnek, nekem úgy tűnik, mintha minden rendben lenne, és
az életet nem kellene komolyan venni. Közben pedig, tudom, hogy nem
ilyenek. Ti. tudom, hogy komolyan veszik az életet. Csak vannak olyan
emberek, akiken ez nem úgy látszik.
Nagyon
sok mindenben hasonlítunk. Nagyon érdekes, ahogy összeakadtunk itt
Móron, és nagyon örülök, hogy ismerhetem Őket, és valamiféle Barátság ez
közöttünk. A családunk között.
Ő is alföldi, mint én. Én szabolcsi lány vagyok, ő meg hajdú :) - jelzem, egyik sem könnyű eset. 3 gyereke van, mint nekem, SŐT! a gyerekeink egykorúak. Zsófia és az ő nagylánya, Tamara között kb. 2-3 hónap van, Nimród és az ő kisfia, Iván között 1 hónap, Kata és az ő kisbabája, Karola között 5 nap!!!! van. Szóval, mintha nagyon összebeszéltünk volna. Összebeszélés nélkül találkozunk olyan helyeken, ahol nem is gondolnánk. Nagyjából ugyanazokat az értékeket képviseljük, ugyanúgy gondolkodunk. Ugyanolyan fontos, pl. az egészséges táplálkozás mindkettőnknek, noha ők nem vegák, de élmény a kertjét látni, és amit főz. Ezeket a blogján meg lehet nézni :)
- A héten csak Zsófia járt oviba, és mivel nem akartam többfelé intézni az étkezést, úgy gondoltam, délbe hazahozom, és itthon eszik. Ez működött is egészen máig, mikor is mondta, hogy nem jó ez így, ő ott maradna. Így mégis úgy lesz, ahogy volt. Mondjuk tényleg nagyon fárasztó az, hogy itthon van Nimród, és közben meg 2 gyerekkel kell(ene) rohanni Zsófiért az oviba fél 12-re. A "szerencse" a szerencsétlenségben az, hogy nagy Őm éjszakás. Így mire hazaér, mi felkelünk, összeszedjük magunkat, ami elég nehéz (Nektek is?), és elindulunk az oviba. Mondjuk az az egyetlen, amit gyorsan megjárok, mert csak Zsófit viszem, a többiek addig maradnak apával. Aztán délelőtt elintézünk minden fontos dolgot, elmegyek délre az oviba, aztán APA megy aludni.
- Nos, ilyenkor jön az izgi rész. Nimród, aki nem tudja befogni a száját egy percre sem, és folyamatosan beszél, Zsófi, aki a párja ... :)... /Régebben én is ilyen voltam, mostmár tudom, milyen fárasztó lehettem mások számára./ Lekötni őket úgy, hogy Apa tudjon aludni... Ez nem egyszerű feladat.
- Még jó, hogy vannak programok. Hétfőn anyósom hazajött egy rövidke nyaralásból, és ahelyett, hogy 7-kor mentünk volna fürdeni, vacsizni és aludni, ahogy szoktunk, el kellett mennünk fogadni őt. Kata kiborulva, én szintén, de elmentünk... :)
- Kedden balett és szerdán fit-kidre járunk, itt Móron, ami jó elfoglaltság, de sajnos Nimródot nem tudom hova tenni, szükségem van az anyós segítségére. Azért is, mert nagy Őm alszik ilyenkor. Próbált már sokfajta alvási módot (nagyon jó alvó), de én azt mondom, hogy a folyamatos alvás mindennél többet ér. Eddig mindig úgy aludt, hogy hazajött, reggel 7-kor lefeküdt, majd 1-kor felkelt enni, elintéztük a dolgokat, aztán délután visszafeküdt, és ez nem volt jó senkinek. Sem a gyerekeknek, sem nekem, sem neki.
- Ma még csak szerda van, de már eléggé elfáradtam. Ugyanis minden este 7 körül értünk haza. Ezután megy a fürdés, vacsora, altatás, meseolvasás, küzdelem, minden ahogy kell. Ma elég gyorsan elaludtak, még Zsófi is bevallotta ma, hogy NAGYON FÁRADT. (Mert az én gyerekem nem szokott fáradt lenni. És a tiétek? :) ) Most 3/4 11 van, most végeztem a főzéssel, amit holnap visz Zsófi az oviba.
- És még nincs vége a hétnek. Holnap védőbe kell mennem Katával, pénteken készülök szombatra (főzök, takarítok, ünneplőbe öltöztetem a dolgainkat), közben érkeznek a szüleim, hogy vasárnap szüretelhessünk. Közben pedig itt Móron Bornapok lesznek.
- Úgyhogy most megyek, és legyőzöm magam! Mert sajnos nem vagyok legyőzhetetlen!
De megyek és relaxálok egyet...
Így...
Csak hogy felkészüljek a holnapra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése