2019. november 22., péntek

200 első randi - egy magyar sorozat

Enyhe (és most tényleg úgy fogalmaztam, hogy érezhető legyen benne a pikírt megjegyzésem) fóbiáim vannak a magyar filmektől. Nem szeretem őket, soha nem is szerettem. A régiek hagyján, de az újakkal mindig az az érzésem, mintha mindenki művész filmet szeretne készíteni, és keresi a mély, filozófikus eszmefuttatásokat, hogy minél hamarabb Oscar-díjas legyen, mert az a tuti befutó.
Épp nem olyan régen beszélgettünk Férjjel arról, hogy hol vannak azok a jó, régi Bujtor István-filmek, amik nem voltak mély mondanivalóval megáldva, volt benne magyaros akció jelenet, pofozkodás, humor, de azért izgalom is. Nem igazán találni ma ilyesmit.
A legutolsó magyar film, amit megnéztem, és zsigerből kiborultam tőle, az a Lajkó cigány az űrben című film. Nálunk Férj bírja ezeket, meg is szokta nézni, ő szereti a magyar filmeket, és én persze hősként el is kezdtem vele nézni, de ha őszinte akarok lenni, a legvégéig nem bírtam. Ahogy nem bírom a Legényanyát vagy a Indul a bakterházat sem, noha tudom, hogy klasszikusnak számít a maga nemében. Nem néztem meg a kötelező olvasmányok feldolgozásait sem, kivéve az Egri csillagokat és a Kőszívű ember fiait, meg a Szent Péter esernyőjét, mert azt amikor még iskolában dolgoztam, megnéztük a gyerekekkel, ha már elolvasni nem olvasták el. :(
Persze azért van néhány kedvenc magyar filmem. Pl. a Magyar Vándor tetszik (egy darabig) és az Üvegtigris is, még akkor is, ha elég trágárul beszélnek benne, de ettől eltekintve nagyon jó.

Nos, ezen felbuzdulva nem nézek magyar sorozatokat sem. Úgy gondoltam rájuk, mint ami halálra idegesítenének, meg nincs nekem időm arra, hogy a tévé előtt üljek.
Aztán rájöttem, hogy minden sorozat ugyanarra épül. Szereplők, konfilktusok, érzelmek, szerelem, intrika, csábítás, és jobb esetben happy and, amit ugye szeretünk, nem igaz? Mármint a happy andet, nem az intrikát. :) Mivel tévét sem nézek, - EZ TUDATOS ELHATÁROZÁS, DE MÁR HÍRADÓT SEM, MERT NEM ÉRDEKEL! - viszont a jó filmeket és sorozatokat meg szeretem (tudjátok, hiszen erről szoktam írni), mégis úgy alakut, hogy valami filmbe belenéztem, és volt egy reklám, ami a 22 ELSŐ RANDI című magyar sorozatot hirdette. És valami olyasmit vágtak be, ami nagyon vicces volt.

Na, gondoltam, kíváncsiságból belenézek.
Mondhatom azt ugye, hogy NAGYON MEGSZERETTEM. Gyerekek, én annyit röhögök! Nagyon vicces. Ugyanakkor kellően humoros és mély gondolatokat is tartalmaz. A zenéje pedig nagyon jó. Már említettem, hogy nem vagyok egy nagy, MAI zeneileg művelt valaki, nem ismerem a zenéket, így rákerestem a főcímdalára, aztán rájöttem, hogy ez HONEYBEAST, amit még kedvelek is. :)
 A zene is jó, meg a történet is.
Eltalálták.
A szereposztás is nagyszerű. Most az egy dolog, hogy csajozós, meg pasizós az egész, de egyébként jól megírva és értékeket tálalva, szerintem sok elgondolkoztató dolog van benne. Kicsit olyan fílingem volt, mint amikor a Szex és New Yorkot néztem (amit nem sokáig bírtam - köszönhetően a női főszereplőnek, akit nem bírok, bocsi!), de ez jobb.
Itt egy olyan nőről van szó, aki önértékelési zavarokkal küzd, aki nem plázacica és akinek az értelem, és az őszinteség, no meg az érzelem fontos. Ja, és erősen csokifüggő!
Mennyire együtt érzek vele!
Csokifüggőként tudom, hogy milyen fontos, hogy az ember boldogságot vigyen az életében. Szingliként hasonlókat éreztem át, bár nem lettem volna hajlandó csak azért randizni, hogy legyen valakim, mert az anyámmal fogadtunk. Az anyukám nem is fogadott volna velemi ilyesmiben, de akkor is élvezem, ami ebben a sorozatban történik. Még akkor is, ha magyar. :)
Nem is hittem volna.
A történet központjában Luca áll, az okos, de túlsúlyos lány, aki őrülten szerelmes a kollégájába, de aki nem veszi észre, mert a csajokkal van elfoglalva. És ugye ott a másik kolléga, aki érkezik a munkahelyére, és aki jó barát, de aztán... És tudjátok, a csavarok, meg az események... jól meg van írva egyébként :)
Mindig örülök, ha fiatalok kapnak szerepet, és színészek. Az az igazság, hogy szeretjük a régi, nagy öregeket emlegetni, akiken mi nőttünk fel. Valakivel beszélgettem, és ő mondta, hogy a mai fiatal színészek semmit sem érnek, bezzeg a régi nagyok. Persze 60 múlt, és azon nőtt fel.
Nem tudom, hogy ki hogy van ezzel, de én szeretem az esélyeket megadni, szeretem látni, hogy ki mit tud. Éppen ezért várom nagyon, és leszek kíváncsi a Valan - Az angyalok földje című magyar filmre!!! (Látjátok csak!) Krisztik Csabát, a film főszereplőjét láttam színházban, és nagyon jó volt. Ezért fogom, miatta megnézni ezt a filmet is, amiről majd remélem tudok mesélni.

Nos, visszatérve a sorozatra, ebben is vannak ám régi motorosok, akiket nagyon bírok.
 Pápai Erika és Sajgál Erika - nagyon bírom őket, főleg a második Erikát. Annyit nevetek rajtuk, hogy csak na!
És persze a férfiakon is. Szerednyei Béla és Trokán Péter... 
Hát, gyerekek...

Jó lett, tényleg. Én mindig várom a folytatást, hogy mi történik. Még ilyet, nem igaz? Pedig de!
Persze, van benne minden, és mindenki, aki kell. Meleg, (bal alsó szélen - de egyébként ő egy hetero férfi, aki elvállalt egy meleg szerepet!), izomfiú (szőke fent), és persze sok-sok érzelem van benne. És humor. A humor miatt nézem, mert az nagyon jót tesz a léleknek.

A film főszereplője Gáspár Kata, aki egyébként Gáspár Sándor és Bánsági Ildikó lánya. (Egyébként nagyon hasonlít az anyjára.) Az ember úgy van ezzel, hogy színész szülők, meg minden, de miért is ne adnánk meg az esélyt, ugye? 
A meleget játszó Járai Mátéról például senki sem tudta, hogy Törőcsik Mari unokája, mert úgy gondolta, hogy ez csak hátrányt jelentene neki.

Nos, a lényeg: A film aranyos. Hasonlítják Bridget Joneshoz, amit töredelmesen bevallok, hogy nekem nem tetszett, még úgy sem, hogy Colin Firth volt benne Mr. Darcy (mert ki is lehetett volna), de én azt gondolom, hogy ez a sorozat segít az önbizalom hiányos embereknek. Meg a duciknak, meg a melegeknek, (nem mintha egyetértenék a homoszexualitással),  meg úgy általában mindenkinek.
Tudjátok, nem olyan régen meséltem valakinek, hogy amikor még lány voltam, akkor egy tényleg jó adottságokkal rendelkező lány voltam. De tényleg. 50 kg és az ideális 90-60-90-es méret, na jó, a magasságom nem volt meg hozzá. :) Ám végig, amíg menő lehettem volna, örökös fóbiáim és félelmeim voltak. 
Most hogy már nem vagyok 50 kg, és nem ideálisak a méreteim, és itt-ott több van rajtam, és nincs őzike lábam és hasonlók, sokkal, de sokkal jobban érzem magam a bőrömben. Higgyétek el, ha az ember megtanulja elfogadni önmagát, és megérti, hogy ISTEN úgy szereti, ahogy van, és még ráadásnak KAPOTT EGY SZUPERJÓ FEJ ÉS EMBER FÉRJET IS, akkor nincs miről beszélni. 
Mindenesetre én ajánlom ezt a sorozatot!  

UI.: Nekem Márk a legszimpatikusabb, és neki szurkolok! :)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése