2022. január 16., vasárnap

Kihívások Babilonban - Dániel 1,1-7

 A Biblia könyveinek sorában Ezékiel után Dániel könyve következik. Csupán 12 fejezetől áll, mégis az érdekes törteéneteken kívül, lenyűgöző, évezredeken átívelő utazásra visz bennünket egészen az örökkévalóságig. 

Dániel története kb. 19 évvel Jeruzsálem és a gyönyörű templom végleges lerombolása előtt kezdődik. Barátaival együtt, mindnyájan tizenévesként, a Babilonba szállított foglyok első csoportjában voltak.

DÁNIEL 1,1-2,6 

Ezek a fiúk nem tudták, hogy mi vár rájuk, miközben hazájukat hátrahagyva sok száz kilométert gyalogoltak. Bizonyára ismerték Ézsaiás próféciáját, miszerint egy jövendőbeli király, Círusz majd hazaengedi a foglyokat, de azt nem tudták, hogy mikor. Isten csak újabb egy év elteltével adta az ígéretet Jeremiás próféta által, hogy 70 esztendő múlva hazatérhetnek.


 
Babilóniai Istar kapu, és egy babilóniai istenség

Szomorúságukat csak tetézte, hogy tudták, Isten templomának sok aranyedényét a babiloni pogány templomba hurcolták. Fogvatartóik kérkedve hencegtek, hogy Babilon istenei hatalmasabbak a héberek Istenénél.

Nabukodonozor király utasította az egyik tisztjét, hogy válasszon ki a héber ifjak közül néhány jó kiállású fiatalembert, akik jó tanulók voltak és fontos családból származtak. 

Vajon mi lehetett a terve velük? Keressük meg, és olvassuk el a Dániel 1,3-4. verseket!

Dániel és három barátja is a királyi nevelésre kiválasztottak csoportjába került. Először azonban babiloni neveket adtak nekik. Nabukodonozor azt remélte, hogy azok a pogány nevek segítenek majd a pogány babiloni istenek tiszteletére vezetni őket.

Miközben a fiatalembereket a király kormányzatának szolgálatára oktatták, a király asztaláról való ételeket és italokat kellett fogyasztaniuk. Dániel és barátai azonban tudták, hogy a király tápláléka egészségtelen volt, bort ivott, és az egésznek egy részét a pogány isteneknek ajánlotta fel áldozatként. HA megennék, az nem csak az egészségüknak ártana, hanem a babiloni bálványok elismerését is jelentené, és hűtlenséget Istennel szemben.

Mit gondolsz, hogyan tudtak helyesen cselekedni? Vajon mit tennék, ha hasonló helyzetben lennénk? Lenne bátorságunk nemet mondani a királynak?

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése