Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de én nagyon szeretek mosni. Nem mindig, télen nehezebb, mert sokan vagyunk, és nekünk mindig sok a ruha.
Persze, nyáron jobban, mert minden nap újat kell venni, hiszen vagy vizes lesz, vagy sáros, vagy szimplán csak koszos...
Maga a mosás nem vesz el sok időt. Beleteszem a ruhákat meg a mosóport és az öblítőt, megnyomok egy gombot, és kész...
Furcsa ez, mert amikor még csak ketten voltunk Férjjel, akkor tárcsás mosógépet használtam, és szerettem.
De amikor az embernek gyerekei születnek, akkor áldja és dicséri a találmányt, amit úgy hívnak MOSÓGÉP! A miénknek még neve is van: Rozi.
Emlékszem, amikor Amerikában jártam (az már nagyon-nagyon-nagyon-nagyon régen volt) meglepett a mosoda látványa. Hogy le kellett menni egy alagsorba, ott volt egy halom gép, és egy pénzbedobással tudtuk működtetni.
Nekem a kis országból odacsöppent, egyszerű kis embernek ez meglepő volt. De persze több, mint 20 évvel ezelőtt ez nem meglepő. Én akkor éppen arra próbáltam koncentrálni, hogy túléljem a repülőutat, meg hogy minél gyorsabban hazajöjjek. (Az óvodáskori barátnőmet látogattam meg, akinek akkor született meg az első gyermeke, aki ma már nagy lány, egyetemre jár és persze Amerikában élnek.) Persze, nem ez volt az egyetlen furcsa dolog - nekem Amerikában, de egyszer talán mesélek erről is.
Az ember beteszi a gépbe a ruhákat, bekapcsolja, és otthagyja. Már ez furcsa volt akkor, ma viszont azt mondom, hogy jó, hogy így van :) Megőrülnék a sok rohangálásban meg teregetésben...
Mert tény, hogy a mosás egy időigényes házimunka, főleg akkor, ha nagy a család. Az anyukám, amikor eljön, akkor mindig megrémül a sok ruhától, de nekünk tényleg sok van. Nem azért, mert jó sokat vásároltunk, hanem mert Krisztina barátnőm (akivel együtt dolgoztunk a nyíregyházi iskolában), akinek ikrei vannak, mindig ránk gondol, és összegyűjti nekünk a ruhákat, amelyeket szeretettel ad, és mi elfogadunk. Ahogy szoktuk mondani, ő a mi stylistunk :)
Én nem élem meg tragédiaként a mosást. Mondjuk nem is csinálok belőle nagy ügyet. Nincs rá időm...
Amit biztosan tudok és amit szeretek is, hogy jól tele lehet rakni a mosógépet. A sok ruhával lehet spórolni, pár darabért be sem indítom...
Persze, nem mosom össze a színeket, de az is tény, hogy nem válogatom ki színek szerint, max. világosabb és sötétebb színűre.
Meg persze arra is odafigyelek, hogy a megfelelő dolgokat a megfelelő mosási alkalmazással tegyem.
De ez sem nehéz, hiszen a mai modern mosógépekre rá van írva, én pedig ezt is szeretem a mosógépeknél.
És még teregetni is szeretek.
Jó, mondjuk a zoknipárosítás nem a kedvencem, amikor ezeket mosom, de azért utána olyan jó érezni a ruhák friss illatát. Főleg ilyenkor nyáron. Csodás illatuk van, nem igaz?
És hogy a gyerekek is megtanulják, nekik is lehet kiosztani feladatot.
- Lecsipeszelhetik a ruhát. A kicsit ezt élvezik, és ügyesedik a kezük is.
- A teregetést nem szoktam rájuk bízni, mert magasra kell nyújtózkodni, de a ruhák összeszedése az ő dolguk. Mert ártani nem árt... Sőt!!!!
Az ember beteszi a gépbe a ruhákat, bekapcsolja, és otthagyja. Már ez furcsa volt akkor, ma viszont azt mondom, hogy jó, hogy így van :) Megőrülnék a sok rohangálásban meg teregetésben...
Mert tény, hogy a mosás egy időigényes házimunka, főleg akkor, ha nagy a család. Az anyukám, amikor eljön, akkor mindig megrémül a sok ruhától, de nekünk tényleg sok van. Nem azért, mert jó sokat vásároltunk, hanem mert Krisztina barátnőm (akivel együtt dolgoztunk a nyíregyházi iskolában), akinek ikrei vannak, mindig ránk gondol, és összegyűjti nekünk a ruhákat, amelyeket szeretettel ad, és mi elfogadunk. Ahogy szoktuk mondani, ő a mi stylistunk :)
Én nem élem meg tragédiaként a mosást. Mondjuk nem is csinálok belőle nagy ügyet. Nincs rá időm...
Amit biztosan tudok és amit szeretek is, hogy jól tele lehet rakni a mosógépet. A sok ruhával lehet spórolni, pár darabért be sem indítom...
Persze, nem mosom össze a színeket, de az is tény, hogy nem válogatom ki színek szerint, max. világosabb és sötétebb színűre.
Meg persze arra is odafigyelek, hogy a megfelelő dolgokat a megfelelő mosási alkalmazással tegyem.
De ez sem nehéz, hiszen a mai modern mosógépekre rá van írva, én pedig ezt is szeretem a mosógépeknél.
És még teregetni is szeretek.
Jó, mondjuk a zoknipárosítás nem a kedvencem, amikor ezeket mosom, de azért utána olyan jó érezni a ruhák friss illatát. Főleg ilyenkor nyáron. Csodás illatuk van, nem igaz?
És hogy a gyerekek is megtanulják, nekik is lehet kiosztani feladatot.
- Lecsipeszelhetik a ruhát. A kicsit ezt élvezik, és ügyesedik a kezük is.
- A teregetést nem szoktam rájuk bízni, mert magasra kell nyújtózkodni, de a ruhák összeszedése az ő dolguk. Mert ártani nem árt... Sőt!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése