Biztosan észrevettétek már, hogy a Pozitív kihívásaim, amiket szeptemberre kitaláltam magamnak nem naponként osztom meg, noha az van odaírva, hogy ... nap. Eredetileg úgy volt, és így is terveztem, de mivel mindig rohanósak a napjaim (mily meglepő! :) ), és a feladatok átgondolásához is kell idő, oda jutottam, hogy bár napokra osztom le a feladatokat, de mégis inkább hetekre koncentráljunk.
Remélem, hogy gyalogoltok már. Én nagyon élvezem. Nem mondom, hogy mindig, mert az utóbbi időben kicsit sokfele kellett menni egyszerre, de azért igyekszem.
Továbbá remélem azt is, hogy összeszedettebbek lettetek. Nekem sokat jelent pl. hogy felírok mindent, mert így is sok mindent elfelejtettem.
De nézzük csak meg a mai feladatot, és napot! A mai pozitív kihívás: Keress egy új barátot!
Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, vagy kinek okoz ez gondot, de én könnyen barátkozom. Mindig is így volt. Ma sem okoz gondot nekem új ismeretségeket kötni. Valószínűleg ennek a közvetlen stílusom és a kissé extravertáltságom is az oka. :)
Gyerekkorom óta így volt ez.
Emlékszem, hogy nagymamáméknál voltam, és a szomszéd barátnőmmel szép köveket szedtünk össze az udvarról, és elhatároztuk, hogy eladjuk, hogy egy kis zsebpénzt szerezzünk. :) Ez a 80-as évek eleje. Kisiskolások voltunk, és gondoltuk, jó móka lesz. Már akkor is én voltam az, aki megszólítottam arra járó bácsikat és néniket, hogy ugyan, vegyenek tőlünk köveket. Persze, nem vettek, és mi meg nem értettük miért...
De ez nem esik nehezemre most sem. Nem eladni dolgokat, hanem megszólítani embereket.
Hátsó szándék nélkül.
Mivel én fiúk között nőttem fel, és csak fiúk vettek körül (két bátyám és két fiú unokatestvérem van) esélyem sem volt olyan dolgokra, ami lányos. Babáztam néha, de szívesebben másztam fára és fociztam kint az udvaron, így nem is csoda, ha látványosan fiús lány lettem. Mindenkivel mindig jóban voltam, és megtanultam a fiúk mellett nem hisztizni, nem műsorozni, hanem egyenesnek lenni.
Sohasem vetettem be női praktikákat, mert nem tudtam, hogyan kell. Most sem tudom.
Azt viszont tudom, hogy az őszinteség fontos dolog.
Nekem mindig is az volt.
Én mindig kimutattam és kimutatom az érzéseimet, és ez most is így van. Ahogy a Facebookos oldalamon is áll ez a Fodor Ákos idézet:
Amikor idekerültem Mórra, a régi főnököm azt mondta nekem, hogy "Á, ott nem fogadnak be minden jött-mentet!" Ez akkor engem megdöbbentett, és nem értettem, miért mondja. Aztán idekerültem, és láttam ám, hogy van abban igazság, amit mond, de ez nem miattam van. Legalábbis reméltem. :)
Be kell valljam őszintén, hogy Mór egy alapvetően zárt közösség. Sok a sváb (bocsánat, ha éppen sváb olvas engem), de ők kicsit maguknak valók. Nekem a dunántúli mentalitás is szokatlan volt, attól függetlenül, hogy mindenki nagyon kedves volt velem, de távolságtartó. Mi Szabolcsban mindenkinek örülünk, és ha még sohasem találkoztunk, akkor is úgy érezzük, hogy nagyon jóban tudunk lenne, egyetlen beszélgetés után.
Férjem is mindig mosolyog, mert ha vonatozunk, vagy nyaralunk, utazunk vagy elmegyünk valahová, én hamar összeismerkedek bárkivel és jókat beszélgetünk. Ő ellenben jól el van a maga csendességében.
Aztán egy idő múlva azt vettem észre, hogy sok barátom lett itt Móron. Férj szerint több ismerősöm van, mint neki, aki móri. De aztán megnyugtattam, hogy a többség, akikkel megismerkedtem és jóban lettem, szintén jött-ment, azaz betelepült, nem móri. Vicces, de higgyétek el, hogy a legtöbb alföldi. :)
A barátok fontosak. Az emberek annyira utálják egymást és kritikusak egymással. Én ezt nem értem. Nem értem, hogy valaki hogyan tud gonosz lenni a másikkal, vagy keresztbe tenni neki. Persze, tudom, az emberi természet...
De számomra az a cél, hogy ne így legyen.
Barátokra szükség van. A Barátok az élet fűszerei. Segítenek.
Bátorítanak, támogatnak, meghallgatnak, erősítenek, és ha kell elmondják neked, hogy éppen milyen butaságot csináltál aznap. Jelen vannak életed legfontosabb pillanataiban. Lelkizni lehet velük. Nevetni, poénkodni. Rendkívül értékes "eszközei" az életünknek. Egy jó barát tud támogatni, tudja, hogyan kell figyelni, megmosolyogtatni, felvidítani, és kihozni a legjobbat belőled. Szükség van erre!
De a mostani feladat nem lesz egyszerű!
Keress egy személyt, akit nem ismersz nagyon. Lehet munkatárs (Figyelem! Szigorúan barátságról beszélek! Ezért azt ajánlom, javaslom, hogy ugyanolyan nemű legyen! Sokszor volt már gond abból, hogy valaki a munkahelyén úgy gondolta, hogy x vagy y (a másik nemből) az ő lelki társa, de ez nincs így. Mármint házasoknál mondom. Sok gondot okoz az ilyen jellegű barátkozás.
Tudom jól. Amikor még nem volt Férj, akkor is könnyen barátkoztam. Fiúkkal és lányokkal is. A fiúk ezt sokszor félreértették, én meg nem értettem, csak utólag. A nyílt természet veszélye ez! :)
Emlékszem, hogy volt egy fiú egy gyülekezetben (akkor még Nyíregyházán éltem), akivel nem igazán barátkoztak a lányok bizonyos okok miatt. Kicsit tapadós volt, és nagyon akar maga mellé valakit. Én őt nem ismertem, csak beszélgetni kezdünk, aztán ő úgy érezte, hogy ebből több is lehet. Már a gyülekezet tagjai is csak mosolyogva annyit kérdeztek: "Ti barátkoztok?" - Igen, válaszoltam, mert tényleg barátkoztunk. Aztán értettem meg, hogy ők nem erre gondoltak. Én sem. :)
Csak nem értettem sohasem, mert nálam nem így működött, hogy ha egy fiú meg egy lány beszélget, akkor miért kell rögtön többet belelátni, mint ami. Nem igaz?
Ha egyedül vagy, az más, de ha HÁZAS VAGY!, az nem más.
Sok embernek van szüksége arra, hogy beszélgessenek velük, mert sok a magányos ember. Ez nekem kicsit küldetés is. :) Nincs abban semmi rossz, ha beszélget az ember másokkal, ha ismeri a határokat. De oda kell figyelni!
Én ismerkedtem már meg jó fej emberekkel edzőteremben, munkahelyen, az iskolában, amikor vártam a gyerekeimet, buszra várva... érdemes beszélgetni emberekkel. Észrevenni és megtörni a jeget. Van, aki erre vár!
Csak beszélgetni velük a napjukról, meghallgatni őket, megdicsérni a ruhájukat, bármiről.
Ez jót tesz mindenkinek.
És máris úgy érezhetjük, hogy tettünk valami jót!
És ez lesz a következménye. Én már csak tudom! 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése