Van olyan, amikor már nyugiban szeretnél lenni, csendet magad körül? Nekem szokott ilyen lenni. És akkor azt mondom az én drága családomnak, hogy elmegyek sétálni. Mostanában ritkán van, de ezt a fáradtság hozza ki belőlem. Nem vagyok egy nyugis típus. Soha nem bírok egy helyben megülni, mindig megyek valahová, ha leülök néhány percre, mindig eszembe jut valami.
Amikor megláttam ezt a rajzot, úgy éreztem, hogy ebből valami nyugalom árad. És hogy meg kellene ezt tanulni nekem. Csak lazulni, és egy kis ideig nem gondolni semmire. Ha én így csinálnék, akkor nem makaron lenne mellettem, hanem csoki, és nem a magas sarkú cipőmet dobnál le, hanem egyszerűen a cipőmet, amiben ott figyel a talpbetétem, hogy bírjak menni. De kit érdekel, amikor lehet lazának lenni!
Úgyhogy ez most egy feladat lesz. Nekem. Küldetésre fel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése