Kell-e reggeli "rutin"?

Én magam nem szeretem ezt a kifejezést, de nem tudok rá jobbat. 

Többször vettem már magamon észre, hogy nehezebben megy a reggeli ébredés. Általában én kelek a családban leghamarabb, kivéve persze, ha Férj reggeles, mert akkor ő nyer a maga fél 5-ös idejével, bár megébredek vele. Próbálok visszaaludni, mert 1 óra mégiscsak 1 óra, de nem megy mindig simán. Szeretek korán kelni, mert szeretek egy kis időt egyedül tölteni. Átgondolni, átértékelni a napomat, meginni a reggeli teámat, olvasgatni. 
A Bibliára nem ilyenkor jut időm, mert Kata lánykámnak valamiféle hatodik érzéke van arra, hogy ébredésem után egy kis idővel, már csoszog is ki, és bújik az ölembe. Ez a mi 10 perces összebújásunk a világ egyik legjobb dolga, de azért örülnék annak, ha néha még aludna egy kicsit. 
Pedig tudom jól, hogy a reggeli Bibliaidő a legjobb idő arra, hogy az ember feltöltődjön, energiája legyen, de én azt is megértem, ha nem megy nektek. Nekem sem megy. Én egyébként délutáni és esti ember vagyok,  ilyenkor működöm a legjobban... Bár, meg kell mondjam, hogy az utóbbi időben elég hamar elfáradok, és magam is meglepődök magamon, hogy fél 10-kor mondjuk ágyba esek, de szó szerint. 
Nyilván, az ember ismeri saját magát. Tudja, hogy mikor aktív, tevékeny, mikor működik.
Majdnem minden ismerősöm azt szokta javasolni, hogy reggel kezdjük így a napot, és igazuk is van. 
De én viszont tudom, hogy nem mindenki számára elérhető ez, nem mindenki számára megvalósítható. És ez rendben van.
Ez tényleg csak egy javaslat. És ez jó így.
Én persze szeretném megvalósítani ezt, hogy reggel olvasok Bibliát, igét, dolgozom is ezen, csak lassan haladok. Lehetséges, hogy mégis Férjjel kell ébrednem, vagy utána kicsit...

Én 6-kor kelek, bár 6.10-re van az ébresztőm beállítva, de csak azért, hogy nehogy elaludjak. De nem szoktam. Mivel az a típus vagyok, aki soha sehonnan nem szeret elkésni, szerintem álmomban is azon stresszelek, hogy mikor hova kell menni és el nem késni tilos!
Valószínűleg más lenne a helyzet, ha a gyerekeim itthon tanulnának, akkor lazább lennék, és ez az egyik dolog, hogy milyen jó lenne, ha mondjuk 9-kor kezdődnek az oktatás, és nem kellene korán kelteni őket, nem lennének mindig fáradtak (pedig mi időben lefekszünk, de túl sok inger és esemény éri őket, valószínűleg azért fáradtak.
És én onnantól kezdve szigorúan betartom, és betartatom a szabályokat. 

Sok anyuka panaszkodott már nekem, hogy mindig rohanva érnek mindenhova, mindig elkésnek, mert ...
Hát, én ebben elég kemény vagyok. Van egy rendszerünk, egy sorrendünk, amit be kell tartani, és ha kell elmondom ötször-tízszer. És hiába mondják, hogy tudják, azt szoktam mondani nekik: "Nem tudjátok, mert akkor nem kellene mondani." Eddig a fürdőbe rajzoltam fel nekik a feladatok sorrendjét, most gyártottam sorrendes ábrákat, hátha...
És azt kell mondjam, hogy úgy tűnik, működik. 
Persze ez úgy van ám, hogy önmagammal szemben is elvárom, hogy időben odaérjünk valahová.

Emlékeztek a Tíz szűz példázatára?

Ott is arról van szó, hogy várták, időben ott voltak, de aztán elaludtak. Lekésték a vőlegény érkezését. Pedig még világítottak is. Szóval fontos az éberség, fontos odafigyelni a dolgainkra, a mi magunk érdekében.

Szóval, korán ébredek, szeretem a csendet. Szeretem nézni a gyerekeimet, ahogy alszanak.
Szeretem a reggel hangulatát. Van, hogy állok az ajtóban, és nézem a madarakat, akik a fán ugrándoznak, a kutyánkat, ahogy fekszik a bejárat előtt, hallgatom a tyúkok kotkodácsolását. Minden reggel kimegyek, és belélegzem a friss levegőt, mindegy, hogy esik, hideg van, vagy meleg. Teszek a tűzre, hogy a gyerekek melegre keljenek.
És aztán elindul a nap.
Néha döcögősre sikerül, néha könnyen megy. 
De ha több gyerek van, tény, hogy mindenkinek más a hangulata, van, aki könnyebben kel, van aki nehezebben. Van, aki túl akar lenni a kötelező feladatokon és körökön, mert rájött, hogy ha megcsinálja, több ideje jut játszani indulásig. Van, aki elhúzza indulásig a feladatokat...
Énszerintem az anyaság olyan, mint az évszakok. Mindig változik. Rugalmasan kell bizonyos szinten és szintig kezelni őket, de nem mindig könnyű.

 És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem.(II. Korinthus 12,9)

Írtam már erről korában, de ezt újra meg akartam osztani veletek. Ha nem tudsz felébredni a családod előtt, azt sem érezd tragédiának! Úgyis találsz rá időt, ha akarsz rá találni! Ha megszakítják, akkor nem olyan jó.
Jézus is szereti a velünk töltött időt, bármikor, bármelyik nap, bármelyik percében. Szerintem ő nem áll ott, és nézi az órát, méri az időt, ezt csak mi tesszük. 
Szerintem az az igazán fontos, ha kapcsolatban maradunk Jézussal!