A kedvenc levesem. Ez már évtizedek óta így van. Amikor anyukám
főzte, akkor is nagyon szerette, amióta én főzöm, még jobban szeretem :)
- Bocsi, anya! De anyukám is nagyon szereti, ahogy én főzöm. Így,
amikor megyünk egymáshoz, akkor mindig készítünk egymásnak.
Most itt van az anyukám :)
És tudom, hogy ez a leves nagyon egyszerű, de akkor is.
A zöldborsó a jó Isten egyik legnagyobb adománya és ajándéka nekünk!
Semmi
különleges nincs ebben a levesben. Csak zöldborsó, sárgarépa (jó sok),
zöldség (fehérrépa) + zöldje, paradicsom, paprika, fokhagyma!!!
(Kötelező bele!)
Én csak jól megpárolom a zöldségeket egy kis
olajon, sóval, és pirospaprikával. Aztán pedig felöntöm vízzel, és
teszek bele egy kis vegetát. És ennyi.
Az, hogy milyen tésztát teszünk bele, rajtunk múlik.
Viszont
szeretném felhívni a figyelmeteket a tányéromra! Nem az
ütött-kopottságára, mert ez már nagyon-nagyon régi tányér, és még
csodálom, hogy ennyire bírja is, hiszen mindig nekiütöm valaminek, vagy
valami mindig történik velük, de aki készítette: Simon Dóra, fazekas.
Nagyon szeretem az ő munkáit, és amikor csak tehetem, veszek tőle valamit.
Bár már régen találkoztunk, de előbb-utóbb...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése