Célok kitűzése

Itt egy új év! Mindenkiben Boldog Új Évet Kívánok!

Új év, új célok, új tervek... mindenből új. Még akkor is ezt mondom, ha az ember nem tesz ígéreteket az új évet illetően, mert tudja, hogy nem mindet tudná betartani. Még akkor sem, ha szent az elhatározása. Bár vannak erős akaratú emberek, akik ha valamit elterveznek, végig is viszik. Nekem nincsenek ilyen terveim, (mert a tavalyi év is úgy volt tervezve, hogy annyi mindent megvalósítok, és a szeptembertől-decemberig időszakot éppen, hogy túléltem. :(, de nem sarkítok, vannak változások, amelyeket nem kalkulál be az ember.) :)

De ez nem jelenti azt, hogy az optimizmusomon változtatok, bár ez az időszak volt az számomra, amikor felfedeztem, hogy én mennyire negatív is tudok lenni.

De ami a lényeg, és ennek ellenére mondom: A Célmeghatározás fontos. Ez az, amiért olyan sok ember célokat tűz ki az év elején. A probléma az, hogy a legtöbb ilyen cél általában csökken az úton, amelyen haladunk. És csak néhány nap telt el az Új évből. :) Állítólag a Forbes magazin egyszer készített egy statisztikát, ahol csupán az emberek 8 %-a érte el az újévi fogadalmát. Azért ez jelent valamit, nem?

De akkor most ki kellene törölnünk a terveket és a célokat az életünkből? Én azt hiszem, hogy IGEN. Úgy értem, ha soha nem a kitűzött célok fognak javulást adni az életünkben, vagy a változást. 

Én fontosnak tartom azt, hogy újraértékeljük, újragondoljuk az életünket. Hiába határozom el, hogy nem fogok cigizni, vagy kávét inni, kevesebb cukrot eszem stb., ha ténylegesen, tudatosan, nem határozom el, és ami a legfontosabb, ebben nincsenek segítőink. Ha nincs mellettünk a családunk, aki támogat ebben...

Emlékszem, hogy amikor vega lettem, a családomban lett egy olyan szokás, hogy viccelődve megkérdezték, hogy kérem-e a csirkemellét (amit régebben nagyon szerettem), vagy elém tették a fazék töltött káposztát, és mondták nekem, hogy szedjek nyugodtan. :) 

Ez persze nem azt jelenti, hogy nekem nincsenek terveim, céljaim. Minden évben vannak, és sokat meg is valósítok belőlük. De van olyan, amikor a helyzet nem engedi meg.

Pl. tavaly elhatároztam, hogy elmegyek kondi terembe, és leadok pár kilót, és erősödni fogok. Nem határoztam meg, hogy mennyit, nem terveztem be, csak gondoltam, jót tesz majd a lelkemnek, a testemnek, és lazítok egy kicsit. El is kezdtem rendszeresen járni, aztán hirtelen előjött újra az ínhüvelygyulladásom, de olyan szinten, hogy fogni sem bírtam, és néha még bírok a kezemmel. Persze, futópadozni mehetnék... :)

Szóval az idei év céljai nálam a következők:

• Cél: Szeretnék fogyni. Még mindig. És meg is teszek minden tőlem telhetőt. Sajnos valami mást kell keresnem, ahol nem emelem meg magam, bár én az edzőtermet nagyon szerettem. De ez azt jelenti, hogy még az étkezésemen is változtatnom kell, lehet, hogy menüt kellene terveznem magamnak, de még ez kialakulóban van. 
• Cél: Szeretnék több időt tölteni a gyerekeimmel. Igazából ez nagyon fontos. A tavalyi év a rohanásról szólt, meg az A pontból B pontba jutásról, és igazából ha sokat is voltunk együtt, valahogy mégsem voltam megelégedve a minőségi idővel.

Annak érdekében, hogy ezek valóban megvalósulnaka, reális célokat kell felállítani, kis lépésekben, és semmiképpen sem fejjel a falnak. Mert az ember mindig úgy gondolja, hogy mindent rögtön és hirtelen kell megcsinálnia. Mert azt szeretné, ha az élete megváltozna AZONNAL. Ezért azt gondolom, hogy én egyedül kevés vagyok. Isten segítsége is kell hozzá. 
Úgyhogy idén az is a CÉL, hogy még jobban Istenre hagyatkozzak, rá bízzam az életemet, mert tudom, hogy  Istennek van egy csodálatos terve az életemmel!
Így vágok neki az életnek!