Fejlesztő feladatok kicsiknek 2.

Útvesztő. Ezt Zsófi nagyon szereti. Mostanában próbálkozunk a nehezebbekkel is.

 

Kakukktojás - Melyik rajz nem illik a sorba?

Körvonal-rajz + színezés

 

A számokat még nem tudja leírni, de számolni már tud. Azért összekötöttük a számokat, és rajzoltunk kertet meg virágokat.

Melyik két rajz egyforma? Színezd ki!

Születésnap

Egy kis hangulatjelentés a tegnapi napról. Édes kisfiam elérte 1. évfordulóját, és megünnepeltük, amúgy egyszerűen. Összejött a család, mama tortát sütött, játszottak és ilyesmi.
Jól elfáradt mindenki, és nem is kellett altatni a társaságot :)

A TORTA

JULIKA MAMÁVAL

APÁVAL REPÜLŐGÉPET SZERELTEK

A "MADARAS", AZ A KÁNYA CSALÁD APRAJA-NAGYJA :)

ÁGI MAMA TORTÁJA

FŰNYÍRÓVAL

AZ ÉN ÉDES KISLÁNYOM :)

Apukám nem szereti a tejet, én nem szeretem a sört! Mégis jóban vagyunk!

Szervezett család

Mostanában sokat gondolkodom a gyermeknevelés helyességéről, hogy mit és hogyan tegyen az embernek leánya... Mert néha eléggé elbizonytalanodom. Hogy milyen példát is mutatok a gyerekeimnek. Hogy minden, amit teszek, csinálok, ahogy reagálok, viselkedem az rányomja pecsétjét az értelmükre. Egy időben azt vettem észre, hogy nagyon türelmetlen voltam, és nagyon rosszul reagáltam le dolgokat. (Erről írtam már.) De hiszek abban is, hogy mindenből van kiút, lehet változni, sőt KELL változni! 

ÉG

FÖLD

Sokan sokszor azt mondják és mondták nekem, hogy túl szigorú vagyok a gyerekeimhez. Aztán valaki meg azt mondta, hogy Nimróddal engedékenyebb vagyok. Megint más valaki azt mondja, ó, Zsófi ilyenkor már sokkal több mindent tudott... Ilyenkor persze kedvesen mosolygok, mert már nagyon unom, hogy mindig mindenki mindent jobban tud, ami az én családomban, az én gyerekeimben megy végbe, történik a családdal. Az elején még próbáltam elmagyarázni, hogy két különböző típusú, természetű, nemű gyerekről van szó, akinek más a fontos, akinek más a szeretetnyelve. (Itt említeném meg újra a GYEREKEKRE HANGOLVA című könyvet.) Nem lehet két gyereket ugyanúgy nevelni. De még azonos neműeket. Persze mások mindig jobban értenek más gyermekének a neveléséhez. Néha én is így vagyok a máséval. :)

 Ugyanakkor én hiszek a szigorúságban. Határral és mértékkel. A családom bizonyos tagjai azt mondják, hogy szigorú vagyok. Én azt mondom, nem eléggé. Vannak bizonyos dolgok, amiket szerintem meg kell tanulnia és amit tudnia kell egy gyermeknek. Eléggé nehéz harcok ezek, vagy harcok voltak, de muszáj. Még akkor is, ha azt vallom, hogy a gyerekeket azért kaptuk elsősorban, hogy a MI jellemünket fejlesszék elsősorban. 

Persze nehéz jól szigorúnak lenni. Hiszen látják milyen az arckifejezésünk, milyen a hanghordozásunk, megemeljük-e a hangunkat stb. És azt utánozzák is. Azt, ahogy viselkedünk. Ha az ember ingerlékeny, mogorva, indulatos és dühös, akkor nem mindig hiszik el a gyerekek, hogy nagyon szeretjük őket. Én mindig azt próbálom közölni vele (amit nagyon nehéz, ha néha felhúz bizonyos dolgaival), hogy őt nagyon szeretem. Azt nem szeretem, amit csinál. A hisztit, az engedetlenséget, azt, hogy nem hallja meg, amit kérek (pl. pakoljon el, vegye fel a cipőjét) stb.

Azt gondolom, hogy Istennek fontos, hogy egy család jól szervezett legyen. Az én családom sajnos nem ilyen. Tudom, hogy ez nagy részben rajtam múlik. Mégis egy anya az összetartó erő, a szervező szeretet. Sajnos én eléggé szétszórt és feledékeny vagyok. Csak egy példa: Kedves Szabina barátnőm, akinek nagyon szeretem a blogját olvasgatni, de most kicsit leállt és le is fog sajnos pénteken írt egy sms-t nekem, hogy megszületett második kisfia. Akkor, abban a pillanatban nagyon örültem neki, aztán teljesen törlődött minden. Vasárnap reggel - amikor Zsófia napot ünnepeltünk (amiről fotózni elfelejtettünk :)) eszembe jutott, hogy mintha írt volna nekem üzenetet. És ahogy kigondoltam ezt, már hívott is. Szóval, innen gratulálok neki, és nagyon örülök a második fiának!

Hogy milyen családot szeretnék? Képpel érzékeltetve:

 

Nem ilyet. Ez az a család, ami egy rémálom. Szerintem. Nagy Őm nagyon bírja ezt a sorozatot, én kevésbé. Sok aktualitást elmond, néhány dolgot átgondoltat, de alapvetően idegesítőek, unintelligensek, buták, és még sorolhatnám. De nem szeretném megbántani a Simpson rajongókat. Ez csak az én véleményem.

 

 Kicsit ilyet inkább, ha lehetne. Átgondoltat, szervezettet, tervkészítőt.

Én most ezzel küzdök, erre vágyom, ezt szeretném megvalósítani az életemben. Nem lesz könnyű. Azt gondolom, hogy a világnak jól szervezett családokra, és jól nevelt családokra lenne szüksége. Olyanokra, akik szeretik Istent, akik engedelmeskednek neki, aki elfogadja az ő útját, törvényét, aki nem lázad fel ellene, ha nehézség éri, ahol Krisztus napi vendég. Úgy szeretnék ilyen fegyelmezett, ilyen szervezett családot! 

Az van Isten igéjében, hogy "Akik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek." (1Sám 2:30.)" Erre vágyom.

Bárcsak...

Anyák napján

Nimróddal a Gyermekosztály ügyeletén és a Fül-Orr-Gégészeten kötöttünk ki. Be van gyulladva a füle, és magas láza volt, és nyűgös volt, és mindenkit nehezen viselt el, és egyébként is csak az anya ölében volt biztonságban. Itt éppen a láztól kimerülten alszik.

Zsófival pedig az oviban ünnepeltünk. Arra készültem, hogy majd milyen nagyon sokat fogok sírni, mert azért egy anyák napja igen megható, de az én kicsi lányom gondoskodott arról, hogy inkább jót mulassak és jókat nevessek. Nagyon édes és cuki volt.

 

Jóságosnak lenni!

Pár napja igen kiborultam itthon. Az okát most nem részletezném, a lényeg az, hogy kiborultam, és igen meglepődött mindenki a viselkedésemen. A gyerekek is, de hogyha őszinte szeretnék lenni, akkor én magam is.  Sokszor írtam már, és aki ismer, tudja, hogy nem vagyok az a kiborulós fajta. Temperamentumos vagyok, meg kicsit zajos, néha sokat beszélek, esetleg fárasztó vagyok, de kiborulni... Ahhoz már valakinek nagyon soknak kell lenni. Most ez a valaki én voltam.

Persze szégyelltem is magam rendesen, hiszen mit is láttak a gyerekek? Anya morog, dühöng, csapkod, indulatos... Nem, nem vagyok tökéletes szülő. Mint olyan, nem létezik. Tanulni kell. Ezért akkor nem, de utána, amikor magamhoz öleltem az én drágáimat, és megpuszilgattam őket, eszembe jutott az Efézusi ige: "Legyetek pedig egymáshoz jóságosak..." (Ef 4:32). Mindig. Nagyon oda kell figyelni mit mikor teszünk, mondunk, mire figyelünk. Azt értettem meg, hogy fáradtsággal jár, ha figyelmes, ha előzékeny vagyok, mert sokszor előtör és előjön az ÉN, amit pedig szeretnénk letenni. Én azt tapasztaltam, hogy ha ezekre odafigyelünk, akkor az emberi természetünk felett is győzedelmeskedni fog.  Annyira el szoktuk felejteni az udvariasságot, az előzékenységet. A házastársunkkal vagy a gyerekeinkkel szemben. 

Olyan sokszor mondjuk el a gyerekeinknek, hogy hogyan viselkedjenek, mit tegyenek, hova lépjenek, mit nézhetnek, mit ehetnek meg stb. magunkról meg olyan gyakran elfelejtkezünk. Pedig nekünk kell kezdeni! Ha azt szeretnénk, hogy a gyerekeink is kedvesek, szerető szívűek legyenek, akkor meg kell mutatnunk milyen az. Kedvesen kell beszélnünk egymással, nem szabad megemelni a hangunkat. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy beszóljunk a másiknak, hogy elkeseredett szavakat mondjunk ki! Nem mindig könnyű ez, én tudom. De olyan jó lenne ilyennek lenni.

Látom a gyermekeimen, hogy milyen fontos nekik, hogy anyának és apának milyen a kapcsolata. Amikor apa megjön és odabújik hozzám, nekik is fontossá válik az, hogy apa ölébe menjenek, vagy két kör futás után azt mondja a beszélni tudó: "Szeretlek, anya!" Olyan jó látni, amikor mosolygósak, amikor vidámak, amikor nevetnek. Amikor jó formában van az ember, akkor szelíd és csendes tud lenni, akkor a gyermek is olyan. Amint kicsit rosszabb napunk van, akkor neki is az lesz. Na ez az, amit szerintem nem engedhetünk meg magunknak! A rosszabb napokat! Ha én is hisztis vagyok, mit várok a gyerekemtől? De ha udvariasan, kedvesen kérek tőle bármit, akkor sokkal könnyebb dolgom van. Jó, lehet akkor is elmondom 120x azt, hogy Gyere enni! Vedd fel a cipődet! Ne firkáld a falat! stb. , viszont ettől leszek én is erősebb. A türelmem így alakul. 

Isten de sokszor mondott már nekünk is el valamit nem 120x, hanem 1200x, és mégsem hallottuk meg. Nem mindig akartuk, mint a mi gyerekeink. Néha tényleg nem hallottuk, mert belemerültünk valami másba. Pedig szólt. Halk és szelíd hangján. Ezért most újra iskolába járok. A türelem iskolájába. Nem könnyű tantárgyak vannak, és lehet, hogy néhányszor rossz jegyet hozok haza, esetleg meg is bukhatok, de az a jó az iskolában, hogy lehet éveket ismételni. Nem szégyen. Mert tanulni mindig érdemes és értékes. A javunkra válik! Nekünk!

Ha lesz önuralmam, türelmem, ha jobban tudok majd figyelni rájuk, és nem pusztán beszélni tudok csak, akkor lesz a legnagyobb élményem a világon. Édenné alakulhat az otthonom!

Nagyon szeretném ezt megtanulni. Hogy kedvesen szóljak a gyermekeimhez, hogy sokat dicsérjem őket, hogy vonzza őket az az Isten, akit én szeretek, mert így nem mindig fogja és nem is vágyik Isten közelségére. Szeretném, ha boldogok lennének. Boldogabbak, mint én, pedig én tényleg boldog vagyok. (Most ennek filozofikus hátterébe nem mennék be.) Varázslatot szeretnék a családomnak. A szónak a nemes értelmében. Nem elvarázsolni szeretném őket, hogy csak néhány órára éljék át az élményt, hanem azt szeretném, hogy örökké magukénak érezzék az egész mindenséget. Édenné alakítani az otthon, ahol igazi vendégek, angyalok jönnek vendégségbe! 

Az Abilityben jártunk

Rengeteg mesélnivalóm van. Éppen ezért, lehet, hogy kicsit hosszabb leszek a szokásosnál :)

Képzeljétek el, hogy én is úgy jártam, mint szegény Maimóni, hogy hétfőn szembesültem azzal, hogy a héten dolgozat-leadási határidő van. Én olyan jól elvoltam, azzal a teljes meggyőződéssel, hogy június közepe a határidő, hogy csak na. Aztán felvilágosítottak. Az egyik dolgozatomat már tavaly megírtam - halasztottam Nimród születése miatt, így csak néhány vizsgám van hátra.

És akkor gondoltam egy merészet. Felhívtam ez én édes drága nagy Őmet, és megkérdeztem tőle, hogy lenne-e kedve velünk eljönni Budapestre? A kérdés persze költői, hiszen ha megyünk neki kell vezetni. Én nem vagyok hajlandó Pesten! 

És hát milyen egy jó férj? Persze! Hősiesen kivett egy nap szabadságot, és elmentünk. Két helyre. 

Az Ability Parkba (amiről dolgozatot kellett írnom), és ha már ott voltunk az Állatkertbe. Nagyon gyerekkoromban voltam ott utoljára, és már egy ideje gondoltam rá.

Először is egy izgalmas utazásunk volt. Ügyes dolog a GPS, még nekem is tetszik :), aki nem tudok tájékozódni és bárhol, bármikor, bármilyen körülmény között eltévedek. Gondoljátok el, én navigáltam! Mondom én, hogy a nagy Őm egy hős!

Be is mondta, hogy megvan a cél, csak nem találtuk. Úgyhogy keringtünk még néhány felesleges kilométert, mert alapvetően jó helyre érkeztünk, csak mivel új helyre költöztek, nehezebb volt megtalálni. Amikor már nem én navigáltam, ez sikerült is :)))

Egy kis hangulat-jelentés az Abilityből:

Amikor megérkeztünk, akkor egy kedves fiatalember fogadott, aki azt kérdezte, hogy csempét szeretnénk-e vásárolni, mert akkor nem jó helyen vagyunk. Mondtuk, hogy hozzájuk jöttünk. Igen érdekes élmény volt, nagyon kellett figyelni rájuk. Tényleg minden érzékszervünkkel.

Mivel éppen 2 iskoláscsoport is volt ott, nagy volt a tömeg. Kaptunk egy kísérőt, aki mindig elvitt minket egy-egy állomásra, ahol még nem jártunk. Sajnos menetlevelet nem kaptunk, mert elfogyott, mire odaértünk, de azért így is pompásan éreztük magunkat.Az első hely, ahová elmentünk, egy jelbeszéd-tanuló hely volt. Egy nagyon helyes és szimpatikus fiatalember ült ott, aki megtanított néhány állatnevet elmutogatni, amit aztán újra elmutogattunk. Zsófi leginkább azt élvezte, hogy a kis, állatos kártyákat pakolgatta.

Aztán bementünk a sötét szobába. Kaptunk egy fehér botot, és mindenféle feladatot kellett bent megoldani, amit bevallom, nem sikerült. Amúgy is elég ügyetlen típus vagyok, de így meg olyan tehetetlennek éreztem magam. Volt egy feladat, ahol ki kellett tapogatni egy asztalon álló anyagokból két hasonlót. Hát azt hiszitek, sikerült? Nem! Sőt, le is ejtettem. Mondták a kísérőim, ne aggódjak, és ők pillanatok alatt megtalálták. Nem is tudom, így olyan tehetetlennek éreztem magam. Itt vagyok, látok, és közben meg nem látok.

Két csoportba mentünk be. Először én mentem be Zsófival, aztán apa Zsófival :), aki el is tűnt a sötét szobában. Sajnos szeret ilyesmit csinálni. Egyszer csak eltűnik, aztán lehet keresni. Saját elképzelései vannak az életről és a felfedeznivalókról. 

Nos, amíg apa tisztába tette Nimródot, addig én kipróbáltam ezt az ujj-labirintust. A középső piros kis jelzéstől a durva (sötétebb) felületen el kellett jutni a bal sarokban lévő piros jelzésig bekötött szemmel. Nem igazán volt könnyű feladat. Sőt!

Ennél az asztalnál a hallásunkat és a szaglásunkat próbálhattuk ki. Mindenféle illatot kellett szagolnunk, ami ment is, mert jó a szaglásom. De a hallásom... Nagy Őm mindig azon mosolyog, hogy szerinte nem hallok jól. Nem vagyok süket, nincs semmi baj a fülemmel, de néha tényleg nem hallok meg dolgokat. Ez inkább azért lehet, mert nem figyelek teljes mértékben az emberekre. Pedig nagyon próbálkozom.

Szaglás-és hallás

Ezután jött a Braille-írás. Mindenki megkapta a családban a nevét, és hozzá kaptunk egy Braille-abc-t is. Nagyon tetszett az a közvetlenség, az a vidámság, ami őket jellemezte. 

Braille írás

Zsófi is és én is az Ajtók termét élveztük a legjobban. Zsófi itt pakolhatott, rakodhatott, játszhatott, nagyon jó volt! Itt pörgetni kellett, és amelyik színt kipörgettük, azt a "butellát" kellett megszagolni, hogy milyen illatot is érzünk.

Ajtók terme bejárata

És aztán jöttek a mindenféle feladatok. Zsófi nagyon lelkesen forgatott, keresett, mért, rakosgatott. Nagyon élvezte, és nagyon tetszett neki.

Pillangót kerestünk

Képeket forgattunk

A titkos kódot beütve az ajtó kinyílt

Aztán eljutottunk boltba is. Ez a kedves lány, aki nagyon vidám volt, feladatot adott nekünk, miszerint ki kellett találni, hogy mi alapján pakolgatja a zöldségeket és gyümölcsöket. Én persze nem jöttem rá. A logikai feladatok (ami mint kiderült nem is logikai!) nem az erősségeim. De azért jó volt. Zsófi itt is nagyon lelkesen kérte a gyümölcsöket és zöldségeket.

ABC-ben is jártunk

Sok minden mást is kipróbáltunk még. Az egyetlen dolog, amit nem mertem kipróbálni, az a kerekes-székezés volt. Pedig lehetett. Oktatták is a használatát, és voltak segítők, akik segítettek is a közlekedésben, de ezt nem mertem. Általában azért - még akkor is, ha nem vagyok túl ügyes valamiben - is mindent kipróbálok, de ezt nem mertem. De tervezem, hogy egyszer visszamegyünk, és akkor kipróbálom.

Nagyon nagy élmény volt. Én ajánlom mindenkinek. Higgyétek el, hogy ezután kicsit tényleg másképp látjuk azokat a társainkat, akik valamiben hátrányt szenvednek. 

Én nagyon hálás vagyok, hogy láthattam ezt a helyet és beszélgethettem ezekkel az emberekkel. Sokat tapasztaltam és kaptam tőlük.

Zsófi pedig így érezte magát:

Mamák napja

Úgy vagyok én is kicsit ezzel az anyák napjával, mint ahogy Kamilla is leírta. Mindenféle vegyes érzés van bennem. Nem annyira szeretem az ilyen 1-2 napos ünnepeket, de ugyanakkor legalább ilyenkor eszébe jut (!) az embernek, embereknek az édesanyjuk, a nagymamájuk.

Nálunk általában az anyák napja mamák napja. Persze, szeretek anyuka lenni, meg örülök is neki, de úgy vagyok ezzel, ahogy a nőnappal, hogy nemcsak ennyit jelent. Én nagyon boldog vagyok, amikor a kislányom odabújik hozzám, és azt mondja: "Anya, szeretlek." És amikor ezt mondja, ezt is érzi. Amikor nézeteltérésünk van, akkor nem mondja ezt. Persze én tudom, hogy akkor is szeret. Én is szeretem, amikor éppen rosszul viselkedik.
De a nagymamáknak mindig készítünk valami különleges ajándékot. Egyik mamának (aki itt él a közelben) egy pillangós dobozt készítettünk, vittünk orgonát (mert én igazából ezt a virágot tartom anyák napi virágnak), és pogácsát készítettem, amiből szívecskéket szaggattunk ki Zsófival, amit később megettek apával. Ugyanis édes kislányom apának osztogatta a szíveit :)
Az én anyukámnak pedig rajzoltunk színeztünk és feladtuk postán. Remélem, hogy ma megkapja, és nem lesz szomorú, hogy nem voltunk ott személyesen.

Persze azért az én édes nagy Őm rám is gondolt, szép tulipánokat kaptam tőle, ugyanis ez a kedvenc virágom, és amikor csak lehet ezt vesz nekem. :)

De nálunk ez a hétvége még mindig a betegségről, a lázról, a lázcsillapításról szólt. Zsófi nagyon elkapott valami vírust. Egész hétvégén maga alatt volt, magas lázzal. Az én pörgős kislányom, aki csupa élet, vonszolta magát. Képzeljétek el, hogy még a Nimród babakocsijába is belefeküdt és el is aludt benne.

Vasárnap egész éjszaka vizes ruháztuk, hogy a 39 fokos lázát lehúzzuk. Reggelre lement, és visszakaptam az én édes kislányomat, akivel azóta nem lehet bírni. Ugyanakkor úgy éreztem, hogy muszáj, hogy orvos lássa. Ügyeletre mentünk. De nem ám ide Mórra! Itt nincs gyermekügyelet. Egy ekkora nagyvárosban nincs, és ez nagyon felháborít. Az itteni gyerekorvosok kijárták a régi jegyzőnél, hogy ne kelljen ügyelniük. Most mondjátok meg, milyen dolog ez?
Van ügyelet a kórházban. Igen, elmehetünk, és megnézi egy felnőtteket gyógyító orvos. Nincs velük bajom, de ha egy gyerek beteg, akkor gyerekorvos lássa. Ezért mi úgy döntöttünk, hogy Fehérvárra megyünk. És jól tettük. Egy nagyon kedves doktorbácsi volt ott, aki kedvesen bánt Zsófival, és Zsófi, aki egyébként folyamatosan pörög és mindig van mondanivalója, de aki egyébként bújós lány, nagyon szófogadó volt. Büszke is voltam rá. Ahogy akkor is, amikor egész éjszaka vizes ruháztam.

Vasárnap délutánra már igen jól volt. Ma reggelre nincs láza, csak egy kis hőemelkedése, amiért nagyon hálás vagyok a jó Istennek.
A változatosság kedvéért Nimród folytatta. Remélem, azért semmi komoly...
Egyébként ő mostanában olyan vicces dolgokat csinál. Mint például ez:

És a legvégére gondoltam megosztok veletek egy aranyos képet róluk. Éppen mesét néztek, és annyira édesek és aranyosak voltak. Itt látszik, hogy Zsófinak mennyire keresztbe állnak a szemei.

És egy könyv, amit nem olyan régen fejeztem be. Szeretem az életrajzi könyveket. Izgalmas volt, olvasmányos, és nagyon élethű. Tetszett.

Fáradtság és napirend?

Mostanában mindenféle különleges dolog történik a családban. Leginkább betegségek, fogzás, és álmatlan éjszakák sora. Persze az ember elfogadja, hogy ez így van, mert hát a babalét erről szól. Nincs ezzel semmi gond.
Sokkal inkább zavar, hogy Zsófi sokat betegeskedik. Pedig nem egy beteges-alkat, soha nem volt az. 18 hónapos koráig szopott, és elég erős és ellenálló lett az immunrendszere. Nem igazán látta orvos. Szegényt mindig csak azért küldték el vérvételre, mert vékony és fehérbőrű, amit szegény örökölt, de a védőnénit erről nem igazán tudtam meggyőzni, szerinte a vegetarianizmusunk az oka. Amióta persze Nimród megszületett, aki teljesen más kaliber alkatra is, már nincs gond, pedig én is ugyanazt ettem mind a kettő esetében (1-2 apró eltéréssel) és a gyerekek is azt eszik (1-2 apró eltéréssel).

Aztán most azt mondta a doktornőnk, hogy "Ó, ne aggódjon anyuka, kb. 200 vírussal kell megküzdenie most a kislánynak." Alapvetően nem vagyok aggodalmaskodó típus. Lázas volt, hát váltófürdőztünk, vizes ruháztunk, kúpot kapott, minden olyasmit megtettem vele, ami szerintem érdemes. Meg kell jegyeznem, hogy Zsófi egy hős volt. Tényleg. Nem hisztizett a vizesruházásnál vagy ilyesmi, és megtette, amit kértem. Meg akart gyógyulni.

Persze senki nem látja rajta, hogy beteg, mert mindig pörög. Akkor tudom, ha már magától mondja, hogy elmegy lefeküdni, vagy mondja, hogy álmos vagyok. De tudjátok, hogy mennyit küzdöttük az alvással. Most is küzdünk. Tegnap 39 fokos lázzal is arról próbált meggyőzni, hogy ő nem álmos. Mindezt kúppal és vizesruhában. És ő el is hitte. Szóval, a kislányom a régi. És még mindig csatázunk néha az elalvással, de már nem borulok ki olyan sűrűn, mint egykoron.

Most más okai vannak a kiborulásaimnak, aminek leginkább én vagyok az oka. Én vagyok türelmetlen, indulatos, és hirtelen. Adódhat egyrészt abból - ha magyarázkodni akarnék -, hogy kialvatlan vagyok, de mivel nincs nagy alvás igényem (azt hiszem ezt Zsófi tőlem örökölte, így nincs is miért nagyon kiakadom) ez nem jó érv. Azt tudom mondani, hogy az az oka, hogy kevés időm jut Istenre, a személyes kapcsolatra. Persze a vágy bennem van, fel is kelek korán, bár néha elég nehezen ébredek. Amikor a gyerekek még alszanak. És néha csak ülök, bambán nézek magam elé, és leginkább életet próbálok lehelni magamba és a napomba. 

Azt hiszem, hogy az időbeosztásom rossz. Vagyis ezt tudom. Meg az is az igazság, hogy talán több időt fordítok a munkámra (ami nem MUNKA a szó keresőképes jelentőségével, hanem MUNKA, amelyet az ember a gyerekekért és az evangéliumért végez szívesen). Azt látom, hogy nagyon át kell szerveznem a dolgaimat. Kicsit szétszórt, feledékeny vagyok. Erre amúgy is hajlamos voltam, vagyok, de most még jobban. Persze, én is megpróbáltam a fly-ladyt, ami nagyon tetszik nekem, de nem működik nálam, és ez az én hibám. Maimoni is lelkesen írt erről, meg sok helyen olvastam, hogy csináljátok. Egy ideig nálam is ment, hogy hősiesen felmosogattam este, de nem maradt így. Szóval, kínlódom. 

 

Úgy hogy arra kérek mindenkit, hogy akinek van egy ötlete, terve, rendes napirendje, ossza meg velem, legyen szíves. Minden segítséget köszönök.

Nem mintha nem lenne napirend nálunk, csak... De igazából azt is tudom, hogy a fejemben kellene rendet tenni. Meg pihentebbnek lenni. Mivel ezek jelen pillanatban nem mennek, gondoltam inkább ezt megpróbálom... :)

Fejlesztő feladatok kicsiknek

Néhány ötletes feladatot osztanék meg, amit megcsináltunk Zsófival. Ezeket nem én rajzoltam. Egyrészt kevés az időm mindent megrajzolni, amit szeretnék, másrészt pedig nem is vagyok olyan jó rajzos, mint amennyire szeretnék lenni. Szerintem mindenféle könyv, füzet, tanulmány alkalmas a tanulásra.
Régebben csinálgattuk ezeket a feladatokat, de még mindig nagyon szereti, ha előkerülnek. Szeret tanulni, mindig várja ezeket az alkalmakat. Megpróbálom apránként feltenni.

- Melyik a kakukktojás a sorban?

 - Nagyon szereti a virágokat (mostanában állandóan Pitypangot kapok), mindenkinek ezt készítünk. Kivágjuk, kiszínezzük, szívószálat rakunk rá, és osztogatja. :)

Itt kiszíneztük, és a vonal mentén megpróbáltuk a cserepet megrajzolni.

- Számolni már elég jól tud 10-ig, mostanában ismerkedünk a számok képével is. Persze ez még nem megy olyan jól.

- Cicamániás vagyok, így kicsit a családom is. Sokszor és sokat rajzolok macskákat. Már Nimródon is látszanak a tünetek :)
Melyik cica hasonlít a felsőhöz?

- Próbálom a figyelmét is fejleszteni, ami nem túl könnyű, hiszen kb. 10 percet tud figyelni, kivéve, ha valamilyen meséről van szó vagy könyvről, de igyekszünk. Azt szeretném megtanítani, hogy az apró dolgokat is észrevegye. Keresse meg a két különbséget! (Lehet bármennyit. Szerintem kettő elég.)

- Ki mit eszik?

Eperkeség

Végre itthon. Persze jó volt otthon is.
Szeretek hazamenni az Alföldre, hogy aztán visszajöhessek a hegyek közé. Érdekes és izgalmas esemény. Jó volt a szülővárosomban. Sétáltam az utcán, találkoztam ismerősökkel, osztálytársakkal, barátokkal, akikkel megbeszéltük az élet folyását, alakulását, hiszen régen találkoztunk. Kirándultunk. Vagyis Zsófi a nagyszülőkkel - sajnos fénykép nem készült.

Egy ideje új kedvenc tűnt fel a palettán. Eperke. Mostanában állandóan Eperkét nézünk, Eperkét éneklünk, már Zsófi leosztotta a szerepeket is a családban. (Zsófi = Eperke; Nimród = Édes Mézes; Apa = Narancsvirág; Anya = Habcsók Póni) És persze mindenhol teli torokból és tüdőből énekli azt az éneket, ami az eszébe jut... Persze az Eperkéből...
Egyébként én is kedvelem. Jókat mosolygok rajta, és nevelő hatásúak.

Édesapáknak, férjeknek, férfiaknak

A család feje a férj, az apa. A feleség szeretetet, megértést vár tőle és segítséget a gyermeknevelésben. Ez így helyes is. A gyermekek éppen úgy az övéi, mint az anyáé. Neki sem mindegy, mi lesz gyermekei sorsa. A gyermekek támogatást és irányítást várnak apjuktól; ezért szükséges, hogy az apának helyes fogalmai legyenek az életről, valamint azokról a hatásokról és kapcsolatokról, amelyek családja javát szolgálják. Mindenek fölött hassa át az Isten iránti szeretet és félelem; és kövesse az Ige tanítását, hogy gyermekeit a helyes úton tudja vezetni! Az apa tegyen meg mindent, ami rajta áll, családja boldogsága érdekében! Ha bármilyen gondja vagy munkahelyi problémája van is, ne engedje, hogy az árnyékot vessen családjára; mindig mosolyogva és derűs szavakkal lépjen otthonába!

A család minden tagja az apában összpontosul. Ő a törvényhozó, férfias magatartásában szemlélteti a szigorúbb erényeket: az erélyt, a becsületességet, a tisztességet, a türelmet, a bátorságot, a szorgalmat és a gyakorlatiasságot. Az atya egyúttal a család papja, aki Isten oltárára helyezi a reggeli-  és esti áldozatot. Feleségét és gyermekeit is arra buzdítja, hogy egyesüljenek ez áldozathozatalban és vegyenek részt a dicsénekben. Reggel és este az apa, mint a család papja, vallja meg Istennek a maga és gyermekei vétkét, amelyeket a nap folyamán követtek el. Vallja be a tudomására jutott bűnöket és azokat is, amelyek titkosak, amiről egyedül Isten szeme vett tudomást. E rendszabály - amit az apa, vagy távollétében az anya buzgón végrehajt -, áldást hoz a családra.

Az apa képviseli családjában az isteni Törvényhozót. Együttmunkálkodik Istennel és végrehajtja Isten kegyelmes szándékát. Megalapozván gyermekeiben a helyes elveket, képessé teszi őket arra, hogy tiszta és erényes jellemet fejlesszenek ki, mert ő már korábban betöltötte lelküket azzal, ami képessé teszi gyermekeit, hogy engedelmességet tanúsítsanak nemcsak a földi szülők, hanem mennyei Atyjuk iránt is.

Az apának nem szabad elhanyagolnia szent megbízatását és semmilyen ponton sem kell feladnia szülői tekintélyét.

Az apa kapcsolja gyermekeit élő hit által Isten trónjához. Miután nem saját erejében bízik, gyámoltalan lelkével Jézusba kapaszkodik és megragadja a Mindenható erejét. Testvérek, könyörögjetek otthon, családotokban este és reggel; imádkozzatok komolyan zárt szobátokban; és mindennapi munkátok közben imában emeljétek fel lelketeket Istenhez. Énókh így járt Istennel. A lélek csendes, buzgó imája szent tömjén illataként száll fel a kegyelem trónjához és elfogadhatóvá lesz Isten számára mintha a szentélyben áldozatként mutatnák be. Mindazok számára, akik így keresik Őt, Krisztus gyors segítség lesz a szükség idején. Ők erősek lesznek a megpróbáltatás napján.

