Zsófim 14

 A mai nap különleges nap az életemben. 

Ma 14 éve, hogy az én drága nagylányom megszületett. Imádtam minden percét, és a sok-sok kalandot vele. Tudom, hogy mindenkinek a saját gyermeke a különleges és ez jól is van így. Rendben van. Én is a saját gyerekeimért rajongok. 

Tegnap este, mikor már mindenki aludt, eszembe jutott az a hajnali fél 2, amikor ébresztettem Férjet, hogy azonnal mennünk kell a kórházba, mert elfolyt a magzatvíz, és innen nincs visszaút. Emlékszem, köd volt, és hideg, amikor beértünk a kórházba. Már nagyon éreztem, hogy ki akar jönni, bár amikor az ember lánya az első gyermekét várja, fogalma sincs, hogy mi történik vele és a testével, testében. Vittem a kis táskámat, és mentünk a szülészetre. Mondtuk, hogy szülni jöttünk. 

Ott aztán úgy néztek rám, mint aki zsibbadt kicsit. Volt a tekintetükben egyfajta "JAJ, anyuka, ne hisztizzen már itt!" - nézés, de én kitartóan éreztem, hogy valami lesz. "Apuka üljön le, a hölgyet megvizsgáljuk, felvesszük az adatait, és majd előkészítünk mindent!" - mondattal Férjet ki is küldték. ÉN folyamatosan hajtottam, hogy ez már durva fájás, és érzem, hogy ki fog jönni a gyerek, de csak legyintettek, és mondták, hogy ők jobban tudják. Aha. Nagykegyesen felfektettek egy ágyra, és 2 perc múlva azt mondták: "Hívjatok orvost, a gyerek feje már látszik!" - Férjnek pedig azt mondták: "2 perce van átöltözni apuka!"

Ugye, hogy nekünk volt igazunk!

Aztán már gyorsan ment minden. Fél óra alatt kint is volt az én édes kislányom. Kicsi volt, aszott, és olyan, mint aki azt sem tudja mi történik vele, de persze ez így is volt. Én pedig boldog voltam, mert egy csodálatos ajándékot kaptam elsőnek. 

Izgalmas évek vannak mögöttünk. Ma, ahogy néztem, arra gondoltam, hogy mennyire szeretem. Igen, tinédzser, és igen, olyan mint a macska, hogy csak akkor jön ki a szobájából, amikor éhes, és ha meg akarod simogatni, akkor fúj, de azért én élek minden lehetőséggel. Ma reggel odabújtam hozzá, és megöleltem. Mint a szülőszobán. ÉS elmondtam neki, hogy mennyire szeretem, és milyen hálás vagyok érte. Nem zavart, hogy morgott és tiltakozott közben. :)

Az már csak ráadás volt, hogy a mai napon volt az írásbeli felvételije is. Micsoda születésnapi ajándék! Ma nagyon elfáradtam az izgulásban, a szervezésben, a rohangálásban. Stresszeltem. Mert úgy szeretném (melyik anya nem?), hogy megtalálja a gyerek a jó utat, amelyen járni szeretne... Nagyon remélem...

JA, és a kinti cicánk is 14 éves lett! Szinte egyszerre érkezett Zsófival. Ő nagyon távolságtartó, nagyon antiszociális. Nem könnyen barátkozik. De nagyon okos. Sok egeret fog, és kapjuk ajándékba. Be a házba nem jött be soha. Talán most, hogy idősödik, néha bejön, körbenéz. Ennek persze Ray nagyon örül, ilyenkor nagyon lelkes. Zivánk nem annyira, mert egy idő után megunja és morgással hozza tudomására, hogy sok. 

Mi ilyennek szeretjük.