Life in colors - Téli hangulat

Januári összefoglaló

Nem tudom, hogy éreztétek-e már úgy (gondolom, ti sohasem... :) ), hogy elfáradtatok. Hát én mostanában igen. Magam is meglepődök magamon, hogy mennyire... Lehet, hogy a korral jár, lehet, hogy egyszerűen csak túl sokat vállaltam, de mostanában fáradtabb vagyok az átlatnál.

A január amúgy is mindig egy amolyan fárasztó hónap. Most jobb volt abból a szempontból, hogy nem kellett olyan sok helyre menni, nem kellett túl sokat logisztikázni, bár így sem ment túl könnyen ez a hónap. Én nem vagyok az az anya, aki mindig mindent jól csinál, aki tökéletesen megszervezi a dolgait, és mindig kedve van főzni meg még szexi is... Hát nem. A szexi még hagyján, de hogy kedvem legyen főzni...? :) 

De tényleg. 

Imádom a munkámat. Tényleg szeretem csinálni, és élvezem is. Jó helyen vagyok, úgy érzem, és nagyon szeretem. Akik kicsit is ismernek, tudják, hogy a gyerekek mindig is fontos szerepet játszottak az életemben. Fontosak nekem. Egész életemben (kisebb-nagyobb eltéréssel), de iskolában dolgoztam. Az irodai munka sohasem ment nekem, egy helyben ülni és papírok előkészíteni, az nem nekem való. Még a gépelés része igen, mert azt nagyon szeretem, de egyébként számomra nem kreatív munka. Ezzel nem szólom le azokat, akik ezt végzik, felnézek rájuk.

Emlékszem, hogy egyszer, amikor még Szorgalmatoson dolgoztam (egy iskolában, ami Tiszavasvárihoz tartozott) arra akart rávenni az akkori igazgató, hogy végezzek el valamiféle pénzügyi és számviteli iskolát, mert arra lenne szüksége az iskolának. Én meg csak néztem  nagy, kerek szemekkel, hogy ÉN? AKI EGÉSZ ÉLETEMBEN GYÓGYMATEKOS VOLTAM, ÉS UTÁLOM? (Most kérek elnézést a matekot szerető olvasóimtól, de ez az igazság.) Persze nem vállaltam, mert nem akartam magamból hülyét csinálni. Az ember mégiscsak tudja, hogy mire képes, nem igaz? Mármint jobb esetben. :)

De nagyon szerettem a 8 évet Szorgin, és a 4 évet Nyíregyházán, a Jókaiban. Aztán szerettem az itthon töltött 12 évet, amit a gyerekeimre szánhattam, és sok jó dologban kipróbálhattam magam. Írhattam, szervezhettem, rajzolhattam, kitalálhattam, alkothattam... olyan igazán nekem való dolgokat végezhettem. És élveztem minden percét. 

De aztán úgy éreztem, hogy váltalnom kell. Kilépni az ÉLETBE. Micsoda szavak, nem igaz? Pedig ezt éreztem. Meg azt, hogy szükségem van komoly, felnőtt társaságra. Mert bár az Anyaság minden percét élveztem, be kell valljam, nagyon hiányoztak a mély és komoly beszélgetések. De legjobban a munka hiányzott. A rendszer.

Már meséltem arról, hogy milyen csodával határos módon lett munkám, amiért a mai napig is hálás vagyok. Istennek, és egy mostani kollégámnak (Zsófi magyar tanárának egyébként), aki beajánlott. Élvezem. 

Akik közületek is tanítanak, tudjátok, hogy csodálatos feladat, de közben nagyon nehéz. Kalandokkal teli, de közben pedig az agyadat nem érzed a nap végén, és arra kéred a családodat, hogy most kb. 1 óráig ne szóljanak hozzád, és semmilyen zajt ne adjanak ki. (Ezt a gyerekeim be szokták tartani, és hálás vagyok nekik ezért.) 

Most sok minden történt. Mármint januárilag. Hosszú hónap, de eseménydús volt. 

Dávidommal nagyon jól alakul a helyzet, sokat fejlődött, és nagyon ügyes. Eléggé ragaszkodik hozzám, szeret is, ahogy visszahallom, mondja is nekem... :). Ahhoz képest, hogy eddig semmit nem csinált, most pl. a matek dolgozatát egyedül 98%-osra írta egyedül. Ez régebben nem volt így. Szóval, vele csak néha, és keveset küzdök. A rosszabb napok nehezebbek. Ez a hét például azok közé tartozott, de biztos valami otthoni probléma van.

Ebben hiszek, de van amikor azért kell keresni. Én ezt csinálom mostanában újra, hogy minden napban keresek valami apró örömöt, és ez nekem jó. :) A Facebookos és az Instagramos oldalamon néhányat közzé is teszek. 

Viszont kaptunk egy új kisfiút, aki a szelíd tanítónéni sodrát is eléggé kihozza. Nevelőszülős gyerek, és nem tudja és nem is akarja a szabályokat betartani. Felbolydította az osztályt, és sok nehézséget, küzdelmet jelent nekünk. De dolgozunk rajta. Csiszolgatjuk, de nem egyszerű. Sajnálom, mert nem lenne buta gyerek, ám soha senki sem nevelte, dobálták ide-oda... Mindenesetre eléggé érdekes tanévnek nézünk elébe.  

Közben itthon sem unatkoztunk. Januárban hoztunk haza tetűt, volt Kata nagyon lázas, szereztünk egy kis szájgyulladást is. De emellett megkapták a félévi tájékoztatót, és nagyon büszke vagyok rájuk. Zsófinak sok munkája van benne, sokat tanulunk, küzdünk, néha elfáradunk, vitázunk, de kemnyen harcol. Nagyon büszke is vagyok rá a befektetett erő és munka miatt. Persze, sokszor elfárad és néha feladja, de ez teljesen érthető. 

Nimródnak nem annyira sok munkája van benne :), ám ő jó fejű, így néha úgy tűnik, hogy erőlködés nélkül, szimplán csak azért, mert figyel csak jó jegyeket hoz haza.

Katám pedig még szöveges értékelést kapott. Tudjátok mi a legrosszabb az egész új helyzetben? Hogy pont a gyereked osztályában vagy, és látod, ahogy néha szenved, ahogy néha nem csinálja a dolgokat, hogy lazán kezeli az egész helyzetet, és hogy úgy érzed, hogy néha nincs teljesen képben, és nem is igazán érdekli, hogy mi történik körülötte.  

Szóval, fáradt vagyok, de éppen ezért szeretem és várom a hétvégéket, ahol feltöltődhetünk. Szombatonként bibliai történetekt veszünk, amiket ITT megosztok, vagy legalábbis dolgozok rajta. A múlt héten például egyik hétvégén sikerült egyhuzamban 8 órát aludnom, ami nagy szám nálam. Nincs nagy alvásigényem, de ez jelezte számomra, hogy fáradt voltam. :)

Szívesen veszem, ha meséltek arról, hogy nektek milyen volt a januárotok. Mondjátok el! 

Bosszú, a sorozat

Még tavaly néztem meg ezt a sorozatot, és azt kell mondjam, hogy eléggé tetszett. Vagyis jónak indult, de voltak benne furcsaságok. Néhányszor belekezdtem, aztán abbahagytam, végül úgy döntöttem, hogy rászánom az időt. Alapvetően nem bántam meg, de a vége ennek sem tetszett, szerintem az utolsó évad erőltetettre sikeredett. És persze nem igazán voltam oda a főszereplő pasiért sem. Alacsony is volt, meg nem annyira vonzó. De ízlések és pofonok. Viszont a gonoszok nagyon jók voltak. Jobbak, mint a jó szereplők. Néha már ezért is érdemes nézni egy-egy sorozatot. Nem nekik szurkolsz, de nagyon jó színészek! 

Fiatalként olvastam a Monte Cristo grófját, és persze hogy szurkoltam Edmond Dantes-nak, hogy megszabaduljon és a gonoszok megkapják a méltó jussukat. Kicsit olyan volt, de azért mégse...

Történet:

Emily Thorne sok év után visszatér abba a tengerparti nyaralóba, ahol kislányként egy felejthetetlen nyarat töltött apjával, David Clarke-kal, akit a szeme láttára tartóztattak le igaztalan vádakkal. Emily egyetlen barátnője, Ashley segítségével hamar ismeretségbe lép a gazdagok és sikeresek osztályának helyi hatalmasságával, a csak Viktória királynőként emlegetett Victoria Graysonnal. Emily felhőtlen szórakozásra vágyó, gondtalan ifjú hölgynek tűnik, de valójában minden lépése egy tervszerűen felépített bosszúhadjáratba illeszkedik, amelyet egymaga visz végbe kíméletlen következetességgel.

Amikor két pasi közül kell választani. Az egyiket szereted, de a másikhoz mész feleségül csak a bosszú kedvéért. Érdekes.!

A cselszövők

Azt kell mondjam, hogy Aiden Matist tartottam ebben a sorozatban a legjobb pasinak, és szerintem ő illett a legjobban Emilyhez. Kár, hogy a sorozatban a megszokotthoz ragaszkodnak.

Buborékpukkasztó nap

 

Reggeli ajándék

 Reggel, iskolába indulás előtt a gyerekek kiabáltak nekem:

- Anya, gyere gyorsan! Nézd! Apa ajándékot hagyott nekünk!

Mi így szeretjük egymást! :)

Túrós tészta

Régebben nagyon szerettem a túrós tésztát. De az utóbbi időben, talán években alig ettem. Leginkább azért, mert kerülöm a tejtermékes ételeket, de azt sem mondom, hogy nem eszek ilyet. Néha szívesen megeszem. Nem is igazán a szalonna miatt hiányzik, mert azt akkor sem ettem vele, amikor még húst ettem. Ám valamiféle ok miatt sohasem készítettem ezt az ételt. A gyerekeim annyira nem túró rajongók. Maximum palacsintában eszik meg (kivéve Kisfiamat, aki csak túrógombóc formájában), de ennyi. 

Ráadásul nem szoktam túl sokszor tejtermékeket fogyasztani. A túrót nagyon szeretem, de tejfölt nagyon ritkán eszek. Most viszont kedvet kaptam hozzá. Készítettem magamnak egy kisebb adagot. Szalonna helyett sült hagyma került rá. Finom volt, és kicsit nosztalgikus hangulatot ébresztett.

Life in colors - Tojásszín

Blacklist - A feketelista

Ismertek már, tudjátok, hogyha van egy kis időm, ami mostanában nincs, de ha van, akkor szívesen nzek sorozatokat. Ezt leginkább főzés és vasalás közben szoktam. De mivel mostanában hajnalban vasalok, mert csak akkor van rá időm, mikor Férj elmegy (fél 5-kor kel és 5-kor indul dolgozni), én pedig negyed-fél 6 környékén szoktam nekiállni vasalni. Ilyenkor persze nem kapcsolom be, mert szeretem a reggeli csend hangulatát, bár Ray cica annyira felépült az utóbbi időben, és annyira pörög, hogy csak na! Igazán vicces helyzetekbe tud keveredni.

De azért van egy örök, és megunhatatlan kedvenc sorozatom. Megunhatatlan számomra. 

Most nagyon várom a következő évadot, a folytatást. Szerintem az egyik legjobb sorozat, ami krimi-nyomozós-akciózós-FBI-os. Minden alkalommal, amikor újranézem új dolgokat veszek benne észre, és jövök arra rá, hogy mennyire jó színészcsapat játszik benne. 

És most hamarosan (pénteken) jön a folytatás... Már nagyon várom!

Donald Resslet (Diego Klattenhoff) az új pasi a 20-as listámon. Nagyon bejön nekem, pedig én a barna pasikat kedvelem (lásd Férj). De van azért kivétel. 💓

 Nem tudom igazán megfogalmazni, hogy mi az oka annak, hogy így magával ragadott. Valószínűleg, mert jól meg van írva, (az 1. évad nagyon jó), és bár a női főszereplő karaktere sokszor idegesítő (mármint a filmbeli kínlódásai, vívódásai), Megan Boon nagyon jó benne. Szerintem. 

De az örök kedvencem James Spader, akinek még az eredeti hangja is nagyon kellemes.

Nem széplelkű és nem romantikus, de nagyon jó. 

Cukkinipörkölt tésztával

 Ma (is) nagyon elfáradtam. Jó dolog tanítani, mindig is szerettem. A nehézségeivel együtt mondom ezt, mert sokkal több benne az élmény és a szépség. Bár van, amikor nagyon bezavar egy-két gyerek a helyzetbe. De mindent egybevetve szeretem, és szívesen is csinálom. 

Egy-két dologra nem érek rá, mint például a háztartás, de ahogy mondani szoktuk, a kicsire nem adunk, majd csak lesz valamikor valami belőle. Hiszen arra sincs időm mostanában, hogy süssek, pedig azt nagyon szeretem csinálni. És mostanában mindig éhes vagyok. És van, hogy nagyon-nagyon éhes vagyok, és ilyenkor persze, hogy valami gyorsat szeretnék készíteni, és amit nagyon szeretek.

Most kicsit drága a cukkini, de néha lehet leértékelve kapni, olyankor többet veszek. Legtöbbszor rántott formában végzi, de most ehhez volt kedvem.  

 Szép napot nektek!

Filmajánló - Eszement szerelem

A múlt hétvégénk furcsán alakult. Nem igazán mozdultunk ki itthonról, és bár folyamatosan ment a mosógép és mindenféle háztartási eszköz, mégis úgy gondoltam, hogy belefér egy kis romantikus film. Igen, újra ilyeneket nézek, mert amikor majdnem egész nap vasalok (amit bár szeretek) elfárad a lábam. Ezért a kisfiam szobájában (a kedvenc kuckózós helyem), amíg ő a lábamnál beszélgetett az osztálytársaival, én megint rátaláltam egy filmre, amit úgy éreztem, hogy már láttam, de igazán jót szórakoztam.

Nagyon vicces volt, bár néha elgondolkoztatott azon, hogy tényleg így működnek az emberek... Ez az a film, amiben túl sok pszi-vel kezdődő ember van. :) És Chris Messina olyan vicces volt (tudjátok, a Julie and Juliaban játszott), de itt kicsit több szerepe volt. 

Nem hiszek az ilyen hirtelen-érzéses szerelemben, abban hiszek, hogy minimum 1 év kell arra, hogy megismerjük egymást (a 4 évszak mindenképpen), de azért néha lehet az ember romantikára nyitott, és arra gondolsz, hogy vajon tényleg működnek így házasságok? 

Nekem az a mániám, hogy egy idő után, amikor összejövünk házaspárokkal, barátok leszünk, :) vagy csak beszélgetni kezdünk, megkérek mindenkit, hogy mesélje el, hogyan találkoztak. Hatalmas és vicces történetek kerekednek ki egy-egy történetből, amelyekből romantikus regényeket lehetne írni. 

Szeretem a romantikus történeteket, és nem is akarok ezen változtatni. 

Mindenesetre ez a film megerősített abban, hogy nem jó a megszokásokban élni. Én magam eléggé ilyen típusú ember vagyok. Nehezen viselem az új dolgokat, a változásokat, és erősen bestresszelek helyzetektől. Nem tudok laza lenni, és nem tudom úgy kezelni, ahogy a történetben Abby tette, pedig annyira szeretnék Abby lenni. Laza lenni. Ez egy eléggé nagy vágyam. Érdemes érte dolgozni. Azt hiszem. Mármint a spontaneitáson. 

Nektek hogy megy?

#8. A hóemberek világnapja

Kicsit izgultam, hogy nem lesz rá lehetőség, de végre lett hó! Mindenki, leginkább a gyerekek örömére!

És tudtátok, hogy ma van a hóemberek világnapja? Nos, én nagyon örültem neki. Még ha a tél hideg is, akkor is örülünk neki! Hóember építésre fel!

Life in colors - Végre! Téli napok

#7. Fodor Ákos - örök kedvenc

Szeretem Fodor Ákost, és ahogy, amiket ír. Ezt a rajzot egy régi Házaspáros Napra készítettem, mert megihletett. Aztán később rájöttem, hogy két kismadár még hiányzik a rajzról... :) Mert mégiscsak Madaras család vagyunk, vagy mi... :)

 

Mákos és Meggyes Kalács

Amikor - bár szereted a mákosat -, de úgy ennél valamilyen másfajtát is. És meggyeset sütsz, pedig a meggyet alapvetően nem szereted, de süteményben igen. :) Mert nálunk a kalács mindig jó ötlet! 

Borsófőzelék rántott szójával

Az étel, amit mindig meg tudok megenni. Persze a krumplis tészta mellett. Mert hogy ez a fő, de a borsófőzelék az pedig a kedvenc főzelékem. És nagyon szeretem. És mivel (ja és persze éssel nem kezdünk mondatot) a gyerekek is szeretik, sűrűn elkészül. Mert gyorsan megvan, és mert egyébként is... :)
 

Szerelmes SMS

 Nos, az a nagy helyzet, hogy az utóbbi időben (ez kb. október 1-től eredeztethető, azaz, amióta dolgozok :) ) nem igazán jutott időm olyan dolgokra, mint az olvasás :( és a filmnézés :(. Mármint persze, főzés közben néztek sorozatokat, de volt, hogy 1 rész 2-3 napig tartott. Az "itthonlevésnek" egy hátránya ez, hogy nincs olyan dolgokra idő, mint amire szeretnéd. És ugye az írást már nem számolom ide. De hogy olvasni se...! Pedig itt sorakoznak az elolvasásra várt könyvek, ám meg kell mondjam, szegények tényleg várnak. 

ÉN persze a munkát nagyon élvezem, és szeretem is csinálni. Ráadásul most  lehetőségem nyílt délutáni napközire, (még ha helyettesítek, akkor is) amit mindig is szerettem. Élvezem az egészet, és bár az első alkalommal igazán elfáradtam, hiszen nem voltam napköziben már több, mint 15 éve... Az nagyon sok... Nem összekeverendő a napközis táborokkal, amiket szoktam szervezni. :)

Na, most hétvégén viszont volt időm. Szombat délután, amikor lement a nap csendes pihenőt és foglakozást tartottunk. Én nem vagyok olyan szülő, aki úgy gondolja, hogy le kell foglalnia a gyereke minden percét, és ki kell neki találni különböző elfoglaltságokat, mert csak attól leszek jó anya. Az ilyen gyerekek egy idő után unatkozni fognak, és mindenben a szüleiktől várják a megoldást. (Ismerek ilyen már felnőtt gyerekeket.) Szóval leültünk, és igen, kütyüztünk. Én a kisfiam szobájába kéredzkedtem be, és együtt voltunk kicsit. Ő egyébként is anyásabb az átlagnál (hiszen fiú). Míg ő valami játékott játszott a tableten, amit próbált már többször elmagyarázni, de valamiféle logikai játék... :) és ez nekem nem erősségem, én gondoltam hozom a formámat, és romantikus filmet keresek. 

Még régebben zserbó FB-oldalán találtam rá erre a filmajánlóra, és gondoltam, megnézem. Az utóbbi időben igen rosszul aludtam, ami azt jelenti, hogy sokáig fent vagyok, forgolódom és nem tudok hajnalig elaludni. Ez nem jó, de mostanában ez van. Ilyenkor a YouTubeon szoktam bugyuta, huszadrendű, semmitmondó filmeket keresni. Általában romantikusat, mert az jót tesz a lelkemnek, és mert a gondolkodóstól még jobban nem tudok aludni. Na szóval, láttam megosztva a képet,

arra gondoltam, hogy veszíteni nem veszíthetek, így rákerestem. A Film címe: SZERELMES SMS. 

És azt kell mondjam, nagyon cuki volt. Még ha valószínűletlen is, meg olyan dolgok vannak benne, amiben nem igazán hiszek (pl. beszélni a halottakhoz, halottakkal), de ennek ellenére cuki és romantikus volt. Persze, happy anddel a végén, de akkor is. Hát nem erre vágyik mindenki?

Life in colors - Piros-fehér romantikus

Valljuk be őszintén, hát nem erre a hangulatra és időre vágyunk mindannyian? Hát persze, hogy de! Hóesésre, hogy végre lássák a gyerekeink, milyen is az. Pont azon gondolkoztam, hogy Kata lányom még szinte nem is élvezte a hó igaziságát. Remélem, hogy egyszer találkozik vele. :) Én szeretném, ha minél hamarabb. A fázást is vállalom! :)

#5. Madártej, mint ajándék

 Nem igazán egészséges. Tudjátok, tej-tojás-cukor kombináció együtt nem tesz túl jót az emberi szervezetnek. És bár régen az egyik kedvencem volt, most már ritkán eszek. Csak amikor az anyósom készít nekünk. Pár évvel ezelőtt ezt kértem a születésnapomra, de mire észbekaptam a lányaim megették, mert ők szeretik. :) 

Aztán úgy alakult a dolog, hogy az egyik családi beszélgetésünk során a bátyám mondta, hogy már ezer éve nem evett madártejet, mert a felesége a 30 év alatt sosem készített. Ahogy mákosat sem. (Itt most nem minősíteném az  ex-sógornőmet, mert nagyon csúnyákat tudnék írni róla, és ezt nem szeretném.) De én azt találtam ki, hogy ez lesz a karácsonyi ajándéka. Úgyhogy megkértem az anyósomat, aki nagyon rendes egyébként e tekintetben, és elkészítette. 

Hát, látnotok kellett volna a bátyám boldog arcát, és ahogy ette...Olyan édes volt. És közben meg sajnáltam, hogy miért is alakult az élete úgy, ahogy, de annak meg örültem, hogy tudtam neki meglepetéssel szolgálni. 

#4. Ray cica

 A sok étel után (amiben persze még lesz részünk, hiszen enni szeretek ☺) gondoltam beszámolok Ray cicáról is. Lesz néhány kép róla a terveim között, mert imádnivaló, éhes és cukipofa.

Nagy és nehéz küzdelmen vagyunk túl, és egy hősként viselkedett. Még mindig előttem van a fájdalmakkal teli tekintete és a "nemértemmitörténtvelem" kifejezése. De nagyon jó kézbe került, a Doktornők csodát tettek vele. Most azt mondom újra a régi formájában tündököl. Nagyon virgonc, már nem akadály felugrani az ablakba, szétszedni a virágokat az ablakban, cipőfűzővel játszani és lerántani a cipőket a polcról. Igazi kis kalandor.

Vágyik ki, mert nagyon tekinget kifelé, de sajnos nem mehet ki. Lassan ebbe is beletörődik, azt hiszem.

Még rajta van a védőfelszerelés, hiszen komoly műtéten esett át, és még gyógyulnia kell, de a szeretgetést nagyon szereti és főleg nagyon várja.

Rántott cukkini nagy mennyiségben

Egy olyan fárasztó nap után, mint a mai, az embernek jól esik azt enni, amit szeret.

Nekem ez a rántott cukkini, amit mindig, mindenkor mindenhol képes vagyok megenni. Néha egyedül is. Csak jövök-megyek, csipegetek, és már el is fogy. 

Nem eszek hozzá köretet, én nem szoktam, de persze a családomnak készül hozzá, mert a lányok úgy szeretik. Nimród sehogy. :() 

Idén sajnos a kertünkben nem nőtt meg semmi, nagyon rossz volt alapvetően a termés. De a barátnőm mindig elhalmozott, így volt mit ennem. Nem kicsit örültem. Igazából a rántott cukkini és a krumplis tészta az, amit mindig meg tudnék enni. 

 Mostanában azt a célt tűztem ki magam elé, hogy minden napban keresek valami apró örömöt. És találok is. 

Nagyon élvezem az iskolát és azt, hogy gyerekek között vagyok. Szeretem ezt csinálni, és hatalmas élmény. Nem mindig könnyű (egyáltalán nem az), de mindig szerettem megismerni azokat a gyerekeket, akiket tantítok, akik között vagyok. Lelkileg gondozom is őket. Ha már van rá lehetőségem.  :)

De egy fáradtságos nap után egy habfürdős, kádas élmény és az egyik kedvenc ételed a legjobb párosítás. 

Nektek miis a kedvenc ételetek?

#2 Mogyoró

Emlékszem, hogy még kislány voltam, - ami nem most volt :) - Papókám vasárnaponként elment a piacra, és hozott nekem mogyorót. Már amikor lehetett szerezni akkoriban. Nagyon szerettem a nagypapámat, különleges kapcsolatunk volt. És bár abban az időben, amikor én voltam még gyerek (nagy sóhaj és visszarévedés a múltba - kép), nem lehetett ám ilyen mogyorót kapni. De igyekezett nekem szerezni. Mondtam neki: "- Papókám, olyan keményhéjű mogyorót szeretnék!" És ő ment, és amikor tudott szerezni, hozott. Már akkor szerettem, noha tényleg nem lehetett ám csak úgy kapni. Most meg...

De mindig tudott szerezni. Aztán elővette a kis kalapácsát, és a kisszékén megtörte nekem, hogy az Unokája örüljön. 

 

Azóta is van egyfajta rajongásom a mogyoró felé...

Pedig ültettünk mi is itthon a kertben, de a mi talajunk alkalmatlan erre. Sajnos a legtöbb mindenre alkalmatlan a föld... csak a szőlőt bírja, de az meg ugye nekünk nem kell akkora területben, mint amekkora van... :(
Azonban apukám valamit nagyon tud, mert ő jól működik a kertben (ha emlékeztek, írtam már arról, hogy nála aztán még a gazok is vigyázban állnak, már ha vannak :), és ott aztán minden megterem. Már tavaly is egy nagyobb adag mogyorót hoztam el, de most meg...

Nagyon szeretem a mogyorót. Nem titok, rendesen rájárok. Érdekes módon csak én, a gyerekek nem szeretik. Mogyorós csokiban sem! Mindig is tudtam, hogy furcsa gyerekeim vannak. 

Gyerekkoromban a Piros Mogyorós csoki volt a kedvencem. Akkor még nem voltam ennyire csokifüggő, mint most, de szerettem. Azóta nincs olyan finom csoki. Most, hogy már nincs, vagy eléggé aranyáron mérik sima csokival szoktam fogyasztani. A tudat, hogy mogyorós csokit eszek, az is jól esik. :) 

De persze magában is nagyon finom. Csak jövök-megyek, és fogy is. A mogyoró amúgy is egészséges.

Miért jó?

Fehérjékben és zsírokban gazdag, magas energiatartalmú, 100 g magbél 2900 kJ-t, 690 kalóriát, 15,6 g fehérjét, 63,5 g zsírt, 8,7 g szénhidrátot, 3,2 g rostot tartalmaz. Számottevő mennyiségű C, B1, B2 vitamin, és sok értékes ásványi anyag, például kalcium, vas, réz, kálium, magnézium található benne, tehát van alapja annak a hagyománynak, hogy a mogyoró (más csonthéjasokkal, például a mandulával, dióbéllel együtt) "agyat frissítő", a koncentrálóképességet fokozó, egészséges rágcsálnivaló. A szakemberek ajánlása szerint a hetente öt-hat alkalommal fogyasztott maroknyi dió, mogyoró és egyéb magvak segítségével a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát jelentősen csökkenthetjük. Termését az élelmiszeripar, a gyógyászat és kozmetikai ipar is felhasználja.

(Okos info a netről)

Life in colors - Tél

Boldog új évet kívánok! Még mindig várjuk a havat, és nem tudjuk, mikor lesz (ha egyáltalán lesz), de még akkor is tél van, és a télhez hozzátartozik a hó. Így addig, amíg nem lesz hó, addig itt pótolom. Mert nekem nosztalgikus érzéseim vannak. Nagyon szeretem a havat.

#1. Köménymagos Kifli

Egy új év kezdődik, és új kihívások. Mindenkinek. Köszönöm, hogy eddig is velem tartottatok, és ha még továbbra is fogtok, még jobban köszönöm, és hálás vagyok. 

Mindig mindenkivel mindenféle történik, és néha alig van időnk, csak kapkodjuk a fejünket. Elhatároztam, hogy ebben az évben próbálok a pozitív dolgokra koncentrálni. Remélem, hogy sikerülni fog. Igyekszem majd minden nap valami pozitívat megosztani, ami tetszett, ami megfogott, és arra hívlak benneteket, hogy Ti is tegyétek ezt. Vagy a blogotokon, vagy egy naptárban, de gyűjtsetek össze minden nap minimum 3 dolgot, aminek örültetek és hálát tudtok érte adni azon a napon. 

 

Arra gondoltam, hogy egy péksütivel kezdjük az újévet. Köménymagos kiflivel. Nagyon finom lett. 

+

Macskás napló

Esti séta egyedül, ami nagyon jó volt, még ha hideg is volt. 

Barátnősdizni a lányoknak, nekem meg az anyukával :)

Sámson történetének feldolgozása (a másik blogon lesz megtalálható)

 

2021

 BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK MINDENKINEK!