Az apa ne legyen olyan, mint a gyermek, aki pusztán a pillanatnyi felindulás alatt cselekszik. Szent, tiszta kötelék kapcsolja családjához. Hogy milyen befolyása lesz a családban, azt meghatározza az egyedül igaz Isten és az Atya által küldött Jézus Krisztus ismerete. Pál így mondja: "Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat" (1Kor 13:11). Az apának a családja élén kell állnia, de nem úgy, mint egy túl nagyra nőtt fegyelmezetlen fiú, hanem mint erős jellemű, szenvedélyein uralkodó férfi. Nevelést kell kapnia a helyes erkölcsökben. Családi életében az irányítást Isten Igéjének tiszta elvei kell irányítsák és korlátozzák. Akkor felnövekedik a teljes férfikorra Krisztus Jézusban.

Szeretném azt mondani mindenkinek, aki férj és apa: Törekedj arra, hogy tiszta és szent légkör vegye körül lelked... Tanulj Krisztusról naponta! Soha, de soha ne nyilváníts ki zsarnoki lelkületet családodban! Az a férfi, aki ezt cselekszi, együttműködik a sátáni eszközökkel. Rendeld alá szándékodat Isten akaratának! Tégy meg mindent, ami hatalmadban áll, hogy feleséged életét boldoggá és kellemessé tedd! Válaszd a Bibliát életed fő tanácsadójának! Otthon az Ige tanítása szerint élj, akkor azok szerint élsz a gyülekezetben és magaddal viszed munkahelyedre is! A menny alapelvei nemessé teszik minden kezdeményezésedet. Isten angyalai együttműködnek veled és segítenek Krisztust képviselned a világ előtt.

Ne engedd meg, hogy foglalkozásod bosszúságai sötétségbe borítsák családi életedet! Ha a jelentéktelen dolgok nem úgy történnek, ahogyan azt elgondolod, ha nem gyakorolsz türelmet, elnézést, kedvességet és szeretetet, akkor kinyilvánítod, nem Istent választottad társadnak, aki szeretetében életét adta érted, hogy egy lehess vele.

A mindennapi életben váratlan meglepetésekkel, csalódásokkal és kísértésekkel fogsz találkozni. Mit mond a Szentírás: "Álljatok ellene az ördögnek - erős bizalommal Istenben - és elfut tőletek. Közeledjetek Istenhez, és közeledni fog hozzátok" (Jak 4:7-8). "... fogja meg erősségemet, kössön békét velem, békét kössön velem!" (Ésa 27:5.) Nézz Jézusra mindenkor mindenütt, őszinte szívből jövő csendes imában fordulj hozzá, hogy megismerd, miként valósítsd meg akaratát. Amikor az ellenség vízözönként tör reád, akkor az Úr Lelke zászlót emel érted az ellenség ellen. Amikor már majdnem megadod magad, elveszted türelmedet és önuralmadat, hogy kemény és feljelentő, hibakereső és vádoló légy, akkor itt az ideje, hogy a mennybe küldd imádat: "Ó! Istenem, segíts nekem, hogy ellenálljak a kísértésnek, hogy minden keserűséget, haragot, gonosz beszédet eltávolítsak szívemből! Add nekem szelídségedet, alázatosságodat, türelmedet és szeretetedet! Ne engedd, hogy Megváltómat megalázzam! Ne engedd, hogy félreértsem feleségem, gyermekeim és hittestvéreim szavait és indítékait! Segíts, hogy kedves, könyörületes, gyengéd szívű és megbocsátó legyek! Segíts, hogy összetartó kapocs legyek otthonomban, hogy másoknak is bemutassam Krisztus jellemét."

Neki nem bizonyíték a férj határozottsága, ha állandóan családfői minőségét hangoztatja. Nem növeli tekintélyét az sem, ha az Írásokat idézgeti tekintélye alátámasztására. Nem teszi határozottabbá az sem, ha megköveteli feleségétől, gyermekei anyjától, hogy tervei szerint cselekedjék, mintha azok csalhatatlanok volnának. Az Úr úgy alkotta a férfit, a feleség fejét, hogy védelmezője legyen; ő a család összetartó kapcsa, aki összeköti a tagokat, amiképpen Krisztus is feje az egyháznak és a titokzatos test Megváltója. Minden férj, aki vallja, hogy szereti Istent, gondosan tanulmányozza Isten követelményeit e tisztségre vonatkozólag. Jézus bölcsességgel, kedvességgel és szelídséggel tartja fenn tekintélyét; így gyakorolja a férj a hatalmát és ekként kövesse az egyház Fejének példáját.

(Részlet - E. White: Boldog otthon c. könyvéből)