Egy anya, aki majdnem itthon van...

Viszonylag sokat vagyok itthon. Vagyis úgy gondoltam, hogy majd sokat leszek. És azt is gondoltam, hogy majd mennyi mindenre lesz időm, elvégzek egy csomó feladatot, és ez milyen jó lesz nekem!

De nem így lett! 

A tavalyi év a rohanásból, a lótás-futásból, az önmagam utoléréséből állt, és szeptembertől decemberig teljesen kinyúltam. Még jobban megerősített az a tény, hogy mennyire sajnálom a gyerekeket, és azt, amit az iskolában nyújtaniuk kell. Hogy elfáradhatnak, és milyen keveset pihenhetnek.

Ám azt is mondom, hogy ha itthon van az anya, az is nehéz feladat. Az ember azt gondolja, hogy ha otthon van egész nap (ami nem egész nap, mert ez ritkán van), akkor rengeteg mindenre van ideje, és sok a feladat, és a munka soha nem ér véget, és mindig minden rendben van, ragyog a ház, és minden szépen eltervezett. 

Hogy ilyenkor az ember nagyon céltudatos, és eltervezi, hogy hogyan osztja be az idejét úgy, hogy mindenre van ideje, és minden TÖKÉLETES. 

Vessetek meg, de én ilyen anyuka nem szeretnék lenni!

Egyszer láttam egy műsort, valami mániákus takarítókról szólt, akik sok-sok órát töltöttek azzal, hogy bacimentesre tisztítsák a házat, közben meg a gyerekeikkel nem voltak együtt, nem foglalkoztak velük. Én nem akarom ezt. Az ilyen anyukák mindig mindent fertőtlenítenek, szabályosan hajtogatnak (konmari), és mindig minden rendbe van nálunk (flylady), és ezekkel alapvetően nincs problémám, legyen is rend. 

VISZONT NAGYON SZERETEM A GYEREKEIMET. 

 Azért Zsófiát tettem ide, mert vele a legtöbb a konfliktusom. Természetben nagyon hasonlítunk, éppen ezért néha elég nehezen jövünk ki, és egymás agyára is megyünk. De közben meg oda-vissza vagyunk egymásért. Csak megküzdjük nagyon ezt!

Azt is fontosnak gondolom, hogy kell valamiféle rutin az életünkben, mert ha nincs, akkor szétesünk. Én mostanában dolgozom ezen folyamatosan. Nem akarom lelkifurdalással és frusztrációval megélni azt, ha kicsit rendetlenebb a szoba, mert a gyerekek játszanak. Pl. én azt szeretném, ha a gyerekeim tanulnák meg, ha játszanak, akkor nekik kell elpakolni. :) A legtöbb ilyen dolog azt mondja, hogy "menj és szedd össze a gyerekeid után!" Hát én nem szedem! Vagy csak ritkán, de ezt nekik kell megcsinálni!

Kevés időm van, van olyan napom, amikor tényleg szó szerint alig vagyok itthon, ilyenkor nem igazán jut semmire sem időm, csak mondjuk egy kis pakolásra, vagy mosogatásra, esetleg egy adag ruha berakására. De akkor is tesz valamit az ember! És én például akkor sem érzek lelkiismeret-furdalást, ha aznap éppen nem csináltam semmi takarítósat, csak mondjuk megfőztem. És mondjuk helyette az 1-2 órában, amikor kellene valamit csinálnom, kötök vagy megnézek egy filmet. Mert máskor nincs időm!

Szóval, én nagyon másképpen viszonyulok ezekhez a dolgokhoz. 

A sok idő alatt arra jöttem rá, hogy ehhez tényleg a naplóvezetés a legjobb módszer, hogy az ember számon- és fejben- és írásban tartja azokat a dolgokat, amelyek fontosak neki. Nekem ehhez van egy Családi falinaptáram :), egy Tanári zsebkönyvem, mert nekem szeptembertől szeptemberig tart az év :), és mindig van egy éves rendes naptáram, amit alapból hordok magammal. Van akinek elég 1 ilyen, és abban mindent megold, nekem, és az én bonyolult, szétszórt és szórakozott agyamnak nem elég. Muszáj átlátnom a dolgokat. De mondjuk egy ilyennek örülnék, szerintem ez egy jól megszerkesztett naptár.

 

Szóval... ahová jutottam.

