Túrógombóc

Nagyon szeretjük. Meglepetésemre még kicsi fiam is, akiről alapvetően nem lehet tudni, hogy mikor mit mivel eszik és minek melyik részét nem eszi meg. Csak egy példa. Szereti a mogyorót és a csokit is, de a mogyorós csokit nem szereti :(
Szereti a túrót - ilyen formában -, és szereti a csokit is, de a Túró Rudit már nem eszi meg.
Persze, nem volt ez mindig így. Sokáig nem szerette, aztán egyszer csak (rejtély, hogy mitől változott meg a hozzáállása) nagyon szerette.
Nálam ez nagy kedvenc. Mindig is az volt. Emlékszem, még a szorgalmatosi általános iskolában dolgoztam (akkor még nem így nézett ki, nem volt szerencsém ebben az új épületben dolgozni). De sokszor volt ez a finomság! Még gombócevő verseny is volt :)
Nem nyertem, de sokat meg bírtam enni belőle :) Ma már ez nincs így. Nagyon ritkán eszem gombócot.

Az úgy volt, hogy tegnap a kisfiam megkért engem, hogy készítsek túrógombócot. Elő is készítettem, össze is állítottam, de csak este volt már időm kifőzni. Mondtam neki, hogy holnapra lesz, vihetnek majd az iskolába. Ők nyugodtan el is mentek aludni, még pedig este 9-kor nekiálltam túrógombócot főzni. De tudjátok... ilyen rosszul még nem sikerült. Szétestek a gombócok, egy darabot sem tudtam megmenteni. Mérgelődtem egy kicsit, aztán feladtam. Biztos más háziasszonynak is volt már olyan, hogy nem sikerült egy étel. Még azoknak a fantasztikus gasztrobloggereknek, akik fantasztikus dolgokat készítenek és nagyon látványosan. :) Legalábbis remélem...

Reggel a kisfiam első kérdése az volt, hogy "Van túrógombóc?" Be kellett vallanom, hogy anya elügyetlenkedte, de megígértem neki, hogy ma elmegyek a boltba, veszek újra túrót, és megcsinálom. És megcsináltam!
Csak azért is!!!!!

Elkészítés:

Fél kg túró, 1-2 tojás (én 2 tettem bele), 9 evőkanál búzadara, só

Összegyúrtam, vizes kézzel kis gombócokat formáztam belőle. Én ezeket szeretem, nem a nagy, ormótlan golyóbisokat.
Állni hagyom pár órát a hűtőben.
Aztán sós vízben megfőzöm, és megforgatom olajon jól megpirított zsemlemorzsában.
Készítek hozzá tejfölös-porcukros "szószt", ahogy a kisfiam hívja. 
Jó, ha van egy kis íze.