8 éve együtt

Egy unalmasnak és programtól mentes napnak nem volt mondható a tegnapi nap.

Kezdődött azzal, hogy az egyik iskolában nyílt tanítási nap volt, és milyen furcsa, de Zsófia lányom jövő szeptemberben iskolás lesz. Tényleg furcsa, mert még édes drágámat nem olyan régen fogtam a kezeim között, örülve az ő érkezésének, és pár hónap múlva pedig 6 lesz!
Mindenesetre elmentem a valószínűnek látszó iskolába. Egyrészt az van a legközelebb, másrészt 3 iskola Móron kapásból kiesik. Kettő maradna, de az egyik (amelyik szerintem jó iskola) a város másik végén van, és nincs értelme gyereket utaztatni, amikor ez az iskola az ovi mellett van, ahová járunk. Szóval, praktikus okokat is figyelembe kell venni, 3 gyerek mellett főleg :)

Az 1. óra, ahová bementem matematika volt, és meg kell mondanom, nagyon élveztem. Nagyon jó órát tartott a tanító néni. Nagyon tetszett, hogy sok volt benne a fejszámolás, amit nagyon fontosnak tartok. Sajnos nekem nem volt jó az alsós matematika tanítóm (3-4.ben), és sok minden kimaradt az életemből emiatt. Akkor kezdtem visszarázódni bele, amikor elkezdtem iskolában dolgozni, és előfordult, az elején még ritkán, a végén gyakrabban, hogy matek órát kellett helyettesítenem. Ez elég ciki olyan ismerettel, mint ami nekem volt és van. De sokat köszönhetek a matekszakosoknak, akik engedték átértékelni és átlátni a matematikát. Még most sem a kedvencem, de ezek a lányok (Kati és Ági) megtanították, hogy másképpen nézzek a matekra. Persze ők már felsősök voltak, és azért egy alsós matekkal az ember megbirkózik még. (Ági fizikás is volt, és sokszor tartott a nevelőiben szemléltetést, amit nagyon szerettünk. Ráadásul én fizikából is érettségiztem /ne gondoljátok, hogy penge vagyok!, de csak ebből és a kémiából lehetett választani. A kémiát még jobban nem szeretem (szép szavakat használva), mint a matekot, pedig Kati barátnőm is megtett mindent annak érdekében, hogy megszerettesse velem. Még neki sem sikerült.)

Szóval, nagyon élveztem, élveztük, mert egy másik anyukával, Csillával voltunk, akivel mondhatom, hogy barátok vagyunk. Hasonlókorúak a gyermekeink, és ők is iskolaválasztás előtt vannak.
Mindenesetre mi is lelkesen oldottuk meg a feladatokat, számoltunk, leírtuk a papírra őket, pipáltunk és javítottunk. Piros pontokat osztogattunk magunknak. Tényleg jó óra volt.

A második órát megosztottuk, mert csak az első két órát lehetett látogatni, amit nem értek, főleg akkor, ha 3 osztály indul. De azok nem nyerték meg a tetszésemet. Mármint a tanítónénik. Sorry.
Lesz még majd közös találkozás, beszélgetés is.

Ezután aztán jött az izgalmas része a napnak.

Tegnap voltunk ugyanis 8 éves házasok.

Sokat gondolkoztunk, hogy hogyan ünnepeljünk, és úgy döntöttünk, hogy még nem tudunk kettesben. Meg nem is akartunk. 

Így elhatároztuk, hogy meglepjük a gyerekeket. Titokban megbeszéltük, hogy elvisszük őket a Tropikáriumba. És persze, hogy ne legyen egyszerű, vonattal.

Nem is lett volna ezzel semmi baj, ha 1) nem szakad az eső, 2. Érdtől Budatétényig nem szerelik a síneket, és nincs vonatpótló autóbusz. 

Ha minden simán megy, nem lett volna gond, de Érden nem volt semmi segítségünk, hogy hol találjuk meg a pótló indulási helyét, így szakadó esőben keresgéltünk. Bőrig is áztunk. Mint később kiderült lemaradtunk a buszról, meg kellett várni a következőt. Ez, ha jó idő lett volna, még élveztük volna, de mivel nem volt az, így nem élveztük. Így bementünk egy cukrászdába, ahol gyorsan ettünk egy sütit. Aztán a gyerekek mozgólépcsőztek párat, - szerintem nekik az volt a legélvezetesebb, legalábbis Nimródnak.

Végülis egy jó alapos elázás után megérkeztünk a helyszínre, amit aztán a gyerekek nagyon élveztek.

Mivel a fotózás nem nagyon megy nekem, a Tropikáriumban készült képek is elég rosszak lettek. 

De az tény, hogy nagyon élveztük, és jól elfáradtunk. 

Hazafelé is vonatoztunk, ahol hatalmas tömeg volt, és álltunk volna, ha 1 ember nem adja át a helyét. Úgy ültünk hárman egy helyen. Nem túl figyelmesek az emberek, mondom én!

Fárasztó 8. nászút volt!

Senkit nem kellett altatni.