Könnyen eljuthatunk a saját életünkben oda, hogy elfelejtjük a barátainkat, rokonainkat, kevesebbet kommunikálunk velük, mint szoktunk. Én ezt észrevettem mostanában, és bár szeretnék rajta változtatni, nem mindig sikerül.
Én azért szeretem a Facebookot, amit persze sokan szidnak, de használják azért, mert azokkal az emberekkel, akikkel ritkán találkozom, régi ismerőseim, osztálytársaim, barátaim voltak, de már nem élünk egy településen, azért jó tudni róluk.
Sokszor szidják a szociális médiát, hogy felületesek a kapcsolatok, de én úgy gondolom, hogy csak akkor az, ha nem teszünk érte. Persze, hogy nem olyan közvetlen és mély a barátságom már a Debrecenben élő régi baráttal, vagy az Amerikában élő barátnőmmel, vagy Judit barátnőmmel, hiszen mindenki máshol él, mindenki éli a mindennapjait, és mi is. Mégis tudom, hogy a barátaim, és számíthatok rájuk.
Én azért szeretem a Facebookot, amit persze sokan szidnak, de használják azért, mert azokkal az emberekkel, akikkel ritkán találkozom, régi ismerőseim, osztálytársaim, barátaim voltak, de már nem élünk egy településen, azért jó tudni róluk.
Sokszor szidják a szociális médiát, hogy felületesek a kapcsolatok, de én úgy gondolom, hogy csak akkor az, ha nem teszünk érte. Persze, hogy nem olyan közvetlen és mély a barátságom már a Debrecenben élő régi baráttal, vagy az Amerikában élő barátnőmmel, vagy Judit barátnőmmel, hiszen mindenki máshol él, mindenki éli a mindennapjait, és mi is. Mégis tudom, hogy a barátaim, és számíthatok rájuk.
Ettől függetelnül tény, hogy a média rossz hatással van az emberekre. A napi hírek mindenkit kiürítenek, közömbössé tesznek. Egy mondattal vagy egy vállrándítással válaszolnak bizonyos helyzetekben az emberek. Mégis valahogy az az érzésem, hogy a hírekről meg tudni akar mindenki.
Persze, hogy engem is érdekelnek a sztárhírek és érdekel a politika is, de nem vagyok hajlandó érte pénzt adni.
Rászoktunk a szövegetes üzenetekre, és a Messengerre. (Én is jobban szeretek írni, mint pl. beszélni. Mármint beszélgetni szeretek, de telefonálni nem.)
Minden ellenére hiszek a kommunikációban és abban, hogy az életünk csak úgy működik jól, ha beszélünk róla. A beszélgetés rendkívül fontos, hiszen a szoros baráti kapcsolatok megtartása nélkül ez nem is működne.
A mai kihívás? Azt találtam ki, hogy vedd elő a telefonodat, és én az enyémet, és hívj fel 3 olyan barátot, családtagot, akivel már nem beszéltél mondjuk egy fél éve.
Érd el őket, és legalább 20 percet, vagy többet beszélgessetek. A Messenger hívás is remek lehetőség, az legalább ingyenese! Tudd meg, hogy mi van velük, hogy él, mi van a gyerekeivel, a munkájával, és beszélgessetek.
Ez lesz az egyik legnehezebb feladat számomra, mert tényleg nem szeretek telefonálni. De majd igyekszem megoldani.
Én most jelenleg nem bírok beszélni (beteg mindenki a családban), de ha meggyógyultam, ez lesz az első. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése