Igen, Igen, Ő Richard Gere! És Nem, nem! Ne aggódjatok, nem válok bulvárbloggá :), nem is tervezek ilyesmit. Bár szeretem a filmeket. Régebben nagy "film-fan" voltam, ma már ha lehet ezt mondani. Manapság nincs ilyesmire időm, ritkán, nagyon ritkán van időm egy 1,5-2 órás filmet megnézni. Mondhatnám, hogy "azok a régi szép idők"...
Néha Férjjel próbálkozunk a tévében egy-egy filmmel, de nagyon unalmas és fárasztó, hogy ötvenszer leadják ugyanazt a filmet, amit már amúgy is ötvenegyszer láttam :(
Egy cikkre lettem figyelmes a www.ma.hu oldalon, amelyik Richard Gere-ről szólt. Nem tudom azt mondani, hogy a nagy kedvenceim között lenne, bár van néhány filmje, amit nagyon szeretek. Az egyik ilyen a Hölgyválasz. Persze ott elég jó a szereposztás, az is sokat jelent.
Richard Geret női ideálnak tartják, és bár van benne sárm, nekem nem az "esetem", ha mondhatom ezt. Most mégis elismerően kell róla nyilatkoznom.
Tudom, hogy buddhista és hogy sokat jótékonykodik, de eddig ennyi volt részemről.
Aztán ezzel a képpel volt tele az internet: RICHARD GERE, MINT HAJLÉKTALAN!
De nem!
Mint kiderült, "csak" egy szerepre készülve hajléktalannak álcázta magát, hogy megtapasztalhassa, hogy milyen is koldusként élni New York utcáin.
Ezt nyilatkozta:
"Hajléktalan embernek álcáztam magam New Yorkban, és senki nem vett észre. Érezhettem, milyen lehet egy hajléktalan férfinak lenni. Az emberek csak elhaladtak mellettem és undorodva néztek rám. Egyetlen hölgy volt kedves adni nekem valamennyi élelmet. Felejthetetlen tapasztalat volt. Oly sokszor felejtjük el, mennyire szerencsések vagyunk. Ám nem szabadna ezt természetesnek vennünk. És ha tudnánk segíteni valakin, akkor tegyük csak meg. Épp ezért, amikor végeztem a "kísérlettel", körbejártam a városban, és kaját, illetve 100 dollárosokat adtam minden hajléktalan embernek, akivel találkoztam. Sírtak, hálásak voltak. Légy te a változás, amelyet a világban szeretnél látni."
 |
| A színész új, Time Out of Mind című filmjében egy hajléktalant férfit játszik, aki próbálja felvenni a kapcsolatot rég nem látott lányával. A színész annyira hitelesen alakítja karakterét, hogy nemrég New Yorkban egy francia turista egy kis maradék pizzával kínálta meg őt. |
Az érdekes számomra az volt, amikor elolvastam a cikkeket, amelyek előjöttek a neten, hogy senki nem ismerte fel. Aki adott neki egy szelet pizzát, az sem. Ő egyszerűen csak megsajnálta.
Milyen megdöbbentő az, hogy ilyen közönyösek vagyunk sokszor. Emberek ezrei mentek el mellette, de amikor a vörös szőnyegen áll, meg tízezrek akarják fotózni. Mintha csak a csillogás számítana...
Érdekes...
Tiszteletem Richard Gere-nek is, és a nőnek is, akiben ennyi emberség volt!
Újabb piros pont Gere-nek (én nagyon szeretem :-) ) Egyébként itthon is történt hasonló kísérlet, pont a fb-on láttam, egyik honi celebünk (énekes fiatalember, de nem jut eszembe a neve - ciki, mi?) öltözött be szintén hajléktalannak és próbálkozott a Blahán. Jó hogy fel nem rúgták. Aztán visszaváltozott és visszament ugyanoda és láss csodát! az emberek oda voltak. Igen, sajnos a csillogás számít. Illetve... Mivel szeretne az átlag ember azonosulni? Hát inkább a jóléttel, a szeretve-lenni érzésével, mint a nyomorral, kitaszítottsággal. és ez valahol érthető is. A szomorú az inkább, hogy teszünk-e mi, akiknek módjában áll, azokért, akik lecsúsztak? Függetlenül attól, hogy megérdemlik-e. Ez egy súlyos kérdés, vannak tapasztalataim - újabb téma. (Nem csinálunk egy közös blogot, Andi ;-) )
VálaszTörlés:)
TörlésIgen, az a baj, hogy az emberek simán elmennek egymás mellett. Ezek között én is közte vagyok, mert nem tudom néha hogyan kezeljem ezt a helyzetet, ezeket az embereket. De egy-egy segítség közvetve vagy közvetlenül mindig nagyon jó érzés... :)
Nagyon elgondolkodtató.....Volt kb.fél éve egy dok.film,amiben híres emberek kipróbálták,hogy milyen a hajléktalan élet .Köztük laktak és csak a rendezők tudták,hogy kik ők. Nagyon kemény volt a résztvevőknek.
VálaszTörlésSokszor belegondolok,hogy milyen zsákutca,amikor egy ft sincsen az ember zsebében,és nincs akire számíthatna. Amikor hónap végén az embernek már alig van fillérje....
Igen. Amikor az ember megtapasztalja, hogy milyen nehéz az élet... ha azoknak is nehéz, akiknek munkájuk van és dolgoznak, milyen lehet azoknak, akiknek semmilyen reményük nincs.
TörlésÉs jó, hogy vannak ilyen emberek, akik meg tudják jól kezelni ezt a helyzetet és ezeket az embereket.
Nekem ebben nagyon sokat segített,illetve sokat tanultam azokban az években,amikor hajléktalanok között önkénteskedtem. Általában tudok már velük mit kezdeni.De nem mindig egyszerű a helyzet. Viszont eddig csak jó tapasztalataim voltak velük.
Törlés