• Mindannyiunknak van egy időszak a napban, amikor képesek vagyunk a legtöbbet tenni. Van, aki reggel a legaktívabb. Én szeretek korán kelni, de a reggeli csendben szívesebben hallgatom a csöndet, és iszom meg a reggeli teámat, bámulva ki az ablakon, vagy csak úgy elvagyok. És ez fontos, semmiképpen sem tervezem, hogy ezt megtörjem, holmi pakolással, mosogatással, vagy ilyesmivel. Bár, ha jobban belegondolok, ha már a fürdőszobában járok, akkor néha bekapcsolom a gépet, hogy hamar lehessen teregetni. :) Megint mások délelőtt aktívabbak - én ezek közé tartozom. Amikor leteszem a gyerekeket az iskolában és az oviban, és hazaérek, és tudom, hogy nem lesz 2. órám vagy 3. ahová rohanni kell, vagy korán elmenni (mert akkor nem is érdemes belekezdeni semmibe), nos, akkor örömmel vetem bele magam a pókhálózás, ruhahajtogatás, vasalás, mosogatás, felmosás és mindenféle "dejóhogyanyavagyok" - fílingbe. A délután és az este nálam a legtöbbször a főzésről szól, hogy másnapra legyen mit vinniük a gyerekeknek. Fordítva ez például nem működne. Estére elfáradok, és a főzés kikapcsol. :)
• Arra jöttem rá, hogy a Listaírás nagyon fontos. Mert amikor az ember lányának sok mindenre kell koncentrálnia, sok a feladat, és az elvégzendő munka, akkor nem baj, ha tudja, hogy mikor mit kell elintézni, és mi a feladata. Nekem, személy szerint sokat segít, ha listát írok, és ahhoz tartom magam. Ha ez nincs így, akkor elveszítem a fonalat, és nem tudom, hogy mi volt betervezve, és mi nem. Ez nem azt jelenti, hogy percre pontosan beosztom az időmet, de arra figyelek, hogy próbálok hatékony lenni. Pl. hogy ne olyan napon intézzem el az intéznivalókat, amikor itthon is lehetne sok mindent tenni. Ezért szoktam szerdára, vagy csütörtökre beszervezni az ilyesmit. Elég rossz az órarendem, van néhány lyukas órám, ilyenkor igyekszem hasznosan eltölteni az időt. :)
• Az a terv, hogy rendszeressé tegyem a minden napos takarítást, ami jelenlegi időbeosztásom szerint - és hiába tűnik úgy, hogy itthon vagyok, - nem megy. :( Már annak is örülök, ha beteszek egy mosást, vagy felmosogatok (Sajna még mindig hiányzik egy mosogatógép. De előbb-utóbb...)
• És amit mondtam, hogy nem rohanok. Nem hiszek a fanatikus rendmániában, hogy nem lehet leülni és pihenni közben. Én úgy szeretném megélni a takarítást, hogy az szórakozás legyen. Mert fontos, hogy a gyerekekkel is tudjunk lenni, és nálam ez most a rohanok a gyerekekért, rohanunk gitárra, úszni, szolfézsra stílusban működik, ami nem jó. Játszani is kell a gyerekekkel, a mosogatnivaló megvár! (főleg, ha nincs mosogatógéped, ha még nem mondtam volna :) ) Az a cél, hogy most, ebben az időszakban többet legyünk a gyerekekkel, többet játszunk velük, időt töltsünk velük. Nem mondom, hogy ezt mindig megvalósítjuk, mert nem. Nem vagyok ám olyan jó szülő, mint amilyennek látszik a blogon vagy a Facebookon. :) Csak szeretnék egy kicsit kiegyensúlyozottabb lenni itthon is és a gyerekeim számára is. Mert most sajnos azt látom, hogy kicsit idegbajos lettem. Sajnálatos módon maximalista vagyok, és van bennem egyfajta nem is jó szó a megfelelési kényszer, mert nem igazán érdekel, hogy ki mit gondol, csak szeretem, ha mindig mindenhová időben odaérünk, elkészülünk, minden a helyén van, ha mindenki (a gyerekeim is) mindent tudnak és jól viselkednek. De azt értettem meg a tavalyi évben, hogy meg kell tanulnom lazábbnak lenni.

Na, ez nekem egy nagy kihívás, mert nem tudok lazítani. 
Jó lenne ezt ebben az évben megtanulni, hogy hogyan kell.
Remélem, hogy alakulni fogok.