Hálás vagyok #19.

Hát, ez a hétvége is eltelt... Meg a hét is :)

Sok minden történt, sok esemény zajlott. Nimródkám itthon töltötte a hetet, mert kicsit küzdöttünk a köhögéssel, és az orrfolyással, és hogy őt idézzem: "Inkább nem mennék oviba, nehogy megfertőzzek valakit." :)

Egyébként sem titok, hogy kisfiam nem szeret oviba járni, ő nem olyan társasági ember, mint annak idején Zsófia volt. Szereti a kihívásokat, és szereti, ha feladata van. Most ott tartunk, hogy várja már az iskolát, de mivel néhány betűvel hadilábon állunk, így logopédiára jár, amit viszont nagyon szeret. Élvezi, hogy feladatokat kell megoldani. Egyébként ügyes fiú.

Emellett ennek örültünk a legjobban:

És bár szeretünk iskolába járni (de tényleg!), azért örülünk a szünetnek. Zsófián is látszódnak a jelek, kicsit szétestünk (az átlagosnál is jobban), nem mindig vagyunk képben arról, hogy mi is a feladat és mit kell csinálni. De ez igen jól áll neki. Én / MI szeretjük, hogy ilyen.

Nos, hogy miért is vagyok hálás ezen a héten? 

♥ Bár Nimródkám egész héten itthon volt, mert csúnyán köhögött, sok romantikus, szerelmes ölelgetésben és bújásban volt részem :)

♥ Kata és Nimród sokat játszottak itthon együtt, és olyan nagyon jól kijönnek, olyan cukik és aranyosak együtt. Amikor Kata megfogta Nimród kezét, és elvitte vécére magát, az nagyon édes volt. Nimródnak meg ott kellett mellette várni, és megdicsérni, amíg végez.
♥ Amikor a gyerekek itthon voltak egy nap mesét néztünk együtt és baglyokat alkottunk. Jó sokat, legalább 6-ot, és persze mindenki külön akart pózolni a sajátjával.

♥ Őszi képeket keresgetni és nézegetni a Printeresten, amit nagyon szeretek. És összegyűjteni, hogy mi mindent szeretek az őszben. 

♥ Szembesülni azzal, hogy már nem mutat annyi sokat a mérleg, mint egykoron :) :) Ez tényleg boldogsággal tölt el. Ugyan elromlott a mérlegünk (amit csendesen és viccesen csak ellenségnek hívok), de látványosan látszik, hogy lement néhány kiló. De tényleg!!! Ez annak köszönhető,  hogy folytatom  az életmódváltásomat, és még jobban odafigyelek az étkezésemre. Sajnos a mozgásra most nem tudok annyi időt szánni, de erről majd később :)

♥ Megcsináltam egy vicces "tesztet, amit általában nem szoktam komolyan venni, tudjátok, amiket a Facebookon lehet, és az a vicces helyzet jött elő, hogy azzal idegesítem legjobban az ismerőseimet, hogy olyan vagyok, mint egy nagymama. Ti. hogyha a barátaim és ismerőseim eljönnek hozzám és jól laknak, és már legszívesebben aludni mennének, én még megpróbálom rábeszélni őket arra, hogy egyenek még egy kicsit a palacsintámból, amit sütöttem, és közben történeteket mesélek nekik életem legfontosabb eseményeiről. .... És azt kell mondanom, hogy ebben van némi igazság, tényleg ilyen vagyok. Szeretem etetni a hozzám vendégségbe érkezőket, és állandóan jár a szám...

♥ Gyerekekkel Konyhafőnököt nézni, és ájuldozni az ételeken (ezen a héten mindig valamilyen víziállat készült, amit nem annyira szeretünk - polip, tintahal és társai... ez nekünk kicsit fúj!-kategória)

♥ Zsófi megtanulta Bartos Erika: Felnőtt című versét. És olyan aranyosan elmondta.
♥ Kata igen szépen beszél és elég határozottan fejezi ki véleményét. Ez persze nem mindig  vidám, de azért nagyon cuki.
♥ Az egész héten arra várni, és arra készülni, hogy hazamegyünk anyukámékhoz... 
♥ Úgy utazni anyukámékhoz, hogy nem kérdezték meg 525-ször, hogy "mikor érünk már oda?", hanem csak 200-szor, ami már igen jó arány :)
♥ A tesómékkal találkozni, és sokat és jót beszélgetni. És persze sok csokit kaptunk tőlük, aminek mindenki nagyon örült. Főleg én :) :)


♥ A régi gyülekezetembe visszamenni, és együtt tölteni a szombatot. Nagyon jó volt beszélgetni velük, és örülni velük.
♥ Gyerekekkel a jó időben fogócskázni, és kit zavart, hogy sáros lett a cipőjük?
♥ Elmenni nagymamámhoz a temetőben, mert bár mi nem úgy ünneplem a halottakat, hogy a társadalomban szokás, hiszen meggyőződésem és hitem szerint a halottak alszanak, azért szeretettel és szívesen gondolok rá, és amikor itthon vagyok, ki szoktam menni hozzá. De jóval többet gondolok rá, mint amennyit szokás.
♥ Az egyik hittanos kislányom behozott 2 vendég gyermeket az órára, és jót beszélgettünk Istenről, Mózesről és arról, hogy miért nem biblikus dolog a Halloween. Remélem, hogy jól érezték magukat. Közben alkottunk és színeztünk is.
♥ Hazafelé úton gyönyörű tájakat látni, Alföldet is és hegyeket is, mert mindenhol csodálatos színben pompázott az ősz.
♥ Zsófia és Nimród a szüleimnél maradt őszi szünetre ... így már most nagyon hiányoznak...
♥ És persze a kisfiamnak megígért muffint sem hagynám ki, már láthattátok a blogon.

(lásd lent :) )