Szerinted is igaz?

Mármint, hogy az anya is csak egy ember?

Aki elfárad, kiakad, kimerül, türelmetlen lesz, nem mindig szól kedvesen, és még sorolhatnám... Ismerős neked is? Vagy csak én vagyok ezzel így? Ugye nem? Vagy igen?
Nos, be kell valljam, hogy nem volt könnyű időszak az elmúlt 3 hónap. Szeptemberben még hagyján, de november és december teljesen kiborított, és úgy éreztem, hogy megőrülök, a szó igazi értelmében. Egyre feszültebb és ingerültebb voltam, ideges és zaklatott. Nagyon elfáradtam. És ez sokszor a gyerekeimen jött le. :(

Meg kellett értenem és értetnem magammal, hogy ez bizony nem segít.
Meg kellett értetnem magammal, hogy nem kell mindent túlvállalni, hogy az ember lánya (akinek a vezeték és keresztneve ANYA, nos elfáradhat. Nem kell mindig maximálisan teljesíteni, még akkor sem, ha az embernek hajlama van rá, és nekem sajnos van.
Volt, hogy úgy éreztem, hogy nem vagyok jó anya, és nem tudok semmit sem jól csinálni.
Nem lettem depressziós, vagy ilyesmi, csak elfáradtam.
Év végén már mondtam Férjnek, hogy most azonnal szeretnék elmenni wellnesselni vele, de ha nem jön, akkor egyedül megyek. Mentem is volna, csak sok volt a feladat, meg az elintézni való. Úgyhogy ez csúszott!

De attól, hogy néha kiakadok és kiborulok, még nem tartom magam rossz anyának. Anya vagyok, aki mindenféle problémákkal küzd. Persze, az ember igyekszik odafigyelni, hogy minden rendben legyen, de néha nem sikerül. És néha sok erőbe kerül, mire rendbe rakom magam. Igen, néha kiakadok és kiborulok, és ebben persze a gyerekek is belejátszanak, mert most elég fárasztó (tudjátok, a nyávogós és árulkodós) időszakot éljük. Bár lehet, hogy ti nem tudjátok, hogy mi az. Akkor irigyellek benneteket! :) Én ezeket nehezen tolerálom.

Néhány gondolat, amit összegyűjtöttem, és bár szépen hangzik, engem idegesítenek. Cukik, meg aranyosak, de azért néha nem gondoljuk így. Meg a gyerekeink sem!




Nincs mit tenni, emberből vagyok, és akármennyire is furcsa :), de nem hibátlan. A tökéletes anya című könyvet (ha létezik vagy létezne ilyesmi) azt nem rólam formálták és írták volna. Bár megfelelési kényszerem van erre, de még a dobogós helyezést sem érném el.
Jó lenne tökéletes és hibátlan anyának lenni. Egy kedves, fiatal házaspár férfi tagja mondta azt nekem (még nincs gyerekük), hogy ő tökéletes apa szeretne lenni. És én remélem, hogy fog is menni neki!

Én egyébként úgy gondolom, hogy hibázhat egy szülő. Miért ne tenné? A gyereknek azt kell megtanulnia, hogy Isten a tökéletes, és Jézus az út. Azt látnia kell, hogy a szülőnek is szüksége van Jézusra, mert egyedül nem boldogul, mert egyedül nem tudja a helyes utat. Mindig mosolygok, amikor sokan mondják: Én csak magamban bízok! - én is bíznék, ha jó döntéseket tudnék hozni, de nem sikerül mindig.
A felnőttek világában is lehet hibázni. Szoktunk is. A beosztott is és a főnök is. Csak a mi társadalmunk olyan, hogy azt tanítja, hogy nem lehet. Mint pl. a nyelvtanulásban, hogy nem lehet hibát véteni, mert akkor nem tudod jól a nyelvet. Pedig lehet, hogy többet kellene hibázni a gyereknek, és jobban megtanulná, még ha kézzel lábbal is...
Mert igenis van olyan, hogy az Anya nincs jó passzban! És akkor csak remélni tudjuk, hogy van egy Férj, aki mellette van, és aki Igen, abban van.

Nem tagadom azt sem, hogy szoktam kiabálni a gyerekekkel (bár tudom, hogy a nagy könyv szerint ez is tilos). Azt sem tagadom, hogy kellett néha a fenekükre csapni (nem beszélek a verés mellett, sosem voltam híve, de annak sem, hogy egy gyerek irányítsa a családot), de már nem kell. :) De amikor pl. kikapnak, sohasem indulatból volt. Mindig elmondtam nekik, hogy ennek és ennek mi lesz a következménye. Volt egy határ, amit ha átléptek, következménye volt. De aztán mindig az ölembe vettem őket, és megszeretgettem.

Azt sem tagadom, hogy néha le is szidom őket, mert ha rosszat tesznek, nem lehet megdicsérni őket.
De az tény, hogy mindig tudják a gyerekeim, hogy mi van bennem. Tudják, amikor ideges vagyok, amikor feszült, tudják, amikor türelmetlen vagyok vagy kiborult. Nem hiszek az ilyesmi eltitkolásában. De sokszor elmondom nekik, hogy nem ők az okai (- persze, ha ők az okai, azt is megmondom nekik, de csak úgy, hogy MÉRGES VAGYOK ARRA, AMIT TETTÉL, NEM RÁD!


Ilyenkor aztán mindig elhatározom, hogy változni fogok, és próbálkozom is.
Mert ki ne szeretne jobb, és még jobb anya lenni. Már majdnem tökéletes!
Hiszen ez a cél, nem?