Könyvajánló gyerekeknek

Emlékeztek, hogy a múltkor ajánlottam egy könyvet, ami nagy hatással volt Zsófia lányomra. Nagyon lelkesen olvasta. Bár akkor arról számoltam be, hogy milyen nehéz leülni és olvasni vele. Tényleg sokat küzdöttünk és sokat vitáztunk arról, hogy miért jó és miért fontos az olvasás.
Persze, nem vagyok most én sem jelenlegi életemben és helyzetemben példamutató, mert keveset olvasok, nincs rá időm. De ez nem jelenti azt, hogy nem olvasok, csak lassan haladok egy adott könyvvel.
Ám most, mintha a kislányomat kicserélték volna. Az utóbbi hetekben olvas és olvas. Bevállalta az esti mesét a tesóknak, és amikor van egy kis plusz ideje, akkor mindig hallom, hogy hangosan olvas. Szeretem egyébként, hogy hangosan olvas, sokat is javult a tempója és az olvasása is. Az értő olvasással sohasem volt gond nála, csak a hozzáállással. Ám ez most magasan javult. Nagyon büszke is vagyok rá.

Amit most szeretnék ajánlani nektek, az ismét Zsófia lányomat dicséri. Az iskolában a tanító néni ajánlott egy könyvet, amit én is most szeretettel ajánlok. Nagyon aranyos, nagyon vicces, és a gyerekek tényleg élvezettel olvasták. Nekünk, felnőtteknek is jó, főleg, ha valaki helyesírási gondokkal küzd.
 

 A se nem szögletes, se nem kerek erdőbe hívatlan vendég érkezik: egy sirály, aki  királynak képzeli magát. A különös hírre az erőd minden állata összesereglik a bagoly odújánál, és egyre többen jelentik be trónigényüket. A bölcs madár furfangos próbatételeket eszel ki, hogy eldőljön, ki a környék jogos uralkodója. Ahogy a verseny nehezedik, egyre fogynak a versenyzők. Vajon tényleg a sirály lesz a király? Mire végigolvasod a vetélkedő humoros történetét, tökéletesen eligazodsz majd a j-s és ly-os szavak erdejében.

Én nagyon élveztem.
Ráadásul még egy munkafüzet is van hozzá. Minden fejezet után lehet gyakorolni. Van benne értő olvasás, nyelvtan, ami sokat segít a gyerekeknek abban, hogy jobban megtanuljanak írni, ami valljuk be, nagy hiány a mai világban.

Az jutott az eszembe, hogy jók ezek könyvek. Más világban élnek a gyerekeink, mint mi. Én nagyon szerettem és szívesen is olvastam mindenféle kötelező olvasmányt. Vagyis gimnáziumban egyedül Illyés Gyula: Puszták népe című regényét nem bírtam, de a többit mindent elolvastam. Ám tudok sok mindenkit, aki nem tett így. Én szerettem olvasni, szívesen töltöttem ezzel az időmet.
Sajnos a mai gyerekek nem így működnek, és kellenek olyan könyvek, amelyek közelebb hozzák hozzájuk az olvasást. Bár én ebben is úgy vagyok, hogy átgondolom, hogy mit adok nekik.
Nem kis kiakadásomra, az egyik rokon karácsonyra Zsófiának Boszorkánymeséket adott ajándékba. :(
Na, az a könyv azzal a lendülettel nem jött haza. Illik, nem illik, de boszorkánymeséket nem engedek se nézni, se olvasni!
Amikor a református iskolában dolgoztam sok évvel ezelőtt, akkor jött be a Harry Potter sorozat. Mindenki azt olvasta. Azt szerették volna, ha kötelező olvasmány lenne. Mert hogy végre olvasnak a gyerekek. De én azt gondolom, hogy a varázslás és a mágia, a félelem (ami azokban a könyvekben van), nos azoknak nincs helye a gyerekek polcán. (Saját vélemény!!!)

Higgyétek el, hogy a gyerekeiteknek is tetszeni fog. Zsófia már kérte a következő részt. :)