Most ugyan már új hét kezdődött, és amúgy a szabadságom is, de elfelejtettem lezárni az Erzsébet tábort már csak a magam módján is.
A kollégáim néha furcsán néznek rám, amikor azt mondom, hogy szeretek táboroztatni. Nekem nem teher, szívesen voltam 2 hetet ott. Nem mondom, hogy nem fáradtam el, mert elfáradtam. Kalandos volt, élményekkel teli, néha lassú volt, máskor meg csak úgy elvoltunk. De a péntek az mindig az ugrálóvárról, a zsetongyűjtésről szól, amit a gyerekek beválthatnak, és ezt nagyon szeretik. Én szinte már hagyományosan ugrálóköteles állomás vagyok. A gyerekek szeretnek jönni, mert ügyesek, és én annak is adok zsetont, aki ott tanul meg ugrálni, vagy csak egyet ugrik. :)
Az ugrálóvárazás mellett készítenek lufiból különleges dolgokat. Én ezt a két virágot kaptam, és ez olyan aranyos.
Bárkit rábeszélek egy kis ugrálókötelezésre. Jöttek nagyok, kicsik, segítők. :) És bárki ugrálhat nálam, de ide fotót nyilván csak a saját gyerekeimről teszek fel. A többi az iskolám oldalán megtalálható.
Kata táborozó volt. Én dolgoztam. Zsófi eljött megcsinálni az 50 órás kötelező társadalmi munkáját. Zsófi a Kata osztályában volt végig a két hét alatt. Nimród pedig szintén ott volt velem. Ő már hivatalosan nem táborozhat, mert csak 6. osztályig lehet, de elvittem magammal segítőnek. Az elsősökhöz kellett. :) Nem volt mindig lelkes, de hősiesen helyt állt, és nagyon büszke vagyok rá.
Fantasztikus!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése